Mennyire nehéz 2 gyerekkel anyagilag? Ahol jut az egyiknek jut a másiknak is?

10:28-as vagyok.

A nagy tétel havonta a pelus. A nagy most van leszokóban.

Tápszeren is rengeteget lehet spórolni, ha anyatejes.

Ha pedig egyneműek, az hab a tortán, sok mindent megörökölhet a kicsi.

Nekem az a tapasztalatom, hogy nem akkor nehéz anyagilag két gyereket eltartani, amíg kicsik, hanem amikor megnőnek, azaz elérik a kamasz kort. Nekem is két gyerekem van, az egyik 15 a másik 18 éves. Amíg picik voltak, addig nem volt igazán nagy probléma (most az anyagiakat értem), mivel egymás ruháját örökölték (bár az egyik lány, a másik fiú), nem voltak külön programok, nem voltak extra igények. De most, hogy "felnőttek" egészen más. Néha úgy érzem kilátástalan a helyzet. Például ez a hónap; mindkét gyereknek gimis bál, azaz 1 db új öltöny, 1 db új nyakkendő + ing, olyan cipő amit felvehet az öltönyhöz (nem a kitaposott sport cipője)a másiknak báli ruha, szintén cipő hozzá, + jövő hónapban szalagavató, ahova szintén "egyenruha" + menyasszonyi ruha kölcsönzés, + fehér a cipő a tánchoz + szülőknek kiöltözés ami szintén nagy beruházás (mivel kötelező), + osztálykirándulásra pénzgyűjtés, + ballagásra egyenruha készítés (már megkezdődött). Ez a decemberi hónap , ami kb. 200.000 Ft, és még nem vettem bele, hogy karácsony lesz, és azt sem, hogy a kamasz gyerkőcök szórakozni járnak, heti kb 10 e. Ft, rengeteget kajálnak stb....

Szóval kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond....

Jah, és tovább tanul jövőre a nagy, tehát albit fizetni neki (mert koliba nem fogják felvenni valószínűleg, plusz bérlet, plusz jegyzetek, plusz kaja stb...) Dehát ez van. Felelős vagyok értük, és nem is bánom. Majd lesz valahogy

Babakocsi, kiságy, etetőszék, játékok, ruhák, cipők - mind olyan, amit meg tudsz spórolni, mert már ott van az előző gyereké! Az óvodába, iskolába szükséges cuccok nagy része is felhasználható még egyszer.

Szóval egyáltalán nem olyan vészes, csak ne dobj ki, ne adj el semmit, hanem jól csomagold be és rakd el valahova (pince, padlás), ahol kibír egy-két évet és védve van. Még egyszer ki tudod használni.

Persze, hogy jut a másiknak is! Régen, a szüleink, de főleg a nagyszüleink korában senki nem élt anyagi jólétben, mégis felneveltek minket.

A kajáról tudsz gondoskodni, mert az már olyan mindegy, hogy 3, vagy 4 fele osztod, a többi meg úgyis megvan már a nagynak. És tényleg: a táp helyett szoptatással például rengeteget meg lehet spórolni, azon felül, hogy egészséges is így táplálni.

Nagyobb korukban meg úgyis megtanulják, hogy a lehetőségekhez igazítsák az igényeiket. A mi tinédzserkorunkban nem voltak luxusigények, mert a szerényebb körülményekhez szoktunk, mégis normális felnőttek lettünk.

Gondolj arra, a háború után milyen nehéz lehetett.

Most sokan mindent meg akarnak adni(anyagilag)és közben nem veszik észre, hogy semmit sem adnak (érzelmileg)

Tisztelet a kivételnek.

Az a baba jönni akar.

Egyszer Teréz Anya azt találta mondani: " az abortusz rosszabb, mint a háború.

Mert az anya a saját gyerekét gyilkolja meg"

(Utolsó válaszoló vagyok.)

Még annyi, hogy kamaszkorban, vagy később, de úgyis előbb-utóbb rájön, hogy a hozzá hasonló típusú fiatalokkal érdemes barátkoznia. Azokkal, akiknek a szülei megbecsülik, illetve rendes munkával, normális körülmények közt keresik a pénzt, nem pedig szórják a világba. Előbb-utóbb olyan barátai lesznek, akik maguk sem vágynak luxusigényekre, hanem tudják, hogy mi az, amit megengedhetnek maguknak. Amikor én fiatalabb voltam, eszembe sem jutott például, hogy drága báli ruhát vegyünk egy márkás üzletben. Nagymamával varrtunk egyet, és abban báloztam. De a többi barátomnak is hasonló volt. Mert olyanokkal barátkoztam, akik hozzám hasonlóak voltak, és nem azokkal, akik az anyjuk-apjuk pénzén drága üzletekben vásárolva "rühelődtek" már tizenévesen. Egy fiatal előbb- utóbb úgyis megtalálja a hasonló gondolkodásúakat és azok között érzi igazán jól magát.