Anyukák! Van itt valaki közületek, aki egyedül van 2 gyerekekkel? (apa külföldön, vagy másik városban)

én 3mal vagyok egyedül

és köszönöm egész jól

már nekem a nagyok azért már tudnak segíteni ebben abban :-)

Én is egyedül voltam/vagyok valamilyen szinten, férjem több műszakban dolgozik, van, hogy egész héten nem találkozunk szinte, mindig én vagyok a két gyerekkel.

Vannak/voltak nehéz időszakok, volt, hogy nagyon kimerült, ingerlékeny voltam, szerencsémre a nagyobbik (lány) nagyon "kompromisszum kész" volt, pedig csak 2 év van közöttük. Emiatt néha lelkiismeret furdalásom is volt, hiszen mindig ő került háttérbe az öccse mellett. (ettől persze nem szerettem kevésbé, nem törődtem vele sem kevésbé, csak máshogy kellett csoportosítani a dolgokat).

Most már picit nagyobbak, másmilyen problémák adódnak mint pici korban, talán egy kicsit ezért már könnyebb velük.

Meg kell próbálni valami közösen űzhető programot találni. (játszóterezés egyébként általában egy kis megnyugvást hozott nekünk, ott mindketten el voltak, leültünk együtt homokozni, vagy labdáztunk, ilyesmi)

Vagy szerettek velem tésztát gyúrni például, egyik oldalamon az egyik, másikon a másik, pici darab tésztát gyömöszöltek, szaggatták és persze meg is sütöttük. (utána ugyan melósabb volt a takarítás a konyhában... :) )

Kitartás, egyszer véget ér ez a korszak is!