Szerintetek is el van kényeztetve 2,5 éves kislányom, mert velem alszik?

Szerintem ehhez pont senkinek semmi köze. Ha ezt a párod elfogadja, a gyermeked nek és neked is jó így , akkor aludjatok nyugodtan így.

Az elkényeztetésről pedig annyit, hogy azt nevezzük elkényeztetésnek, amikor a szeretet és törődés helyett elhalmozzuk a gyereket ajándékokkal, játékokkal, finomságokkal, csak minket hagyjon békén. Na ezek a gyerekek lesznek az elkényeztetett kis hisztigépek, majd később akaratos, "ajtócsapokodós" tinik!

A gyerekkel alvásnak semmi köze az elkényeztetéshez!

A szakemberek szerint pl pontosan a babák kezdettől fogva külön szobában altatása szolgálja a szülő kényelmét, mivel 3 éves korig pont hogy a gyermek természetes igénye az anyával való alvás. Az, hogy sokan ezt mégsem vállalják be, az más kérdés.

Mi is hasonlóképpen vagyunk egyébként, mint Ti. De egyébként a "kényelem" max annyiban mutatkozhat meg, hogy komoly alvászavarai voltak a lányomnak járástanulás környékén, ekkor szokott át mellém, mert valóban, kényelmes voltam, és nem voltam hajlandó fél órákat állni az ágya mellett, fogni a kezét, amíg

úgy tűnik, hogy elaludt végre, aztán mire visszamásztam volna az ágyba, addigra felébredt és kezdhettük előlről. 3 átalvatlan éjszaka után úgy döntöttem, hogy akkor magam mellé veszem, ha erre van szüksége, és édesdeden aludt. De azt gondolom, hogy ez sem volt öncélú, erre volt szüksége a gyereknek. Ha bárki úgy gondolja, hogy máshogy tett volna, nekem pont arról van meg a véleményem, maradjunk ennyiben!

Az én férjem egyébként szintén egyáltalán nem problémázik ezen, főleg, mert én és a lányunk is rossz alvók vagyunk, mindenre felébredünk és sokszor kell korán mennie dolgozni, vagy éppen éjszaka jön haza. És amíg rosszul aludt a lányunk, kifejezetten ő volt az, aki átvonult a másik szobába, mivel neki dolgoznia kell, ahol teljesen figyelmet igényel sok esetben, különben akár életveszélybe is kerülhet szélsőséges esetben a kollégáival együtt.

Egyébként nálunk úgy van megoldva, hogy a kiságyát átalakítottuk ifjúsági ággyá, és az a mi ágyunk mellett van, úgyhogy időnként azért aludtunk együtt ebben az időszakban is, most pedig, hogy a lányom bölcsibe megy én pedig vissza dolgozni így nekünk is korán kell kelni, mostantól így is fogunk aludni. A lányunk mellettünk vagyis mellettem az ágyában.

Mi hárman vagyunk testvérek, mind így nevelkedtünk, együtt aludtunk a szüleinkkel. Nem lettünk elkényeztetettek, amint időszerű volt, zokszó nélkül költöztünk külön gyerekszobába. Az viszont igaz, hogy azóta is nagyon szoros és közvetlen a kapcsolatunk a szüleinkkel, szerintem ehhez hozzájárultak a kezdeti évek is, úgyhogy semmi hátrányát nem látom ennek, sőt!

A párkapcsolat pedig ha egyébként minden rendben van, nem ezen múlik. A házas élet nem csak egy közös ágyon történhet, sőt.... :) Ettől még megvannak az intim pillanatok, ha úgy akarja az ember, ha meg nem akarja, akkor meg tök mindegy, hogy egymástól 10 cm-re fekszenek, úgysem lesz semmi...

Szóval szerintünk az, hogy együtt alszanak-e a szülők, és hogy velük alszik-e a gyerkőc, nem, fogmérője a kapcsolat működőképességének és harmoniájának.

Nagyszüleimmel pont nemrég beszélgettünk, 60 éves házassági évfordulójuk volt. Mindenféle dolog szóba került, és kiderült, hogy ők is bizony külön alszanak mióta megszülettek a gyerek. De ha bárki rájuk néz, elcsodálkozik, hogy élhetnek ilyen boldogságban 60 év után is :)

Huhh, eléggé elkanyarodtam az eredeti kérdéstől :)

De a lényeg, hogy nem, ettől nem elkényeztetett a gyerek, mivel az első években pontosan a természetes igénye a gyereknek a szülő mellett aludni. Ez maximum egy szorosabb és bizalommal telibb kapcsolatot alapozHAT meg.

És ha és amennyiben a feleknek, tehát mind anyunak, mind apunak megfelel és kényelmes ez a felállás, akkor ámen! :)

Innentől senkinek semmi köze hozzá....

Előszöris ne magyarázkodj,mert ehhez senkinek semmi köze! :(

Nálunk a férjem alszik a hálószobánkban, én pedig a 2,5 éves ikrekkel az ő szobájukban.

Hangsúlyozom így ALSZUNK! De amíg csak a gyerekek alszanak, addig mi nyugodtan romantikázhatunk a férjemmel. :(

Teljesen rendben van a kapcsolatunk és a gyerekek is kiegyensúlyozottak.

Egyébként ez nálunk is azért alakúlt így ki, mert egy időben elég sűrűn betegek voltak, lázasak, stb. és akkor jobb volt ha ott voltam a közelükben, és igen, megszokták hogy ott vagyok és ha véletlen éjszaka felébrednek akkor azonnal engem keresnek.Úgyhogy inkább ott vagyok kéznél,minthogy állandóan botorkálnom kelljen a lakásban.

De ez így mindenkinek jó, és majd ha úgy látom, hogy már nem leszek annyira nélkülözhetetlen éjszakánként akkor visszaköltözöm a férjemhez.

Egyéként emlékszem én is sokáig anyukám mellett aludtam és olyan jó volt!!!!!

Szerintem az elkényeztetés nem ilyen.

Próbáld meg, hogy mikor elalszik veled átteszed a kiságyba, így végülis a saját ágyában aludna, vagy ha meglesz az ágya akkor odabújsz hozzá és mikor elalszik akkor átmész a párodhoz. Akár valahogy csábítani az ágyába is lehetne kedvenc mesefigurás plüssel, mert lehet hiába lesz ágya, akkor sem akar majd bent maradni, vagy egyáltalán belefeküdni, hiszen ezt megszokta.

Nem cseszlek le miatta :) nagyon nehéz az altatás és igen így kényelmesebb, de előbb utóbb ezen változtatnod kell, mert igaza van a férjednek valahol, ez így nem állapot, hogy a gyerekkel alszol ő meg külön szobában.

Gondolom most vesztek kiságyat, javaslom nagyobb méretet, mert akkor oda tudsz bújni és otthagyni mikor elalszik, így legalább már a pároddal aludnál.