Segitséget kérek! Miért van bennem az a félsz?

Velem nincs, de az ablakon kiesés nekem pl pont a fóbiám... Ha csak említed, összerándul a gyomrom, izzadok stb.. :(

Szerintem igyál meg egy pohár finom bort este! Majd ha már sokadjára alszik ott, nem fogsz izgulni. Aranyos a nagyitok, hogy felajánlja, élj alehetőséggel!! Nem mindenki ilyen szerencsés.

én fiam is nagyon nagyon ritkán van a nagymamánál. szintén 4 éves.

nekem ami a félszem, pl. ez az ablak dolog azt megbeszélem vele. tehát megkérem, hogy vegye le a kilincseket az ablakon, a többi dologról is szólok és kiiktatjuk. én így vagyok nyugodt :)

de olyan nincs, hogy nem akarom elengedni, nekem jól esik, örülök neki ha valaki elvinné. családi segítségben rosszul állunk, megmondom őszintén, mikor nem alszik itthon (eddig azt hiszem 5x volt ilyen) akkor úgy alszom mint akit fejbevertek :D

én is így vagyok, de én már babakorában egy eset kapcsán megbeszéltem magammal, hogy hallgatok az anyai ösztönömre...

ergó, nemigen hagyom a mamákra, mert nem érzem velük biztonságban, míg a szomszéd csajra szívesebben hagyom, és semmi rossz érzésem nincs...

Az oviban is szívesen otthagyom, meg sógornőmnél, és nem izgulok, szóval tök fura..

Én arra gondolok, hogy a mamák már kiestek ebből a dologból, és nem figyelnek oda úgy rájuk, illetve nem tudják, nem számítanak rá, hogy a gyerek milyen helyzetekbe sodorja saját magát, és ezért van...pl. anyukámnak hiába magyaráztam, hogy a 1,5 évesem már ki tudja nyitni a szorosan ráhúzott kupakokat, akkoris a földön hagyta a Floraseptet, és mikor szóltam, csak legyintett...anyósom dettó hasonlókat csinál(gyógyszert otthagyja, ablakot nyitva, a konnektor lóg a falból, és hasonlók), és eszébe se jut, hogy ezek gáz dolgok, mikor mondom neki, akkor jaj, tényleg!!!..szóval én ezért nem szeretem rájuk bízni...sztem benned is egy ilyesmi lehet...a nagyiban nem bízol meg vmiért...