Ez a tiszteletlenség jele, vagy pedig ebben a korban még elfogadható?

"Vag akkor ha személyesen beszélünk, akkor sem gond, hogy épp egy mondat közepén vagyok, ő meg kisétál a szobából egy szó nélkül? " - de igen, az gond, és arra nevelni kell már ebben a korban is ... de ő adott esetben nem hagyta ott a beszélgetést, csak más folytatta helyette (mama)

(5-ös voltam)

Az én anyukám nem egy klasszikus nagymama, aki végtelen türelemmel játszik egy kisgyerekkel, bár néha próbálkozik. Vannak elvárásai, megjegyzései, amit rendszeresen megoszt az unokákkal (és gyerekeivel). Sokat puhult már, de alapvető tulajdonságokat nem tud levetkőzni. Nem baj, mi így szeretjük.:)

Az én kis mimóza lányom rendszeresen úgy telefonált vele korábban (hasonló korban, mint a tiéd, meg kicsit idősebben is), hogy a nagymama beszélt hozzá, és mikor már megunta vagy éppen nem érdekelte a téma, egyszerűen lepasszolta a telefont nekem. Még soha nem sértődött meg rajta a nagyi, ez van, ezt kellett elfogadnia.

A folytonos elvárásokkal szemben a lányom felvett egy védekezési módot, mégpedig hogy tart 2 lépés távolságot. Képtelen levetkőzni ezt a gyermekem, ráadásul most már szavakba is önti, hogy mama mindig utasítgat (10 éves), parancsolgat. Egyébként nagyon szeretik egymást, de ez a két lépés egyértelműen érződik és már azt is megtanulta a gyerek, hogy nem szabad mindent elmondani a mamának.

Pár éve ismerkedtem meg a párommal, illetve az anyukájával. Ő az a tipikus nagymama. Na pl. felé a lányom teljesen nyitott, szereti, szeret vele lenni, mindent elmond neki.

Nem tudom, érezhető-e, mit szeretnék neked mondani. A folyamatos elvárásokkal el fogod taszítani a gyerekedet, soha nem lesz meg egy igazi bensőséges kapcsolat. Lesz egy jólnevelt, de érzelmileg visszafogott lányod. Jó lesz ez neki, mire felnő?

Kérdésedre válaszolva, nem volt tiszteletlen.

Komolyan ezen problémázol???? :D

Igaz, hogy az én lányom még csak 4 éves, ő rendszeresen így telefonál velem is és másokkal is! Senki se tartotta eddig tiszteletlennek emiatt és nekem eszembe nem jutna, hogy egy kisgyerektől ez tiszteletlenség lenne... Remélem a sok választól elgondolkodsz kicsit és elkezdesz változtatni a túlzott elvárásaidon, mert így valóban nem lesz jó kapcsolatod a kislányoddal később!! Hidd el!

De miért akarod, hogy olyan kis udvarias légkör alakuljon ki családon belül is, mint idegenekkel?

Én mikor kicsi voltam, beültem anya ölébe és mondtam neki, hogy de kövér a hasad, olyan jó puha, jó rajta ülni. Anya csak nevetett. És természetesen ilyet nem mondtam idegeneknek, de pont mivel anyukámról volt szó, akivel nem kell udvariaskodni, neki kimondtam ezeket a gondolatokat.

Tegyük fel már megtanulta a telefonálás illemszabályait, mint ahogy mondod. Veled miért nem viselkedhet közvetlenül? Szerintem eszébe se jutott, hogy neked ez rosszul eshet.

Ne akard már, hogy idegenként bánjon veled. Nyugodtan lehetsz lazább, különben max annyira fog veled beszélgetni tiniként, amennyire a szomszéd nénivel. LAZÍTS!

Jézusom, te már kombinálsz is, hogy tulajdonképpen lehet hogy aljas megfontolt szándékból le akarta tenni csak nem tudta hogyan kell, ezért átadta a mamának?? Te komolyan nem vagy normális.

A gyerekkel beszéltél, elmondta amit akartál, utána megunta a beszélgetést és átadta a telefont. Általában akkor kéne telefonon beszélni a gyerekkel, ha Ő akarja elmesélni az élményeit, nem amikor kihúzzák belőle, vagy ha kérdezed, akkor rövidre fogd ilyenkor. Egy ötéves gyerek nincs arra tekintettel, hogy még száz kérdést akarsz neki feltenni, és a többi kommentedből is leszűröm, hogy egy merev és vaskalapos nő vagy, aki egy pici változástól is kikészülsz. sürgősen változtass a gondolkodásmódodon, mert csak tönkreteszed a gyerekedet. Akit kezelj GYEREKKÉNt.