Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Hogyan csinálja az, akinek a...

Hogyan csinálja az, akinek a babája elmarad egyedül a pihenőszékben vagy a játszószőnyegen? Csak az én babám igényli állandóan, hogy ott legyek mellette? Csakhogy van egy másik lurkóm is, aki ugyanúgy azt szeretné, hogy vele legyek? Más hogy csinálja

Figyelt kérdés
2010. jún. 29. 18:18
 1/6 anonim ***** válasza:
100%

Nehezen:-)

Néha megszöknék:-)

Nagylányom 2 éves, a kicsi 4 hós. PErsze mindig minden egysezrre kell, a nagy állandóan puszlgatja a kicsit és ölbe kéri...

Mi sokat fekszünk az ágyon, a játszószőnyegen, a nagy is odafekszik a kicsi mellé, és ott puszilgatják egymást, én meg vigyázok, hogy ne tegyen kárt egymásban.

Amúgy néha hagyni kell, ha sír, sír, nem lehet mindig mellette lenni. Állítólag megszokja a második, hogy neki nyugodtabbnak kell lennie...

Ha van kedved, írj privit, lenne mit mesélni egymásnak:-))

2010. jún. 29. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Ha egy picit lesz több időm, írok majd neked privátban, hátha egy kis tapasztalatcsere jót tesz, mert néha már úgy érzem, hogy az őrület határán állok. Bocsi, de tényleg így érzek néhanapján.
2010. jún. 29. 18:27
 3/6 anonim ***** válasza:
Amikor ilyeneket olvasok itt, elkezdek rettegni a második gyerek gondolatától...hogy nekem nem való a kis korkülönbség...20 hós fiam ha nem lát, mert átmentem a másik szobába, már keres, ha nem termek ott, sír...egész nap egymáson lógunk, hogy fér ebbe egy kisbaba? Aki igy érez, jobb ha éveket vár a tesóval?
2010. jún. 29. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:
A helyzet az, hogy nekünk pont emiatt lett 4 és fél év a két fiú között és mégis kevés belőlem egy!!!
2010. jún. 29. 18:33
 5/6 anonim ***** válasza:
100%

Ezen az oldalon találtam ezt. Neked adom! :)


"A fórum jó ötlet, benne vagyok! Mi lesz a címe? "Ügyefogyott anyukák, akik törpezsarnokokat nevelnek" :-)))

Az a helyzet, hogy tiszta szívemből átérzem a helyzeteteket. Amikor az én lányom 1,5-2 éves volt, rettenetesen magányosnak éreztem magam. Más gyereke szépen elüldögélt a babakocsiban - az enyém 8 hónaposan kimászott és tolta. Más gyereke csendesen eljátszogatott egyedül - az enyém üvöltött, ha nem voltam mellette. Más gyereke szépen megette a vacsoráját - az enyém verekedett a kanálért, amikor meg megszerezte, akkor mindent összekent. Más gyereke hallgatta a mesét, nézegette a képeskönyvet - az enyém várat épített belőle.Más gyereke elüldögélt naphosszat a homokozóban - az enyém meg felmászott a mászókára és az egyik rúdon egyensúlyozva megtapsolta magát - közel két méter magasságban. Amikor levettem ordított.Más gyereke leült, ha az anyukája erre kérte, az enyém felállt a székre és táncolt.Más gyereke megette amit az anyukája adott, az enyém már 8 hónaposan addig ordított, amíg nem kapott marhapörköltet nokedlival és kovászos uborkával.Más gyereke azt a ruhát vette fel, amit ráadtak, az enyém 1 éves kora óta maga választja ki az öltözékét.Ja és az öltöztetés: mélytengeri, ólomsúlyos búvárruhát viselve, a Golf-áramlat kellős közepén is könnyebb egy életéért küzdő nyolckarú polipot belehúzni egy ötujjas necckesztyűbe, mint az én gyerekemet felöltöztetni, ha nem akarja.Más gyereke már 1,5 évesen szobatiszta volt, az enyém majdnem 2,5 évesen lett az.Más gyereke meghallgatta az esti mesét és elaludt, az enyémmel meg bírkozni kellett, hogy egyáltalán az ágyban tarthassan.Más gyereke elaludt a mamával, a bébisintérrel, bárkivel, az enyém csak velem, néha az apjával.A mama egyszer altatta el, amikor az öcsikéjét szültem...Más gyereke órákig képes volt mesét nézni, az enyém nem ült le. Más gyereke mindig, mindenben jobb volt mint az enyém...Tanulság : A gyerekem borzalmas,kezelhetetlen én meg gyengekezű idióta vagyok...

