Dolgozó, kisgyerekes anyukák válaszolnátok?

Hát én nagyszülők nélkül nem tudnám megoldani a betegséget...

Nálunk a családba ovisoknál-sulisoknál mindenkinél az a felállás, hogy reggel az apa viszi őket, így ő picit később ér be, anya előbb, és akkor anya tud előbb eljönni, (4-kor)hogy fél 5-re odaérjen értük.

Én titkárnő vagyok, sógornőm kozmetikus, és ők is mi is így tudjuk megoldani. Én minden nap felállok 4-kor, bármi van, egy évben egyszer mondjuk megkérjük a nagyit, hogy menjen érte, de még ő is dolgozik. Sógornőmék többször ugrasztják a nagyit, mert ő vállalkozó-kozmetikus, és neki lehet olyan, hogy 4-kor nem tudja letenni a lantot.

Ha beteg: mikor hívnak oviból, suliból, hogy menjünk érte, akkor sokszor a nagyit kérjük meg, mert ő knyvtárban dolgozik, és akkor oda beül a beteg gyerek hozzá :-( hát nem egy szép megoldás, de ez van.

Én tudok a további napokra vidéki nyugdíjas anyós segítséget kérni, ill. le tudom vinni a beteg gyerkőcöt, sógornőm szintén az ő vidéki anyjához autózik le-fel a gyerekkel a további beteg napokra.

Ha bárányhimlő, más nagyon gáz betegség van, akkor kiveszek táppénzt, de megfázásokért nem merek, olyankor anyós egy közeli kisvárosban...

Szóval érdekes a férjed véleménye. Mondjuk ha nem lenne anyós, akkor a megoldást egy főiskolás korú babysitterben keresném, ha néha oviba kéne érte menni, vagy légúti betegségek esetén vigyázni. Őt ügynökségtől fogadnám fel. (nincs ilyen ismerősöm sajna.)

Hát ezek jutottak eszembe.

Ja, még annyi, hogy munkahelyemen a pü.-es csaj maga hozza viszi a gyereket oviba, de ő csak 6 órába tud lenni, nyilván kevesebbet keres, mint én.

Náluk ha beteg a gyerek, viszont mindig a férje marad táppénzen, ők meg ezt így osztják meg, mert férje otthonról is tud legalább picit dolgozni olyankor, mert informatikus, míg ő nem tudna otthonról dolgozni.

Amikor dolgoztam, fél 8-tól 4-ig, meg tudtam oldani úgy, hogy én vittem, hoztam. Ha beteg volt, akkor a nagymama vigyázott rá. Ebédszünetben hazaugrottam 5 percre, 10-10 perc az út, enni nem ettem. Összesen 3 napot voltam táppénzen, mert a mama nem ért rá.

Attól viszont előre rettegek, mi lesz, ha most a 2. gyerek után visszamegyek. Nem akarok minden nap a mamára támaszkodni, de máshogy nem hiszem, hogy menni fog. Reggel még OK, hogy korábban kelek, de ha 4-kor befejezem a munkát 2 helyre kellene rohannom, és mindkettő bezár fél 5-kor. Még ha autóval megyek, akkor is kicsi az esélye, hogy az öltöztetés, és az út a 2 gyereknél beleférjen fél órába.

A párom nem tud segíteni, mert reggel 6 körül elindul, és jóval 5 után ér haza kora tavasztól késő őszig. A téli időszakban is 4-ig dolgozik, koszos helyen, így azonnal nem tud indulni, nem ér oda zárásig. :(

Engem a régiek, ill. sok egyedülálló szokott lehurrogni, hogy ŐK is megoldották, miért panaszkodok, de pl. a nagymamám dadusként dolgozott, és sokszor meséli, hogy akkoriban már reggel 5-től volt ügyelet, és ha kellett este 6-kor még valaki figyelt az ottlévő gyerekre. SŐT, mesélt olyant is, hogy a dolgozók hazavitték magukhoz a gyereket, és oda mentek értük. A mai világban ez sem törvényileg nem lehetséges, sem emberségből nem csinálják meg. Nincs annyi létszámkeret, hogy ilyen hosszú nyitvatartást összehozzanak.

Huuuuu...

Nem tudom, én vállalkozó vagyok, nálunk én többet dolgozok mint a férjem...

Ő szerencsére előbb végez, így ő megy a gyerekért a bölcsibe, ha beteg ő van vele otthon... Én nem tudnám megoldani, hogy érte menjek, vinni én viszem... Ha apa fontos megbeszélés, munka van neki, akkor baby sitter vagy mama vigyáz... változó! Ha nem tudod megoldani, akkor keress egy baby sittert! Szerencsére "kop, kop" a lányom félévente 1× beteg... Így nem vészes... én késő este takarítok, amikor letettem a gyereket... Fárasztó, de ez van... Hajrá!

