Ha egyedül lesz gyereke az embernek, nem lesz olyan az élete, mintha fél élete lenne?

Nyilván lesz különbség, de szerintem egy jó anya inkább nevelje egyedül a gyerekét, mint pl. veszekedésben nőjjön fel a gyerek. Szerintem hosszabb távona a veszekedés nagyobb károkat okoz.

Másfelöl meg, mi ugyan együtt vagyunk a férjemmel, de naponta mindössze 1 órát látja ébren a gyerekeket. Minden ovis/bölcsis ünnepségre egyedül megyek, minden városi programra vagy orvoshoz szinén. Sokszor mondom neki, hogy pont olyan nekem, mintha egyedülálló lennék. Este hazajön, megkajál, lefürdik, aztán egy fél órát hancúrozik a gyerekekkel aztán jön az altatás. Nyilván ez is sokat számít, meg ott vannak a hétvégék meg a szabadságok, de per pillanat úgy érzem, hogy minden lényeges dologból kimarad az apjuk. :-(( Dehát dolgoznia kell, ez van!

Nem biztos, hogy döntés, a legtökéletesebb házasságból is lehet válás, pici gyerekkel...

A válaszom pedig az, hogy nem. Ezekben a közös élményekben az a jó, hogy a sok új infobol tanul a gyerek...újra izgalmassá válnak felnőttek számára akár unalmas/megszokott dolgok...ezeknél meg mindegy, hogy van e párja az embernek

6-os vagyok

Azon ne angyali, hogy ő miből marad ki...a terhesség, a pici kor amikor rád van utalva olyan gyorsan elrepül...éld meg minden percét. Szomoru, hogy lemarad erről az apa, de ne ezzel foglalkozz...az az ő döntése, az ő hülyesége...

Lehet természetesen egyedül is nevelni, de azért én arra kérlek, hogy a gyerek érdekeit is nézd majd, ne csak a sajátodét. A magadhoz láncolás neki biztosan nem tesz jót. És az sem, ha nem lát férfi mintát, más férfit nem engedsz az életetekbe semmilyen formában. Ezek az érzések, amik benned vannak (undorodsz más férfitól) rólad szólnak és jó lenne, ha valakivel tudnál ezekről beszélgetni.

Az is fontos, hogy a gyerek születése után a te életed is fontos ugyanúgy, attól még nem szűnsz meg sem nőnek, sem különálló személynek létezni. Lehet hobbid, lehet munkád és lehet szabadidőd is. A csak gyerekre való beszűkülés megint azt kell mondjam nem jó egyikőtöknek sem. Az első pár hónap után már rá tudod bízni másra is, amíg te is feltöltődsz. Erre szükséged is lesz, ha szívvel lélekkel nevelsz, mert majd meglátod mennyire kiszívja az erőd:)

Az apa a legjobb természetesen, de ha ti ketten nem találjátok a hangot és ez nem is változik, tovább kell lépni. Erről most még korai beszélni, de eljön majd az ideje ennek is.