5 évest hagyhatok egyedül a lakásban kb 15 percre? Mondjuk mesenézés közben?

Amig a gyerekem addig felelős leszek érte,de önnállóságra is kell szoktatni...és a szemetet i nélküle viszem le amugy....

Mit fogok csinálni ha iskolás korában hazajön az iskolából de apa mondjuk csak utána egy orával késöbb ér haza???akkor kezdjek el aggodni hogy ugye nem lesz gond???Addigra szerintem meg lehet annyira bizni benne hogy ne legyen gond az az 1 óra.

Az ötéves gyerek önállóságra szoktatása nem arról kellene szóljon, hogy egyedül hagyod otthon. Hanem például: egyedül öltözik, tanul cipőt kötni, evőeszközt használ, megtaríti az asztalt, kinyitja a vizet és tölt a poharába, egyedül megmosakszik fürdésnél, egyedül kimegy vécére és kitörli a nunit pisilés után, egyre ügyesebben megmossa a fogát, megfésülködik, elpakolja a cuccait, játékait, ruháit, megigazítja maga után az ágyat, önállóan köszön, barátokat szerez az óvodában, kezdeményez, feltalálja magát a szociális és tárgyi környezetében. Mindezt NEM felügyelet nélkül. Nem kell örökösen fölötte állni és vizslatni, de ott kell lenni. Fizikailag és átvitt értelemben is. Felteszem, az óvónő ha ki meri tenni a lábát a csoportszobából, habzik itt egy-két anyukának a szája, hogy egyedül hagyja a gyerekeket és milyen egy alkalmatlan hulladék. Gondolkozzatok.

Alapvető különbség van önállóságra nevelés és felügyelet nélkül hagyás között.

Ok,de hogyan oldjam meg h 2. osztályban ha hazajön,akkor azt mondom neki hogy fiam most egyedül leszel délután???mikor sose volt egyedül 10 percre sem????

Én is voltam egyedül ennyi idősen...és ne mondjátok hogy mert a mi időnkben....ugyanannyi esély volt rá h anyut elüsse a villamos mint most engem,vagy a csőtörés,vagy rövidzárlat,vagy hasonlok.....

Budapesten élő, egyedülálló édesanya vagyok, ovis kisfiúval. (az egyedülálló azt is jelenti esetünkben, hogy nincs nagyszülő, nincs közeli rokon, nincs Magyarországon élő testvér stb.)

Mégis:

Nem, soha nem hagytam még egyedül a lakásban 1 percre sem.

Nem tudom elképzelni, hogy mi az a fontos elintéznivaló, amit vele nem lehet (mi is együtt járunk vásárolni, ha úgy jön ki a lépés, akkor postára, hivatalba is adott esetben)- soha ebből semmi gond nem volt, tud viselkedni és természetes, hogy én sem egy éhes, fáradt gyerekkel indulok neki a városnak. Egyébként pedig egy bevásárlás, szomszédolás stb. sem ér annyit, hogy felügyelet nélkül hagyjak egy kisgyermeket. Az orvoshoz, hivatalokba stb. pedig időpontra megyünk általában- én is tudom egyedülálló dolgozó nőként úgy intézni az ilyen dolgokat, hogy ne tegyem ki a gyermekemet annak, hogy egyedül marad.

Egyszerűen semmi nem éri meg azt a kockázatot, hogy baj történjen.Tényleg semmi. Nem tudom, mi az a nagyon fontos intéznivaló, de tedd fel magadnak a kérdést:

- nem jöhetne velem?

- nem várhat a dolog?

- nem lehet telefonon vagy neten vagy emailben vagy faxon vagy levélben elintézni?

- nem tudok meghatalmazást adni valakinek, hogy helyettem elintézze?

- nem tudok valakit (családtag, testvér, barátnő) megkérni, hogy szaladjon át, amíg én elmegyek elintézni ezt a dolgot?

- milyen plusz bonyoldalommal, esetleges büntetéssel járhatna, ha az elintézéssel késnék 1-2 napot? (tudok-e erről valakit értesíteni, hogy ne várjon hiába) Ez az elmaradó haszon vagy keletkező hátrány van-e olyan nagyságrendű, hogy magára hagyjam az ovis kislányomat/kisfiamat?

Valamelyik lehetőségre igen szokott lenni a válasz, csak esetleg nem gondolsz rá azonnal.

A mi otthonunk egy új építésű kis társasház tetőterében van- 14 ablakkal. Bennem valahogy mindig az ötlik fel ilyen kérdések olvasásakor, hogy mennyire egyszerű lenne felmászni az ablakhoz (anyának integetni vagy mert vicces stb.)- és kizuhanni- ez kb. 10 mp. Egy ekkora gyerek már simán kinyit mindenféle biztonsági zárat is, okosan odatol magának bármilyen fellépőt stb.

Én azért inkább kétszer is átgondolnám- egyszerűen a dolgok 99,9%-a nem ér még ennyi kockázatot sem.

Minden jót.