Kitől kérjek segítséget, ha valami gáz van velem? Valami elromlott bennem a fiam irányába.
A lányom a lányom, Imádom, nem csak mert icipici, őt az enyémnek érzem. De a fiamat nem. A lányomat szívvel, a fiamat mert kell látom el.
Sajnos hozott minta is ez nekem, meg valahogy a szívem sem úgy dobbab a nagy iránt. Ez sajnos eddig is így volt, hogy csak a szülője voltam nem az anyja, most sajnos nagyon kiütközik, zavar, hogy itt van, erősen hangzik, de a minek van itt jobban helyt áll. Anyám volt velem ilyen. Kemény, és hideg, és nem akarom ezt. Változást kell találnom, ki segíthet? Hogyan kezdjem, hogy ne váljak szörnyeteggé(sajnos anyám az:S) olyan lelki és testi sérüléseket szereztem tőle 18év alatt amit nem kívánok a fiamnak, viszont elindultam lefelé:((
Köszönöm a válaszokat.
Külön köszönöm a privát levelet is, rákerestem a könyvre is, minden erőmmel a változást keresem.
Hogy jobban értsétek:
Az első babám nem születhetett meg, 11hét harc után elengedtem, nem teljesen önszántamból, itt törtem össze igazából. Nagyon hamar újra terhes lettem a Férjemtől(új kapcsolat, új lehetőségek) 3hónap után. De nem úgy örültem a Fiamnak, mint annak az elsőnek örültem, nem mertem talán. Teltek a hetek, nőtt a pocak, de az érzés nem jött. A szülőágyon is azzal nyugtattam magam, ha igazzá válik, a kezembe fogom felszabadulok, nem így lett. 2hétig volt valami, de utána csak púpocska lett, akit elláttam, fizikailag mindent megadtam neki, amit kell, akár egy gondozó, akire sok kicsi van bízva. Aranyos, megszeretgeti az ember, de nem szereti... Közben elköltöztünk, egyedül maradtam egész napra 6-9ig a kicsivel, és befordultam, sem magammal sem a kicsivel semmivel sem törődtem. Régi képeket látva, jujj masszív alkesz 20év után nem néz ki úgy, mint akkortájt én, pedig nem mérgeztem magam semmivel(nem ittam, nem bagóztam...) egyszerűen "feladtam" az életet. Az amúgy is idegen baba pedig egyre távolabb került tőlem. Nagyon szép, tündéri kis srác, de akkor is idegen. Ma is néztem a fürtjeit ahogy kinevet valami butaságot, de...:(
És vergődök mellette, mivel nem érzem őt, nem is tudom kezelni, nevelni, ő bánt engem és én őt. Várom, hogy megkezdje az ovit, ha időben lesz bölcsi akkor azt, hogy boldog közösségbe is legyen, addig meg próbálom tanulni Őt.
Ami a lányomat illeti, nem azért szeretem mert Lány, hanem mert van. Az első percben, mivel elég pocsék anyának éreztem magam a hátam közepére sem kívántam a kicsit, "még egy nem szeretem gyereket kínozzak", de valahogy bent valami nem engedte, hogy elvetessem, vele ahogy teltek a hetek egyre szorosabb lett a kötelék, már akkor ismertük egymást, mikor megszületett és felsírt. Sose volt idegen. Ő az első gyermekem, fura dolog, de olyan érzés, mintha majd 3év után visszajött volna hozzám az a pici, aki talán segíteni jött nekem...
válasza:Add nekem ezt a fiúcskát! Én úgy szeretném, ahogy ember még nem szeretett ezen a földön!
Most, hogy leírtam ezt, mit érzel? Adnád? Nem hiányozna? Nem lenne lelkiismeretfurdalásod?
