Kislányom 2 éves lesz jövő hónapban. Hogyan élitek túl a dackorszakot? Bővebben lent.

Egyszerűen csak próbálgatja a határait. Az én lányom pont ilyen, és néha, ha fáradt vagyok és sietnék, más dolgom van, akkor nehezen élem meg. De szerintem ezek mind természetes dolgok, csak meg kell tanulni kezelni. Amiket szituációkat leírtál, mind előfordul velünk is.

Egyébként azért nevet, amikor kérsz valamit, mert ez neki egy játszma. Ilyenkor tudatosítani kell benne, hogy ez most nem a játék ideje, most jönni kell öltözni, enni, stb. Máskor lehet incselkedni, huncutkodni, most nem, de ezt el is kell neki mondani minden alkalommal, hogy értse, most anya most miért mérges, amikor máskor játszik velem. Nálunk az egyetlen bevált fenyegetés az, hogy nem olvasok mesét, mert az nagyon imádja. És bizony párszor be is kellett váltani, de aztán megtanulta, hogy anya nem viccel, szót kell fogadni.

A másik, hogy feladatot adok neki, ha megmakacsolja magát. Tehát ha nem jön, akkor mondom neki, hogy versenyezzünk, ki ér oda előbb. vagy mutatok valamit, egy épületet mondjuk, vagy egy virágzó fát, vagy bármit, ami érdekes lehet, hogy arra megyünk, és mesélek róla, felkeltem az érdeklődését, ezzel együtt el is vonom figyelmét az engedetlenségéről.

Úgyhogy szerintem trükkösen kell velük bánni, elterelni a figyelmét, valamint következetesen a szabályokat felállítani, tudatosítva, hogy mikor lehet játszani és mikor kell azt tenni, amit anya mond, már azonnal.

Az én lányom most töltötte be a 2-t, úgyhogy átérzem :)

Szia,igen ez dackorszak...

hát nehéz,embert próbáló.Az hogy 100x kell neki szólni nálunk is megvan,pedig én elég rövid pórázon engedtem,mikor az egészet elkezdte.Ha az utcán nem akart jönni,megfogtam a kezét,kb 2-3x vonszoltatta magát,ahogy a tied,1x kapott is érte a fenekére(mikor hazaértünk mert végig ordított) azóta tud jönni,most 3,5 éves.És még mindig dacos,nem nőtte ki,csak megtanulta!Én 2 éves kora körül soha nem engedtem,hogy kóricáljon az utcán,úgy sétálunk,hogy fogja a kezem és kész,a játszón lehet futkosni.Megtanulta, ebből most sincs gond.

Amiket leírtál szerintem mindenkinél jelentkezik,én ott látom a problémát,hogy azt írod, hogy nemet mond neked és nevet...ez nagyon nem jó,mert nincs a szavadnak súlya!

Lehet nagyon drasztikusnak fog tünni amit írok,de én ebben az esetben is csaptam a popsijára!Megmondtam neki,hogy de igen,ne feleseljen!Ekkor látta,hogy komolyan gondolom,ha most visszaszól nekem,hogy "nem" akkor elég rákérdeznem,hogy "tessék??" és máris tudja hol a helye.

persze nem kell a fenekére ütnöd,de büntetés legyen és szigorú,következetes!Ültesd le egy "bünti székre/sarokba" eleinte el fog rohangálni és nevetgél majd,aztán mikor tizedjére is visszaviszed majd elkezd hisztizni és nem tetszik neki a dolog,de ne add fel,míg meg nem nyugszik és nyugodtan meg tudjátok beszélni,addig csináld ezt!Akkor rájön,hogy tényleg van büntetés és később ehhez tartja majd magát.

Én olyanokkal soha nem fenyegettem,hogy hazamegyünk,kidobom,mert tudtam,hogy úgyse teszem meg...

Szóval szerintem most szigoríts be,és lesz néhány kemény napod,heted, de meghálálja magát a dolog,és sokkal könnyebb lesz a kicsivel!

Mondom,nálunk is vannak még hisztik,de pl alap dolgokkal nincs gond,lehet vele sétálni,vásárolni,elmenni akárhova,szót fogad,tudja hol a határ.

Az utcán nem lenne jobb babakocsiban vinni? Nekem 20 hónapos a kisebbik fiam, ha célzottan megyünk valahova és nem csak "csavargunk", beültetem az esernyőre csukható kocsijába, és oda viszem, ahova kell. Ha nem tetszik neki, néha hisztizik, de legalább nem kell a földön vonszolnom vagy cipelnem. Terhesen meg tényleg nem mondegy...

Ez amúgy tipikus dackorszak, a nagyobbik fiamét szerecsére túléltük :) Ő már 4 éves lesz, most következik a kisöccse :D Nálunk is volt nagyon sok küzdelem, veszekedés, és most kezdődik újra... De most már hálistennek több a tapasztalatunk, és látom azt is, hogy egyszer vége lesz a sok dacnak, és ez sok erőt ad.