Testvérek közti konfliktust hogyan kezeljem?

Nekem 1.5 ev van a ketto kozott. Ebben a korban ez nalunk is igy ment, azert ahogy nonek le fognak nyugodni es normalisabban jatszanak egyutt. En azt hoztam fo szabalynak, hogy a masikban kart nem teszunk, ha a masik egy picit egyedul akar jatszani azt tiszteletben tartjuk.

Egyszer volt hogy mind a kettot buntetesbe raktam mert Poirot se nyomozta volna ki hogy ki volt a bunos. Kozoltem hogy addig alljanak a konyha sarkaban egyutt amig nem tudjak normalisan lerendezni. Egy ideig hallottam a szipogast,meghogy hozzamertel, ne nezz ram, aztan csond, majd az egyik sutyorgott: inkabb bekuljunk ki mert egesz delutan itt allhatunk.

Ritkan elofordult, hogy egesz delutan marakodtak, veszekedtek. Akkor szetszedtem oket es megtiltottam hogy egyutt jatszanak. Par perc mulva kertek, de akkor sem engedtem csak joval kesobb.Azert mert addigra lenyugodtak es a korabbi serelmeket elfelejtettek, elotte megmindig beszologattak egymasnak. Egy kis elkulonites alatt amikor meg azt is megtiltottam hogy egymashoz szoljanak igy lenyugodtak, es kesobb amikor folytathattak a kozos jatekot akkor a korabbi vita is elsikkadt.

ez a könyv nagyon jó gyakorlati tanácsokat ír:

[link]

Szintén másfél év van köztük (a lányom most 5,5, a fiam 4 éves). A fizikai bántáson kívül én a direkt bosszantást sem engedem. Ha nem vagyok a színen akkor a kollektív büntetés vált be, egyik erre az ágyra ül, a másik a másik szobába, aztán lehet megnyugodni és kibékülni, nem érdekel, ki mit mondott-csinált, általában úgyse lehetne kibogozni. A lényeg, hogy ha nincs bennük annyit tolerancia és józan ész, hogy megoldják normális keretek között a konfliktust, akkor igenis mindketten hibásak. Amióta ez a közös bünti van, azóta lényegesen kevesebb a komoly összezörrenés.

Az elvonulásra, önálló játékra, egyedüllétre való igényt is tiszteletben kell tartaniuk, bár ebből nem szokott gond lenni, mert sosem tart sokáig és megértik, hogy kicsi türelem után megint lehet együtt játszani a másikkal.

Nálunk is volt egy viccből csapkodós-birkózós időszak, de mindig sírás lett a vége, így kerek-perec beszüntettem. A másik bosszantása/szívatása sincs megengedve. Azt szoktam kérdezni, hogy ha én ugyanígy tennék veled, neked jól esne? olyan is volt, hogy a kis önzőt "visszaszívattuk" és utána megbeszéltük a dolgot még nyomatékosabban, későbbi hasonló szituban emlékeztettük, vagy előre dícsértük pozitív megerősítésként, és bevált, elhagyta a rossz hozzáállást. Lassacskán azt is megtanulták, hogy nem kell mindent kimondani vagy azonnal megtenni ami elsőre eszükbe jut, mert lehet, hogy nekik viccesnek tűnik, de a másik bántásként élné meg....

De azért már összecsiszolódtak elég jól, legalábbis a korábbi időszakhoz képest kategóriákkal könnyebb. Beérnek lassan :) Náluk is nagy az összetartás egyébként, persze van némi rivalizáció, de csak egészséges mértékben. Vannak rossz napok, amikor az is baj, ha ránéz az egyik a másikra vagy fordítva, olyankor semmi se jó. Ha fáradtak vagy front van, vagy szélvihar jön vagy nagy havazás, akkor könnyebben összekapnak. Máskor meg napokig egy rossz szó se esik köztük... ha valamelyik éppen labilisabb vagy tudom ,hogy fáradtabb, akkor kicsit többet pátyolítom, próbálok annyi személyes figyelmet és privát időt biztosítani, ami kell neki, hogy helyrebillenjen a gyerek. Ha nagyon arra áll az agyuk, hogy csak a rosszat vegyék észre, akkor elkülönítem őket egy időre, úgyis eljön mindkettőnél az a pont, amikor már vágyik a másik társaságára. De ezt ki kell várni, az ő indíttatása kell, hogy képes legyen korrektül hozzáállni a tesójához.

Nálatok talán annyival másabb, hogy azét egy 4 éves fiút rohadtul más érdekel már, mint egy 2 éves kislányt... de biztos meg lehet találni a közös nevelőt, hogy mivel tudnák lefoglalni magukat anélkül, hogy konfliktus legyen belőle. Próbálkozni kell.. nálunk ebben az életszakaszukban a kézműveskedős dolgok jól beváltak, pl Wc papír gurigákból csináltunk mindenfélét, a kicsi is maszatolta filccel, a ragasztottuk, vágtuk, felügyelettel azért ez simán megoldható. Vagy só-liszt gyurmából mindenfélét csinálni, papírkollázst, dobozból akváriumot stb. Ha többnapos a projekt, még jobb... a nagyot toleranciára kell szorítani, a kicsit türelemre és szerintem kivitelezhető az ilyesmi.

Aztán vannak az olyan társasjátékok, amikben nem egyvalaki nyer, hanem a játékosok együtt vannak. Pl a Trópusi Kert nevű társas, az pont ilyen csapatépítő dolog, szerintem nektek is hasznos lenne (az enyémek még most is szívesen játszanak vele, szóval megérte az árát, főleg, hogy magyar termék és nem volt drága egyáltalán).De jön a jó idő, a közös homokvárépítés stb minden közösen végzett alkotó tevékenység erősíti majd az összetartozásérzésüket. Te meg okosan alakíthatod a dolgokat pl feladatleosztás, hogy mindenki hasznosnak érezhesse magát, valóban sikerélmény legyen a végeredmény. Meg hát ugye egy izgalmas játékfolyamat közben nem nagyon szokott eszükbe jutni, hogy direkt egymást piszkálják, kicsit irányíthatod a dolgokat, hogy kedvezően alakuljon végül a helyzet.