De most komolyan. Mennyire érzed azt, hogy szabadulni szeretnél ettől a gyerektől? Csak mert tudod sok gyermektelen pár nagyon-nagyon boldog lenne, ha megkaphatná őt.
válasza:Az en kisfiam szinten 20 honapos. Meg nincs kistestvere de tervbe van talan jovore. Nagyon-nagyon szeretem a fiamat :)
O az eletem ertelme :)
Ok meg annyira kicsik. Nagyon vagynak a szeretetre. A fiam sokszor jatek kozbe felnez es percekig keresi velem a szemkontaktust es ha ranezek es ramosolygok vagy puszit is kuldok akkor visszamosolyog es nyugodtan jatszik tovabb :)
Ferjeddel beszeltel mar errol? O hogy viszonyul a fiahoz?
Szerintem is keress fel egy szakembert.
En masodik lanykent szulettem a csaladba. Hat mit ne mondjak...engem fiunak vartak es nem az lettem. A noverem volt mindig kiemelve otthon en meg csak akkor voltam emlegetve ha rosszat csinaltam. A sors fintora mondjuk,hogy mig a noverem egy nagydarab, nem szep lany lett en addig egy csinos,joalaku,mosolgos,nagyszaju,baratkozos. Mindig a tarsasag kozepe voltam, minden ujjamra lehetett volna pasim. Noveremet meg se kornyekezte senki.
Tehat a szuleim nem de a kornyezetem "elismert".
Meg sem volt jo igy felnoni. Most kulfoldon elek a csaladommal, ferjemmel es fiammal es ha skypon beszelunk csak az unoka erdekli oket. Nekem van egy betegsegem amirol nem tudjak mi es most vagyok kivizsgalas alatt.
Hiaba mondom nekik sokszor meg sem hallgatjak. De ez van 22 ev alatt megtanultam ezzel egyutt elni. De mondhatom nagyon nem jo es nem volt jo igy felnoni.
probald meg szeretni a gyerekedet, figyeld es lasd meg benne a jot a jo tulajdonsagait. De egyaltalan nem szegyen "segitseget" kerni.
Mar alapbol az a jo,hogy felismerted es tenni akarsz ellene.
válasza:Amikor megszületett a kisfiam, feladtam magamat. Minden erőmet, energiámat neki adtam, rá áldoztam magamat, minden fillért rá költöttük. Senki segítségem nem volt, nem tudtam senkire sem rábízni, akár 1 órára sem, immár 2,5 éve. Visított az első 3-4 hónapban, mert fájt a hasa, de mindig nehéz volt vele. Jelenleg akaratos, öntörvényű, szófogadatlan, mintha süket lenne, durva, csapkod, rugdos. Én imádtam, szerettem, de idáig tartott a türelmem. Nem tudom elfogadni a viselkedését, agresszióját, azt, hogy sosem fogad szót. Egyfolytában rosszalkodik, mindenben a kárt csinálja, rohangál egész nap, nem tud leülni 1 percre sem. Kérem, könyörgök neki, mégsem fogad szót. Csalódtam benne. Mostmár én is durva vagyok vele, már nem érzem azt a szeretetet, mint régen. Megszületett a kishuga és benne van minden reményem.
A párom elítél, hogy így érzek, de közben a szívem szakad meg, hogy ezt érzem - most is sírok, ahogy leírom. De akkor is elhidegültem tőle és ez borzasztó.
Ezeket azért írtam le, hogy látod, én is hasonlóan érzek, csak én 2,5 év után érzem ezt, mert mást vártam, mást reméltem a fiamtól. Teljes szeretettel neveltem eddig, mégis nagyon rossz természet és ezt nem tudom elfogadni. A kishugát is féltem, nehogy egy rossz mozdulattal megölje.
Borzasztó, de örülök, ha az apja elviszi sétálni, addig sincs itthon.
A kisfiad milyen természetű? Vele nincsenek hasonló problémák?
válasza:Mindenki azt kapja, amit megérdemel...
Azért viselkedik úgy, mert Te sem szerete őt....
ez ennyire egyszerű
minél többet adsz, annál többet kapsz.
Sajnállak Benneteket! Őszintén...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!