Kitől kérjek segítséget, ha valami gáz van velem? Valami elromlott bennem a fiam irányába.
A lányom a lányom, Imádom, nem csak mert icipici, őt az enyémnek érzem. De a fiamat nem. A lányomat szívvel, a fiamat mert kell látom el.
Sajnos hozott minta is ez nekem, meg valahogy a szívem sem úgy dobbab a nagy iránt. Ez sajnos eddig is így volt, hogy csak a szülője voltam nem az anyja, most sajnos nagyon kiütközik, zavar, hogy itt van, erősen hangzik, de a minek van itt jobban helyt áll. Anyám volt velem ilyen. Kemény, és hideg, és nem akarom ezt. Változást kell találnom, ki segíthet? Hogyan kezdjem, hogy ne váljak szörnyeteggé(sajnos anyám az:S) olyan lelki és testi sérüléseket szereztem tőle 18év alatt amit nem kívánok a fiamnak, viszont elindultam lefelé:((
A fiammal depis voltam, összetörtem vele, most ragyogok minden ismerősöm szerint.
Valahogy nem jött a rózsaszín babázok dolog, miután megszületett, büszke vagyok, hogy szépen fejlődik, de nem örülök neki. Valahogy annyira idegen, mintha egy idegen gyerek lenne.
Valahogy olyan vagyok vele, mint egy fegyőr vagy én nem is tudom. Mintha a Naptól elvárnám, hogy ragyogjon folyton, és ne legyen éjjel. Így elvárom a fiamtól is, hogy fejlődjön, és sose legyen rossz, de már kilöktem a fészekből, hogy egyedül repüljön...
Ami egyeseknek áldás lenne, hogy önálló lett, az az én hidegségem "nyereménye".
Nem csak szülő akarok lenne, neki sem.
Szia,
én pedig döbbenten olvastam soraidat.Elmesélem a saját történetemet.
Mindig, kislánykorom óta lány babát szerettem volna. Sőt! Tudtam is, hogy lányom lesz! Néha-néha vettem egy kis bodyt, persze mindenképp valami lányos színűt.
Aztán közel a 30-hoz végre érkezett is a gólya, de mikor megtudtam, hogy fiú, hidegzuhanyként ért.
Hosszú napokig tartott, mire rájöttem, hogy miért is kaptam fiút.
Én is azzal nyugtattam magam, hogy belőlem és a szerelmemből lett, és ő a mienk....
De rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen kaptam a fiam. Mert épp Ő az, aki szerelmes lesz belém (a kislányok az apjukba szerelmesek, nem az anyjukba, mindig sokkal apásabbak), tőle teljesen más szeretetet kapok majd, mint egy kislánytól, és őmiatta érezhetem magam igazán nőnek. Mert ő fiú, és imád, istenként tekint az anyjára.
Tényleg ne tedd tönkre az életét, mert nem érdemli meg! Nem ő kérte az életet, hanem Te (TE!!!!) adtad neki.
Ha nem megy a fejedben a rendrakás, tényleg feltétlen kérj orvosi segítséget! Ne szégyelld magad, nincs miért, de nem hagyhatod így az érzéseidat....Ne engedd, hogy így érezz iránta!
Minden bizonnyal ő is szerelmes Beléd.... Viszonozd ezt a szeretetet!
(Természetesen a szerelem szó képletes a kommentemben....)
utolsó vagyok:
csak a lényeget felejtettem el:
Leírhatatlanul szerelmes vagyok a fiamba! Ő a mindenem! =)
Pityeregve olvastam soraid, a te fiad annyi idős mint az én fiam, 20 hónapos...biztos hogy más fiút és más lányt szeretni, de ha belegondolsz, nem lágyul meg a szíved?, ha csak rád néz, ha a nagy szemeivel mit sem sejtve majszolja a kiflivéget, ha a nagy szemeivel nézi a mesét úgy hogy még a lába lóg le a kanapéról?
Szeresd őt is, hisz a tiéd! Ülj le vele játszani, engedd magadhoz, hidd el sok szeretetet fog neked adni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!