Autista vagy autista gyanus gyerekek anyukaitol kerdeznek, akiknek"normal" ovodaba jar a gyerekuk?

szia, a lányom csopijba jár egy autista kisfiú, ő egész nap ott van. Hát én elég érzékeny/nyitott vagyok az ilyenekre, többször láttam, mikor tombolt az öltözőben, vagy épp nem akar kimenni a többiekkel, vagy különhúzódik, furcsa, vagy mikor a lányomat viszem a wc-re, és ott a csoport kezet mosni, van pár percem megfigyelni ezt a kisfiút.

Én semmiképp nem hagynám ott egész napra, sztem ez iszonyat sok neki, még az egészséges lányom is tök kivan szerda du.-ra, egy sérült gyereknek meg még nagyobb feladat az oviban megfelelni, vagy legalábbis próbálni.

Mindenképp az ösztönömre hagytakoznék, (az apuka/ig.nő/pszich./ nem tudja, nem ismeri a kisfiút igazán, te látod, hogy olyan délre, mint egy kis öregember, minden energiáját felemészti, hogy ott kell lennie) és csakis a gyerek ütemét figyelembe véve tartanám a fél napot, és maaaaaaaajd ha úgy látom, hogy már jobban érzi magát(MERT JOBBAN FOGJA ÁM!! :-)) akkor növelhetnénk az időt...Nálunk a gyerekek a csoportban tök jófejek(illetve az óvónéni jól rávezette őket), elfogadják hogy ő más, bátorítják, segítenek neki, mikor elfogadja, és elhúzódnak tőle, mikor épp rossz napja van, tehát hagyják a saját ütemében beilleszkedni, sztem Te is tedd ezt, ne hagyd, hogy befolyásoljanak! Persze az óvónő személye kulcsfontosságú, itt egy szuper óvónéni van ezügyben, néha sírok, mikor látom, hogy mit csinál végig vele, és látom, hogy szeretettel csinálja..nem tudom, hogy én képes lennék-e rá..

Kitartást kívnok nektek!

ja, és még vmi:

nem csak a problémás gyerekek sírnak "állandóan".

Vna a csoportban egy kislány, állandóan mindenen sír. Ha csak kimennek pisilni, már sír, ha abba kell hagyni a játékot, mert jön az ebéd, sír, ha a lányomért megyek, és épp együtt játszanak, de ugye én jövök, már sír. De kb. 3 perc, és már nem sír. Szóval ő vhogy így dolgozza fel a dolgokat.

A te kisfiad az oviban most minden nap, minden percében küzd a maga kis világával, kijöjjek? ne jöjjek? érzékeli, hogy ő kicsit más, mint a többiek, és ez fáj neki, rossz kilógni a sorból. :'(

Ezt az érzést sztem meg kell tanulja kezelni, kicsit fáj, de lehet pont ez rántaná ki kicsit, és kezdene talán érezni, beilleszkedni, amennyire tőle tellik. De míg egy normális gyereknek ez semmi, a te kisfiadnak, az, hogy mondjuk odaadjon egy autót a másik gyereknek, kész őrület, akkora feladat, mint a ház...

Szóval hogy ez a sok feladat, és ez a sok szembesülés fájdalommal jár neki, sokkal több kudarc is éri, és ezért sír, de a gyerekeknek(nekünk is) a sírás feszkókieresztés is, "jó" dolog, képzeld el, ha nem sírna, hanem kínjába harapná a szája szélét, vagy a körmét rágná tövig, vagy mittudomén, az sokkal ijesztőbb lenne...Arra akarok kilukadni, hogy egy kis sírás belefér, kicsit kell küzdeni hagyni, egy bizonyos határig, de ne egész nap semmiképp.

nálunk más miatt volt autizmus gyanú, enyém nagyon nyitott szociálisan így maradt egész nap, sok barátja van, néha még 4kor sem akar hazajönni, meg akarja várni a barátai szüleit is... :)

viszont barátnőm kisfia olyan oviba jár ahol autizmussal is foglalkoznak, náluk minden napirendi kártya szerint van, ezek a kártyák sokat segítenek. próbáld ki otthon és ha bejön akkor beszéld meg az óvónőkkel és használják ők is. lehet pl. a wc gondot megoldja ha látná a falon a kártyákon, hogy most az jön.

vagy az integrált óvoda is jó lehet, pedagósus asszisztenst kaphatnátok aki egész nap vele van és segíti.

első vagyok,

fúúú, akkor még nehezebb szegénykének...meg hát neked is...sajnálom..

Igen, én is úgy tudom,hogy itthon, féleg Bp.-en elég sok helyen, és jó kezeléseket, fejlesztéseket kaphatna...nem tudtok hazajönni, ha úgyse találkoznak az apukájával olyan sokat?

Hol vagytok?

Apuka vagy nagyon hárít, vagy egyszerűen - megbocsáss, hogy ezt írom- nagyon primitív! Hogy lehet ilyen dolgot mondani, hogy elveszi tőled a gyerek?! Ez az ember minimálisan sem tisztel titeket!

Én azt javasolnám, hogy a gyógypedagógus és a pszichiáter, aki vizsgálja feltétlen beszéljen az édesapával és magyarázza el neki ennek a genetikai hátterét! Ha szakember menetsít téged, akkor azt az apa is talán jobban elfogadja. Ennek ellenére jól gondold meg ezt a kapcsolatot, mert, ha auti áll fenn, akkor nehéz út (a maga szépségeivel persze) áll előttetek, amihez maximális támogatásra van szükséged!

Ezek nagyon nehéz döntések, miután érzelmileg gondolom ragaszkodsz a párodhoz. A gyermekedre is viszont gondolnod kell! Nem ismerjük a körülményeket, ezért nehéz tanácsot adni.

jaj, jaj, nem is tudom mit írjak...:(

Remélhetőleg a pszich.-ben megvan a kellő "szikra", hogy higgyen neki a férjed...

Van ilyen helyzetben egy ismerősöm, pont Fr.országban, 2 problémamentes gyerekkel, de hasonló beállítottságú apukával, úgy látszik ezek a Fr.pasik ilyenek???

Nem akarok viccelni ezzel, érzem, hogy nagyon elkeserítő lehet a helyzetetek...:'(

De legalább 1 jó barátod van ott?