Már nem tudom mit tehetnék a türelmem elfogyott, idegbeteg lettem, van valakinek valami ötlete?
Van egy tündéri kisfiam aki 3 hónap múlva 3 éves lesz,vagyis tündéri volt.Most borzalmas,mintha egy tini gyerekem lenne,hiszti,visszabeszélés,képembe röhögés,parancsolgatás,toporzékolás,alkalmi süketség,még a felemelt hangra sem reagál,semmiből nem tanul,néha úgy viselkedik mint akinek elmentek otthonról,vagy képtelen lenne értelmezni egy mondatot.Kb november környékén kezdődött,már 1,5 éves korától benne van a dackorszakban,voltak nehezebb időszakok de ez a mostani őrjítő,mintha szeretné,hogy kiborít és felidegesít,pedig már egyre többször maradok higgadt és türelmes,és csak addig csinálja amíg teljesen elfogy a türelmem,és már kiabálok,de az sem hatja meg.Most kezdte januárban az ovit addig bölcsi volt amit szeretett de az utolsó két hónapban már unta,és nem nagyon volt fiú társasága sem.Nagyon értelmes és ügyes kisfiú,de mostanában visszament kb 1 éves szintre a viselkedésében meg egy 13-14 éves kamaszfiúra hasonlít.Nem tudom mit tehetnék semmilyen büntetés nem jön be illetve de ha elveszem az imádott plüss mackóját,pakoltam már el a játékokat dobozba és eltettem nem érdekelte,állítottam sarokba,kapott a fenekére,tiltottam el a nasitól,egyetlen ami bejön ha hiszti esetén beküldöm a szobába az annyira utálja de mindig lenyugszik 2-3 percen belül.Iszonyatosan makacs és önfejű,próbálom vele megbeszélni ilyenkor leguggolok a szemébe nézek hátha bejön de nem.A birka türelmű óvónőanyukámnak is elfogy a türelme ha vele van hétvégenként.Aludni utál,délután nem alszik már az oviban is csak ritkán,semmi nem jön be se a mese se a simogatás,se a mellette ülés,se az ahogy este csináljuk,hogy betakarjuk puszi 1-2 kedvenc dala és kijövünk.Hulla fáradt pedig nagyon kéne neki a délutáni 1 óra alvás.Az evéssel most úgy ahogy nincs gond,persze akkor is tud alkotni,tudom,hogy mostanában keveset vagyunk kint de annyira rossz kint a levegő,jó most pár napja végre friss hideg levegő van.Játszani se nagyon akar akkor sem ha játszunk vele.Folyamatosan megy az akarom,meg a parancsolgatás, már rongyosra beszéltem a szám,hogy szeretnék,és hogy kérjen,próbáltuk figyelmen kívül hagyni akkor csak még idegesebb lesz.Ha valamit nem engedünk azonnal rombol,vagy szét töri a játékát,és kijelenti,hogy már pedig az xy(a nagynéném pl) majd jön és Ő megengedi,meg hoz neki csokit stb.A nagynéném olyan akire semmi sem hat baromira mindent megenged neki sajnos.Teljesen kétségbe vagyok esve két hónappal ezelőttig olyan jól tudtuk kezelni,már egyre kevesebb volt a nagyobb hiszti, a kisebbeket meg lehetett vele beszélni,vagy ha olyan volt akkor kompromisszumot kötöttünk.Nem tudom mi lesz,ha felkel már nyávog és hisztizik már reggel elmegy a kedvem mindentől,még jó,hogy oviba van,nem tudom mi lenne ha egészhéten együtt lennénk otthon.Tanulok,és dolgozom igen kicsit most stresszesebb vagyok,de alapszinten is ilyenfajta vagyok tehát nem hinném,hogy ez a baja.Tesója még nincs,úgyhogy nem az a probléma.Akinek volt ilyenhez "szerencséje" tud valami biztatót mondani,ötletet adni? Már utálom magamat,de nincs türelmem nem volt sose sok de most már egyátalán nincs.. :(
Köszi előre is!
válasza:Most lépett a dackorszakba a gyermeked, és nem 1,5 évesen. Nekünk ez a mindennapos őrület fél évig tartott, mire rájöttem arra, hogy hogyan kezeljem: türelemmel, szeretettel.
