A szülők miért nem állnak meg kis időre ha a gyermekük barátkozni akarna a miénkkel (és merev arccal továbbmennek)?

Szőke barátkozós kislányom csak azt látja hogy nincs kapcsolat, menni kell tovább. Annyira sajnálom a piciket, akik üdvözlik egymást, érdeklődnek egymás iránt, de a szüleik húzzák is tovább mert mindig rohanni kell valahova. A kicsik meg csak néznek egymás után csalódottan. Egy pár kivétel van csak, de a túlnyomó többség ilyen. Ennyire nincs idő a csemeténkre?