Mennyire kellene egy szülőnek istápolnia az óvodás gyermeke baráti kapcsolatait?
Az öt éves lányom hetek óta ismételgeti szomorúan, hogy három kisfiúval régen jóbarátok voltak, de mostanában nem játszanak vele. Folyton mondogatja, hogy próbál kedves lenni velük, és keresi a társaságukat, de ők már nem barátságosak, hanem harcolnak vele, és őt ez nagyon bántja, mert ő nagyon szereti mindhárom kisfiút. Szeretné, ha beszélnék a fiúk szüleivel, hogy jöjjenek át hozzánk valamikor, vagy csináljunk valami közös programot, mert abban reménykedik, hátha akkor újra barátok lehetnének.
Én nem ismerem a szülőket. Sosem hívtunk meg ovistársakat magunkhoz csak úgy. Játszótérre sem nagyon járunk. Meglehetősen antiszociális vagyok. De azért persze a lányom érdekében nyitott vagyok az érintkezésre. De egyáltalán mi ilyenkor a helyes? Be kell-e avatkoznom azzal, hogy a vadidegen szülők elé tárom a gondunkat? Nekem ez annyira nehezen megy... Mi az elfogadott és normális szülői hozzáállás egy ilyen történetben?
nincs másik kisbarát-barátnő az oviban? Mondjad te neki, hogy volt ma Katika az oviban, játszottál vele? Szerintem nagyon aranyos kislány a Katika.
Nálunk is van ilyen egyébként, mikor fiam kezdte a kiscsoportot 3nagyon jó kisbarátja lett. Mára már nagycsoportos, és még tavaly végig játszott a három kisfiuval, most másokkal is játszik. Már nem csak az a 3fiu létezik számára, és a többiek is többet játszanak mással.
MÁsik fiam kiscsoportos, nem valami jó csoport, most nem mennék bele a részletekbe. Az elején mikor beszoktatás volt, kb 3kisfiu volt, akit ÉN jónak láttam volna, hogy barátkozzon vele a fiam, de hát tudtam előre, hogy nem ÉN fogom ezt eldönteni, hogy ki lesz majd barát és ki nem, csak próbáltam afelé irányítani. Persze nem is jött össze a nagy barátság. MÉg mindig egyedül játszott a kisfiam, senki mással csak az ovonénikkel. Mult héten volt szülői, és mikor jöttünk el egy kedves kis anyukával fordultunk ki az oviból, és csak úgy elkezdett panaszkodni, hogy az ő kisfia olyan kis szerény, olyan kis csendes, sose játszik senkivel.... mindha az én gyerekemről beszélt volna. Meg is beszétlük, hogy majd mondjuk a gyerekeinkek, hogy játszanak már egymással. MÁr este és másnap reggel is mondtam a fiamnak, hogy képzeld, láttam a Gabikát és olyan aranyos kisfiu, próbálj meg játszani vele, lehet hogy ő lesz majd a barátod. És már pénteken úgy jött haza, hogy játszott a Gabikával!! És a héten is többször emlegette. Ha nem lesznek barátok, persze akkor sem fogok kétségbe esni, de drukkolok, hogy hátha lesz már a kisfiamnak is kisbarátja!
Szóval ez életkori sajátosság is lehet.
Középső-nagycsoportban már fiam is mondja ám, hogy LÁNyokkal nem játszik, meg lila tányérból nem eszik mert az lányos, stb... minden ellen tiltakozik, ami lányos, sőt nem csak a nagycsoportosom, hanem a kiscsoportosom is. Lehet már ezért sem akarnak az 5éves fiuk a lányoddal játszani. Nem nemszeretik- hanem most a fius dolgokat helyezik előtérbe.
ÉN nem erőltetném a barátkozást ebben az esetben, inkább más fele irányítanám a barátkozást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!