Sszerintetek az itteni válaszok valóságtartalma hány 100% körül van? Kifejezetten a kisgyerekek kategóriára gondolok!

Ó én is írtam ki egy kérdést,hasonlóval kapcsolatban 1,5 éves kisfiú anyja úgy gondolta mivel az Ő gyereke egy angyal aki soha nem hisztizik súlyos személyiségi problémánk van,hogy a gyerek nem csinál mindent elsőre úgy ahogy mi szülők mondjuk,hogy nemet mond,hogy hisztizik,hogy makacs és önfejű,és hogy veszélyeztette már párszor magát.

Több válaszon keresztüloktatgatni akart,hogy milyen bénák vagyunk ő milyen szuper ügyes.

Amúgy én nem szoktam a fiamnak megmosnia fogát 3szormegmossák az oviban ebéd előtt,meg megmossuk este együtt,én is csak este mosok.

Vicces szülők vannak,de tényleg az a legjobb ha még csak kismamák és babájuk van,vagy olyan kisgyerekük aki még a dackorszakot sem érte el,nagyon tudják osztogatni az észt.

Sokszor szerintem is az van,hogy egy anyának van egy tündi-bündi 1,5-2 éves gyereke,és mivel az övé nem hisztizik,jól alszik,jól eszik azt gondolja ez mind nevelés kérdése...és le is írja:DD

De azokat én sem tudom hova tenni,mikor leírják,hogy 1,5-2 éves gyerekük(kb) egyedül eszik kanállal,öltözködik,mondókázik,énekel,számol,színeket felismer.Nem rég volt egy ilyen kérdés,a kérdező már konkrétan kezdett magába zuhanni,hogy el van maradva a gyereke.Aztán hogyha az ember megírja,hogy minden gyerek más és az se baj,ha 2 évesen még nem beszél,akkor kapja a lehúzást a másiktól...

Na meg az olyanoktól szoktam kiakadni,hogy 2 hónaposan már forog,5 hónaposan feláll,6-7 hónaposan meg már szaladgál...oké,elhiszem,de ez azért valóban ritka..

Én azt gondolom, hogy még az is közre játszhat, hogy sokan olyan kérdésre válaszolnak, amikben az ő gyerekük jó.

Pl. mi is néha kihagyjuk a fürdést, ha fáradt, vagy későn érünk haza, de ezt nem szoktam leírni, mert egyből lepontoznak, hogy hogy képzelek én ilyet.

Több gyenge pontunk is van, de ha ezekről teszek fel esetleg kérdést (már leszoktam róla), akkor jól leugatnak, hogy milyen szarul csinálom.

Szerintem ezen az oldalon az anyukák inkább a jó dolgaikat domborítják ki, a rosszakról meg mélyen hallgatnak.

Pl. lehet, hogy valakinek a gyereke nagyon ügyes meg okos, de éppen nem eszik még egyedül mondjuk, akkor az arról szóló kérdésekhez nem ír, csak arról, hogy már elszámol tízig oda-vissza.

Én néha ha hozzám hasonló problémával küszködő anyuka kérdez valamit, inkább priviben válaszolok neki, mert úgyis csak leoltanak.

Na, azért ne essünk már át a ló túloldalára... Az önálló evésre konkrétan rákérdeznek a 2 éves státuszon, úgyhogy nem biztos, hogy hazudik az az anyuka, aki azt állítja, hogy meg tudja csinálni a gyereke. És nagyon sok múlik azon, jár-e közösségbe egy adott gyerek. Az én fiam azóta öltözik önállóan, hogy oviba jár, de az ovi együtt van nálunk a bölcsivel, és bizony látom, hogy a 2 év körüli bölcsisek is egyedül öltöznek. Rákényszerülnek, eltanulják egymástól.

Nekem két gyerekem van, a nagyobbik az átlagnál kicsit később, a kisebbik előbb érik. Igen, ő mondókázik, önállóan eszik, mit tudom én még, milyen "hihetetlen" dolgokat csinál most, nem egész 2 évesen. A nagy ennyi idősen még nem mondott semmit, és mindent kézzel evett, na bumm, ettől még nem hülyébb. Sőt szerintem tök okos. :)

Én attól akadok ki, amikor sokan lenézően nyilatkoznak azokról a gyerekekről és szülőkről, akik nem "hozzák a szintet". Mert az ő gyereke azért hiper-szuper jól nevelt, azért nem mond soha nemet (komolyan! olvastam itt ilyet), és azért zseni, mert ő nagyszerűen, következetesen neveli, és mindig gondot fordított a fejlesztésére. Na persze. Meg azok, akiknek ha valami magatartásprobléma merül fel gyerekével, akkor az kizárólag a kis barát/ovi/unokatesó/anyós hibája lehet, bárki másé, csak nem a gyereké vagy a szülőé.