Normális, hogy a 3 éves lányom nem rak rendet?

Együtt kellett volna a kezdetektől,hogy együtt pakoltok,nem csak "példát mutatni".Fiam 3 lesz és ügyesen elpakolni mindennek van rendesen helye külön az autóknak stb.Ehhez szokott,hogy együtt elpakolunk,mindent a saját helyére és már egy 1,5 éve korától tudja is,hogy mit hova kell,persze ettől függetlenül nincs mindig kedve de akkor megbeszélem,vele,hogy elpakolom a játékokat és elajándékozom egy olyan kisgyereknek aki vigyáz rájuk és a helyére is teszi őket játszás után.

Az én lányom 3,5 éves,mindennek tudja hol a helye,de van ,hogy lusta és hisztizik,és nem pakol. Én is próbáltam ezt az oda adjuk más gyerekeknek,és azt mondta,ok adjuk oda. Szóval ez nálunk nem jött be.Viszont ami bevált : Ha nem akar pakolni,egyszerűen mondom,hogy ok,akkor hozom a szemeteszsákot és ami nincs a helyén megy a kukába,ez nálunk bevált....és tényleg ott szoktam állni zsákkal a kezemben míg össze nem pakol. Mondanom sem kell,hipp hopp rend van.

Nálunk a szemeteszsák se jön be. Én azt szoktam mondani, hogy ha nem segít pakolni, akkor nem lesz idő fürdésre, hanem zuhanyozni fog.

Igen az 5-ös jól beszél:) nem feltétlen a játékaihoz kell kötni a "büntit". Mondjuk nincs mese nézés addig míg nem pakol össze. Én nem engedném ki a szobájából a gyerekem ha ezt csinálná. Nehogymár' neki legyen igaza, egyenlőre te vagy a főnök nem ő. Hagy hisztizzen csak előbb utóbb kénytelen lesz összepakolni ha ki akar jönni a szobájából. Na meg amit szerintem nem jól csinálsz az hogy nem vagy következetes. Hagyod hogy szaladjon a szoba. Párom kislánya, mondjuk ő idősebb 5 éves múlt ő nem szeret a szobájában játszani, mindig hozza át hol a színes ceruzákat, hol a kirakót, társast stb...én csak akkor engedem, hogy elkezdjen játszani valami játékkal, ha az előzőt elpakolta. Lehet kicsit katonásnak tűnik, de már szépen hozzászokott. Ez igaz a ruháira is. Ráuntam, hogy ahol leveszi a ruháját ott kupacokba széthányva a szennyes a tiszta ruhákkal, úgyhogy nálunk például ha hazajön az oviból az az első hogy bejövünk, levetkőzik, mindent a helyére pakol és csak utána játszhat. Én sokszor már ovi után lefürdetem mielőtt otthoni ruhába öltözik gyors fürdés és utána nem kell kizökkentenem a kis játékából majd csak a vacsi van, de azt meg várja mindig. Na meg az is fontos, hogy ne csak szidd a kupi miatt, hanem sokat dicsérd is ha valamit a helyére rak. Vagy legyen valami kézzel fogható jutalma. Én vettem mist nyomdát és ha itthon szépet rajzol, vagy ügyesen old meg valami feladatot amit kiadok neki akkor kap egy nyomdát. Most pl. a héten a tetkós rágó volt a jutalom "falat".:) Én például nem csak a szobáját pakoltatom össze vele, hanem mikor hétvégén nagytakarítást csinálok akkor bizony neki is kötelező (persze neki nem így adom elő) az a lényeg hogy játékosan add elő nekik a feladatot. Én párom kislányával ugyanúgy letöröltetem a port a nappaliban is nem csak az ő szobájában. Külön élvezi is hogy a prontoval le lehet fújni a csúnya porszörnyeket. Vagy a büdi zoknikat szét kell válogatni a szennyesbe, hogy illatosak legyenek. Mi pl. felhangosítjuk a zenét, "bulizunk" hétvégén mikor pakolászunk. Persze néha van, hogy nincs kedve, mert épp ő is bal lábbal kelt fel, morcibb olyankor van hogy nem mondom neki, elpakolok helyette de ez ritka. Viszont én nem tudnám elnézni, hogy egy gyerek mind1 hogy a sajátom vagy másé, de azt mondja egy felnőtt szavára hogy "nem". Rosszul vagyok mikor látom sokszor, hogy a gyerek uralkodik, meg parancsolgat a szülőnek. Hogy szoktál egyébként reagálni mikor közli, hogy nem akar elpakolni, vagy amikor elkezd hisztizni? Az hogy akaratos az nem feltétlen rossz tulajdonság sőt..viszont ráhagynod semmiképp nem szabad. Ha 3 évesen ilyen akaratos és ráhagyod 5-6 évesen nem fogsz bírni vele. Nálunk a személyisége 2 év alatt nagyon sokat változott, erősödött és ez érzem, hogy folyamatosan fokozódik egyre jobban feszegeti próbálgatja a határait. Ilyenkor kell megfogni, mert ezzel a pár évvel megalapozod a következő 15 évet:)bocsi ha nekem is hosszú lett csak tényleg nem szabad ráhagyni és helyette megcsinálni mindent.:)

