3 éves gyereket bevásárlás, nagyon hosszú séta (messze van a bolt) beleültetnétek még babakocsiba? Csak ilyen esetekben, nem állandóan. Vagy ciki és megjegyeznétek magatokban, hogy ekkora gyereknek már nem való a babakocsi?

Mindenki úgy közlekedik, ahogy jól esik. Nekem egy nagy cula 3éves furi babakocsiban, viszont kénytelen a menetiránnyal tartania, nem szökik stb:D. Ugyanakkor mi is furák lehetünk, mert a két gyerekre összesen jó ha fél évet használtuk a babakocsit(oké a kislány kendős gyerkőc, de akkor is)

Pl mind a kettő egy évesen rühelte a kocsit, ha kínkeservvel beültettem, hát örültem amikor kirakhattam belőle.

Ellenben ügyesen rohannak a szélrózsa minden irányában, bírják a sétát. 4,5; 3évesek

Az én lányom pont 3 éves.Van egy csajos sport babakocsija.

Ha hosszabb útra megyünk akkor visszük magunkkal a kocsit és ha akar beleülhet, vagy bármikor kiszállhat ha sétálni támad kedve.Én megadom neki a döntés szabadságát és könnyebb így a bevásárlás is :)

Futóbringával csak akkor merem vinni, ha tudom, hogy nem sok cuccal jövünk majd haza :)

Minden válaszolóval egyetértek, úgy menjetek, ahogy Nektek megfelelő.

Csak azt nem értem, egy max.másfél órás táv miért annyira fárasztó? Nem leszólásként írom, komolyan. Mi múltkor 2 órát sétáltunk, a 2 és háromnegyed évesem is bírta. Igaz, elfáradt és aludt utána egy szép nagyot, de az is megoldás, ha sokat sétáltok, s lassan bírni fogja a távot.

A molnár, a fia meg a szamár

Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.

1.

Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. „Szegény gyermek! – vélekedett egy járókelő. – Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát.” Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.

2.

De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: „Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette.” Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.

3.

„Ki látott már ilyet?! – hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. – Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!” Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.

4.

De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: „Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?”

5.

Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: „Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.”

16: "Csak azt nem értem, egy max.másfél órás táv miért annyira fárasztó? "

Más egy séta és más egy bevásárlás, ahol hazafelé anyukának cipekednie kell, esetleg van mirelit cucc ami kiolvad és nem érnek rá minden bogarat megbámulni.

Bár nekem is fura ilyen nagynak a babakocsi, ennek ellenére mindenki úgy közlekedik, ahogy kényelmes. Bár nekem mindig az jut eszembe, mikor ilyet látok, hogy hogy tanulja meg a gyerek a közlekedést, bevásárlási szokásokat, ha mindig babakocsiban ül. De persze csak magamban, mert nyilván nem tudhatom, hogy mi a valódi oka (betegség, hosszú út, fáradság stb), ezért túl is teszem magam rajta.

Ennek ellenére volt már kétszer is, hogy a 4 évesemet fektettük bele a pici sportkocsijába, mert vásárlásra menet az autóban elaludt. Mivel én is be akartam menni, nemcsak a párom, ezért a párom cipelte a picit, a nagy meg kilógó kézzel lábbal, de aludt a babakocsiban. Azért tettem róla, hogy lássák, nem vagyok vele egyedül, mert tényleg fura látvány volt :) Legalább kialudta magát, ha már délután nem aludt.