Ez a tiszteletlenség jele, vagy pedig ebben a korban még elfogadható?

Ne haragudj, de komolyan azt hiszed, hogy attól lesz "elkényeztetett királykisasszony", hogy öt(!) évesen néha elfeledkezik a telefonálás illemszabályairól, mert éppen más köti le a figyelmét? Még egy felnőttel is előfordul, hogy figyelmetlenségből nem a legmegfelelőbben reagál, nem hogy egy kisgyerekkel.

Nagyon nagyok az elvárásaitok szegény kislány felé, és gondolom, nem ezen az egyetlen területen. Ráadásul ő meg nyilván meg is szeretne felelni ezeknek az elvárásoknak, kislányoknál ez nagyon gyakori, aztán belőlük lesznek a folyton szorongó, gyomorfájós, megfelelési kényszeres kisiskolások.

Ha pedig felteszel egy kérdést, pláne egy ilyen oldalon, nem sértődj meg, ha nem mindenki olyat felel, ami neked tetszik.

Most olvstam az utolsó kommentedet, ehhez már nincs mit hozzáfűzni. Dresszírozd csak azt a szerencsétlen gyereket a "liberális neveléstől" való rettegésedben, és állíts elé felnőtt elvárásokat abban a szent elhatározásban, hogy ha minimálisan is figyelembe veszed, hogy ő nem egy felnőtt, hanem egy óvodás, akkor 16 évesen tuti le fog köpni. És ha lesz egy pszichoszomatikus tüneteket produkáló, gyomorideges gyereked, akkor veregesd vállon magad, hogy jól csináltad, elkerülted a liberalizmust...

A legszörnyűbb az egészben, hogy nagyon nem vagy egyedül a gondolkodásmódoddal.

- na, tehát leszúrtátok (még jó, hogy nem gorombán, de jó a gyerekben lelkiismeret furdalást kelteni, mi?)

- mi köze a szabad akaratnak a kérdéshez: felhívtad őket telefonon (vagy anyós téged, mindegy) ... tehát ti döntöttek arról, hogy beszélgetni akartok ... aztán anyós a kezébe nyomta a telefont, hogy beszélj anyuval (vagy a gyerek kérte) ... a gyereked elmondta, hogy szeret, és utazik haza és ezzel letudta a beszélgetést, visszaadta a telefont a mamának (ennyi volt az ő szabad akarata, a többi már a tiéd lett volna)

- miért nem köszönt el? ... mert nem lezárta a telefont, hanem visszaadta a mamának ... érted? ... tehát számára még nem szűnt meg a személyes kapcsolat, mert nem bomlott fel a társalgási kör, a mama tovább beszélt veled, és - a kislány számára logikusan - még együtt voltatok ... ebből te levontad a téves következtetést, miközben ő - gyermeki gondolkodásával - teljesen logikusan járt el

- miért nem szeretnék a gyereked lenni ezek alapján? ... mert szülőként nem tudod magad beleképzelni a gyerek gondolkodásába, és ez neked akkora probléma, hogy már két napja rágódsz rajt, és itt is megkérdezed ahelyett, hogy a miértre saját magad megtalálnád a választ ... és ha ez mindenben így működik a kapcsolatotok során, akkor ...

- nem a liberális (pejoratív) nevelés híve vagyok, hanem az egyéniség érvényesülése, a minta mutatása az elvem ... korlátok? persze, kellenek ... jó modor? ... naná, hogy az is ... irányítani, vezetni a gyereket a korának megfelelő szinten kell, és nem kis felnőttként támasztani felé elvárásokat

Hat, az en gyerekem 10 eves. Udvarias kislány. Telefonálni ugy szokott, hogy tarcsaz es mar mondja is, amit akar. Se köszönés, se bemutatkozás, se elköszönes, semmi. A barátnői is igy szoktak hívni bennünket. N elmondom neki minden alkalommal, hogy köszönés, bemutatkozás, elköszönes, de nem ragadt meg meg. Majd kialakul.

OFF En is túlzásnak tartom, amit ezzel a kicsivel művelsz.

és még mindig az 5-ös vagyok

értem ... van a családban egy rossz példa (párod nagylánya), és szeretnéd elkerülni, hogy a tiéd is olyan legyen ... qrva nehéz helyzetben lesztek, mert a kislányod látja a nagyot mint mintát, közben meg tapasztalja, hogy te más embert szeretnél belőle faragni ... méghozzá nagyfejszével ... ambivalens világban fog felnőni

Hát ne haragudj kérdező, de az ötös válaszolónak akit úgy leszúrtál (teljesen jogtalanul) tökéletesen igaza van.

Én sem szeretnék a gyereked lenni több okból sem.

Ha ez a problémád a saját gyerekeddel, hogy már most kudarcot látsz a nevelésedben (nem erre tanítottam" akkor ott még naggyon sok problémád lesz, hiszen a nevelésed még nem fejeződött be ilyet majd akkor mondj ha harmincévesen is ezt csinálja. Egy ötévestől ez még teljesen normális. A tiszteletlenség nem itt kezdődik és ha így gondolkodsz akkor tényleg egy frusztrált idegbeteg gyereked lesz, aki később az első adandó alkalommal lelép ha felnő, mert nem fog bírni elviselni.