Szerintem kár erőltetni és kár rajta izgulni is. Én inkább játékos módon próbálnám bevonni a dologba erőltetés nélkül, hogy ne kényszernek élje meg, hanem természetes dolognak, ami akár móka is lehet. Ahogy mondtad, egy időben pakolt ő, aztán most pont nem tartja izgi dolognak. Két hét múlva meg megint pakolni fog, mert éppen olyan hangulata lesz.

Nekünk gyerekkorunkban kötelező volt elpakolni magunk után, emlékszem, milyen cirkusz volt belőle minden este. Semmi jellemfejlesztő hatása nem volt, én a mai napig elég rendetlen vagyok, az öcsém pedig amíg otthon lakott, mindig a fürdőszobaajtóban vette le a ruháit, és el nem vitte volna őket a szennyestartóig (gondolom, most is ezt csinálja, de most már a felesége szenved vele.) Nem biztos, hogy olyan nagy ügyet kell ebből a dologból csinálni.

Nem feltétlen a jellemfejlesztés itt a lényeg. Én ismerek olyan családot ahol 3 fiú gyermek van. Ebből 2 már már felnőtt huszonéves. Hugom párja volt az egyik srác. Rendes gyerek volt, de emlékszek mindig mindent az anyjuk csinált meg helyettük, mert ők fiúk, hogy nézne már ki ha ők pakolnának meg takarítanának. És náluk ez tök normális volt, hogy apuka meg a fiúk otthon semmit nem csináltak. Napközben dolgoztak apukával a családi vállalkozásban hazaértek akkor már ott kellett a kajának lennie az asztalon. Életébe egy adag ruhát nem mostak ki, egy tányért nem pakoltak el maguk után úgy kiszolgálta az anyjuk őket. Náluk ezzel nem volt baj, mert az anyja ezt szívesen megcsinálta, nem dolgozott szinte semmit ezt tartotta élete céljának. Hugom is takarított mindig utána aztán besokallt, hogy ő nem cseléd és vége is lett a kapcsolatnak. Szóval nem csak azért kell a gyereket a rendre nevelni, mert azzal ezt meg azt fejlesztjük neki hanem az anyuka a saját idejét is megkönnyíti vele. Én tudom, mert eleinte másból se állt nekem se a napom mint a gyerek után pakolni, ruhát, játékot összeszedni stb. De szerencsére már rászoktattam a rendre. Az anyja vagyok nem a cselédje, amit ő már a kis fejlettségi szintjén meg tud csinálni igenis csinálja meg. Azért vagyok mellette, hogy ezekre megtanítsam, nem azért hogy én csináljam meg helyette.