Miért nem akar semmit megenni ezeken kívül? Gyorskajás probléma!

Unokahúgomnál hasonló volt a probléma, csak ő nem gyorskaját evett kizárólag, hanem párizsit kenyérrel, de egész nap, annak ellenére, hogy anyukája főzött. Szakember azt tanácsolta nekik, hogy be kell vonni a gyereket a főzésbe. 1. Meg kell vele beszélni, hogy mit főztük, akkor is ha nem érdekli, mondani kell neki 2. Meg kell kérdezni, hogy ő mit enne, akkor is ha nem érdekli 3. El kell vinni őt vásárolni, és miközben pakolod a kocsiba a hozzávalókat, mondani kell neki, hogy ez épp mihez kell 4. A főzésbe is be kell vonni. Unokahúgomnál bevált a módszer, kb. 6 hónap kellett hozzá, de azután már mindent evett.

El hiszem, hogy kényelmesebb, ha nem csináltok semmit a gyerek problémájával, de a gyorséttermi kaját ételnek sem nevezném. Évente kétszer eszem, úgy fel vagyok puffadva utána, mint egy lufi....

Én egyáltalán nem vinném a meki környékére sem. Egy idő után csak leszokna róla.

Amúgy szerintem ez tipikus férfi dolog, hogy bármi lehet, csak ne hisztizzen a gyerek.

Egyébként én sem nagyon főzök, nem szeretek, nem is nagyon tudok. Nem tudom, hogy miért kéne mindenkinek konyhatündérnek lenni. Takarítani, mosni ilyesmit szeretek, de a főzés nekem nyűg. Túl sokáig tart és hamar elfogy a végeredmény. Azt nem nagyon értem, hogy fél óra alatt, hogy lesz főtt étel, mint egyesek írják (jó, mondjuk egy borsófőzelék tényleg hamar megvan, de nem lehet mindig azt enni). Nálunk a férjem szakács, szóval ő tud főzni és szeret is. Én heti max 1X, nagyon ritkán 2X főzök. Valahogy mindig meg van oldva a kislányunk kajája (ha mást nem, sütünk egy kis csirkemellett, mellé egy kis zöldség és ennyi). Tény, hogy rendelni, éttermezni, ha anyagilag megtehetnénk akkor sem szeretnénk(férjem mesélhetne néhány helyről). Inkább vegyetek fel egy szakácsot vagy házvezetőnőt (gondolom belefér), akkor nem kell főzzél, de mégis lenne beleszólásod az ételek elkészítésébe, alapanyagokba stb.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, mert az első párnál már felhúztam magamat. Én ugyan főzök, sosem adtam babakaját, de sokszor étteremben ebédelünk, nyáron sokkal kevesebbet főzök, nem értem ez miért probléma.Normális kaját lehet kapni. De nem is akarom megérteni, mert mindenki magánügye.

Amúgy sem az A sem a B tervet nem javaslom. Következetesség, szabályok betartása, a szülő tisztelete, sorolhatnám és ezek nem nagy szavak akarnak lenni, csak fontos, ebben az élet korban kell elkapni őket, mert kamaszkorukra a fejetekre nőnek. Most egy ideig nem mennék meki közelébe. Mindkét megoldás, amit írtál az csak a gyerek akaratát teljesíti, nem pedig a tiéteket.

Éhen nem fog halni, ha 2-3 napig nem eszik, majd utána fog. Legyél határozott én ezt tanácsolom. Nem kell szigorúan, morcosan, csak lássa anyán, hogy nincs kecmec, nincs választás, az éttermi, vagy hozatott normális étel van. Hogy eszetekbe nem jut mekibe menni, nem kell ebből problémát csinálni. Ha reklamál, nem kell felvenni: "most ez az ebéd, fiam. Nézd milyen jól néz ki az a zöldborsó"- vagy valami ilyesmi.

De ha továbbra is viszitek, azzal kibekkeli a többi napot éhesen.

Szóval én nem vinném, aztán lecsökkenteném később is.

Szerintem nagyon nagy kár volt eddig hagyni őket rászokni!

Ok, hogy nem főzöl, rendben. Nem minden nő főz, de ha már kész étel, akkor miért sikerült a kb. legdrágább és legrosszabb mellett dönteni? A legtöbb plazában, Tescóban simán lehet kapni mondjuk rántott szeletet vegyes körettel, meg normális leveseket...esetleg pizzát, vagy kínai kaját, de még ezek is jobbak, mint a McDonalds...

Úgy állítod be, mintha az a két lehetőséged lenne, hogy Te főzöl, vagy a McDonalds... Pedig rengeteg étterem, kifőzde van, ahol jó minőségű főtt ételeket lehet rendelni...

Ne sztrájkoljon, nem hagynám neki...

Én nem értem. Három gyereked van , illene főzni legalább alap dolgokat. A gyorskaja ráadásul nagyon egészségtelen , nem jó ha nagyon rászokik. Hagyjátok és többet inkább a közelébe se menjetek még egy jó pár évig az ilyesmiknek.

Otthon adj neki gyümölcsöt pl banánt. egy idő után megfogja enni. Aki nagyon éhes az bármit megeszik.