Reggel én viszem őket (három éves kiscsoportos ikrek), hétfőnként férjem megy értük 16.30-16.45 között odaér, a többi nap együtt megyünk 16.45 körül. Én 16.30-ig dolgozom, kb. 10 percre az ovitól, ami azért nagy előny. Anyukámra és apukámra is számíthatok. Apa ügyvéd úgyhogy az ő munkaideje elég szabad, anya pedig védőnő arra ahol lakunk.

Ha betegek az első napokban amíg lázasok és anyások én szoktam otthon lenni, utána általában a szüleimmel vagy keresztanyukámmal vannak. Keresztanyukám már nyugdíjas.

Szívesen mennek férjem szüleihez is, anyósom háztartásbeli, viszont sajnos messze laknak, úgyhogy ahhoz, hogy ő legyen a lányokkal az nagyobb szervezést igényel.

3 műszakban dolgozunk, hétfőtől szombatig a párommal. Váltó műszakba kértük magunkat, így egyikünk viszi, másikunk hozza, felváltva. + kell hozzá sok nagyszülői segítség.

Ha én délelőttös vagyok, az apja délutános, ilyenkor ő viszi reggel, én megyek érte.

Ha én délutános vagyok, az apja éjszakás. Ilyenkor én viszem reggel, az apja megy érte délután. Vacsoráztatja, fürdeti, aztán após van vele, ő altatja, nála alszik, míg haza nem érek (éjfél).

Ha én vagyok éjszakás, az apja délelőttös. Ilyenkor én viszem reggel és én is megyek érte, de általában útközben találkozunk a párommal, mert jön elénk. Ő vacsiztatja, fürdeti (igaz még akkor otthon vagyok általában), majd altatja, reggel viszont apósra marad megint, mert ő 4kor indul otthonról, én meg negyed 8ra érek haza.

Ha beteg, akkor is felváltva vagyunk otthon, de amíg az egyikünk elmegy dolgozni és a másikunk hazaér, addig apóssal van (anyóssal egy műszakon dolgozom).

Van egy kisiskolás és egy bölcsis gyerekem. Én nem tudom simán megoldani. :)

Reggel az apjuk viszi őket, én megyek értük. Ha betegek, de nem "nagyon", akkor nagymamánál vannak. Ha lázasak is, akkor otthon maradok, mert kéthetente azért mégsem lehet hiányozni a munkából. Én tanár vagyok, az órarendemet megpróbálták kedvezően alakítani, ezért nagyon hálás is vagyok, ha nem kell helyettesítenem, akkor elég jól odaérek értük. Ha kell, akkor később. Olyankor sajnos egész nap bent vannak, bár szeretik.

Szóval, a férjed kicsit el van tájolva. Szerintem aki nem ilyen kedvező helyzetben van, mint pl. én, annak nagyon nehéz "simán" megoldani.

reggel apa viszi. délután én megyek érte.

most értem haza, 10 perc múlva indulok... :)

ha beteg akkor én maradok vele itthon. nálunk nincs szabi, se táppénz, akkor megkapom a melót és itthon csinálom meg. rendes a főnököm, bár ennek van böjtje is, de azt most nem írom le.

számomra az a nehéz, hogy az oviban alszik délután (itthon nem igényli, ott viszont elnyomja az álom a semmittevésben) így borzasztó későn alszik el, van, hogy csak 11-kor, hiába fektetem le 8kor. viszont ha elaludt, nekem még dolgom van, meg ugye apával is együtt lennénk kicsit, szóval kevés időm jut aludni :(

7 és 4 évesek a fiaim, a nagy elsős sulis, a kicsi kiscsoportos ovis.

Egy Bp. melletti kisvárosban lakunk, a gyerekek ide járnak suliba-oviba. A párom a szomszédos kisvárosban dolgozik, én pedig Bp-en, mindkettő kb. 10-15 percre van itthonról.

Reggel ált. együtt indulunk 7.25-kor, én viszem a nagyot, mert a suli van közelebb és nekem nem kell átmennem a városon, a párom pedig a kicsit viszi, mert amúgy is arra megy.

Du. ált. 4-ig vagyok, így én megyek értük. Heti 1 nap tovább vagyok 1-2 órával, amit viszont a héten valamikor lecsúsztatok, pl. most nyílt nap lesz a suliban, így csak 10-re megyek majd be.

Betegség esetén (ami nagyon ritka szerencsére) az első nap szinte mindig én maradok velük, amikor orvoshoz kell vinni őket, utána pedig vagy a párom vagy a nyugdíjas anyósom, esetleg anyum, de sajnos ő nagyon messze lakik.

Szerencsére viszonylag rugalmas a munkaidőm, ill. akár itthonról a céges laptopon is meg tudok csinálni dolgokat, amit nagyon jó néven vesznek, így soha nem volt még gond. Bár a gyerekek is kevesebbszer betegek az átlagnál, pl. a nagyobbik fiam ma nem ment először suliba és szerencsére nincs is komoly baja, csak egy kis enyhe vírus, szerdán már mehet is.