2 éves volt, amikor egy nem túl közeli barátnőmet (konkrétan az exem húgát, akivel megmaradt a jó kapcsolat) bőgve felhívtam. Tudtam, hogy hasonló típusú a "nagyfia" (akkor 3 éves volt). Utáltam magam, hogy neki van három gyereke (3, 1,5 éves és egy 4 hónapos), nekem meg csak egy, a férje külföldön dolgozik, az enyém meg ha későn is, de mindennap hazajön, mégis én bőgök neki a telefonba, hogy most tényleg, de igazán segítsen, mondjon néhány tippet.Íme :

1.A gyereknek kell valami/valaki amin/akin uralkodhat. Ez lehet a szobája, a kutya, a szomszéd néni vagy ha nem vigyázol, te magad. ( A lányom első mondata 16 hónaposan : Nyanya hopi! = Anya, csináld! És megmutatta mit kell tennem. )A szomszéd néni nincs ott napi 24órában, a kutya megunja és amúgy is veszélyes, szóval marad a szoba vagy az anyukája. Azóta a szobája a vára, ott ő parancsol, ha szétdobál mindent sem baj, maximum a mama elszörnyülködik és megmondja, hogy addig nem jön, amíg rendet nem rak. Már megteszi. :-) Így járható marad a lakás többi része, hiszen ott az én szabályaim érvényesülnek. :-)

2. Felesleges megütni.Attól csak dacosabb lesz.Ahol véget ér a tudás, ott kezdődik az erőszak.A nagyapánkat sem verjük meg azért, hogy a mi akaratunk érvényesüljön, visszaélni a testi erőnkkel ostobaság. Mi is leszünk öregek és gyengék...Persze ez nem vonatkozik a szökőévente egy popsicsapásra. Az sajnos kell is. Majd jól utálhatjuk érte magunkat. :-)

3.Sajnos a büntetés elkerülhetetlen. A határok kijelölésével együtt jár. Barátnőm a kisfia kedvenc játékát "ejtette túszul", ha nem fogadott szót.Kell hogy legyen "bűn után bűnhődés".

4. Az ilyen típusú gyerekek imádnak nyerni. Hihetetlenül motiválhatók azzal, hogy nyerhetnek. Lehet egy "Dicsőség fal"-at is csinálni, ahova pl felragaszthat egy matricát, ha szépen belepisilt a bilibe, megmosta a fogát, tiszta maradt a ruhája evéskor, elrakodta a játékait,stb.

5. Segíteni kell, hogy kontrollálhassa a dühét. Megmutatni, hogy bizony mi is vagyunk csalódottak, szomorúak,mégsem dobálózunk, csapkolódunk. (Hanem pl. megmossuk az arcunkat... :-) )

6.Versenyezzünk! Versenyezzünk, ki rakja el a legtöbb játékot, ki ér fel hamarabb a lépcsőn, ki tud hamarabb elaludni... :-)

7. Következetesség. "Kicsim, ha így kiabálsz velem, akkor úgy érzem, hogy nem akarod, hogy itt legyek. Vagy lefekszel ide mellém szépen csendben és elaludhatsz velem, vagy kimegyek és alhatsz egyedül. Nagyon szeretlek." Az én lányom továbbra is ordított. Kimentem, rácsuktam az ajtó, ő ordítva püfölte én meg a túloldalon bőgtem. 2 percig bírtam. Bementem, nagy összeborulás, de szépen csendben lefeküdt.2 hétig semmi gond, azután újra eljátszottuk ezt. Azóta ( 2 éve ) ezzel sincs probléma. Kopp, kopp, kopp...Lekopogom.

8. Amikor megvettem a telefonomat, azt mondták, hogy hetente legalább egyszer fel kell töltenem. Ha sokat beszélek rajta, akkor többször. Soha nem ígérték, hogy most akkor az új akksival 3 évig egyfolytában üzemelni fog. A telefonom nem vezet háztartást, nem dolgozik a férjem vállalkozásában és nem neveli a gyerekeimet. Zéró a felelőssége. És max 5 év után kuka. Ezek után ki várja el egy anyukától, hogy három évig megszakítás nélkül üzemeljen? Senki, csak saját magunk. Kell a feltöltődés. Ha ezt egy kozmetikus, egy kis kertészkedés vagy egy mozi, netán egy edzés jelenti, akkor azt kell csinálni. Fel kell töltődni, csajok! Ha hetente 2 órát csendben egyedül lehetek, a hét maradék 166 órájában nagyságrendekkel jobb anya és feleség vagyok.Igen, ettől még szeretem a családomat és meghalnék értük, de talán élve több hasznomat veszik. :-)


Na, egyelőre ennyi,próbáljátok megemészteni! :-) Jöhet a lepontozás. :-) Remélem segítettem!"

2010. jún. 29. 23:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
2010. jún. 29. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!