Előtte próbáltam büntetni, kiabálni, zsarolni, hideg vizes arcmosás..stb. Csak az jött be ha ÉN türelmes maradok, átölelem és megvigasztalom. Nem tudom, hogy mit olvastál a könyvben - lényeg, hogy segít.
Őszintén éreztem,hogy velem van a gond,nem tett jó a kapcsolatunknak,hogy becsúszott baba akit igaz terhesen nagyon vártam,de a szülés utáni depressziókor hozzányúlni is muszájból nyúltam tulajdonképpen az első két hétben,Anyukám gondozta,mert képtelen voltam,attól rettegtem bántom,nem akartam,hogy velem legyen,borzalmas időszak volt és kb 3 hónapos korára sikerült kimásznom belőle,és jobb kapcsolatot kialakítani vele,de mindig is volt köztünk valami távolság a részemről,nem tudom elmondani mi szerettem,foglalkoztam vele gondoztam,de többször éreztem nyűgnek,aztán ahogy telt az idő egyre közelebb kerültünk kb 1 éves volt mikor úgy éreztem Ő tényleg az én gyerekem,aztán kiderült nagyon is hasonlít rám,válogatós,makacs,önfejű,talpraesett,és sokat beszél.Sokszor olyanok voltunk mint két vitatkozó testvér,sokszor olyan mérges voltam rá,hiába nyugtatgattam magam,hogy még csak egy kisgyerek.Szerencsére nem estem egyik végletbe se azért nem csüngtem rajta majomszeretettel de nem is löktem el magamtól,mégis éreztem,hogy valami nem jó.Sok ideig tartott elfogadnom az életem megváltozott van egy gyerekem.Ezekre a dolgokra közrejátszottak a gyerekkori sérelmeim,depresszióim,pánikbetegségem,az,hogy anyukám sajnos miután elkezdtem kamaszodni,nem tudott y is viszonyulni hozzám,egy kisgyereknek kezelt,érzelmileg zsarolt,a nevelőapám éveken keresztül rettegésben tartott és molesztált,még végül elköltözhettem az imádott Apukámhoz aki akiért a mai napig rajongok.Úgy érzem végre túltettem magam a múlton és elég érett vagyok,hogy ne kövessem el a hibákat amiket anyukám elkövetett,nem hibáztatom sajna a nagyszüleim idősek voltak mikor Ő született,és se energiájuk,se türelmük nem volt hozzá,mindenbe belekényszerítettek,régi szokásokat követtek, a mamám meg le se tojta Őt.
Tudtam,hogy baj van velem,és hogy ezzel nem teszek jót a fiamnak,de nem tudtam mit csináljak,szegény párom is igyekezett mindenben támogatott/támogat de éreztem már neki is sok ez az egész.Hihetetlen érzés,hogy egy könyv elolvasása után,hogy feleszmél az ember és rájön hogyan javíthat magán.Tudom,hogy mindenkinek van hibája de azért örülök,hogy elég korán felismertem és még van időm változtatni.
Köszönöm a válaszokat és a segítséget,remélem következő gyerekemnél már rögtön jól csinálok mindent.
válasza:nálunk reggel a szitu:
Tegnap hasmenése volt a fiamnak, de úgy hogy pelenkát adtam rá, miután 4 nadrágot és bugyit összekakizott... szegénykémnek nagyon megy a hasa. Tegnap este sem kapott már kakaót, ma reggel is várta volna.... mondtam neki hogy ha ma már nem megy a hasa, akkor este kaphat. Na persze elkezdődött a hiszti, 3szor elmondtam neki, hogy nem lesz kakaó, nem hagyta abba a hisztit, erre szép nyugodtan bementem a hálóba és becsuktam az ajtót. Ott állt az ajtóban és hisztizett... 5 perc múlva nyugodtan kinyitottam az ajtót, na akkor meglepődött, hogy abbahagyta a hisztit:) felvettem, adtam neki 2 nagy puszit és egy hosszú ölelést, hiszti vége. Ennyi volt...
:)
válasza:kedves kérdező:
hidd el, hogy a legkevésbé sem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. Sokan nem beszélnek róla, mert szégyennek tartják, hogy nem alakul ki azonnal a rózsaszín ködös, csak a gyerekem létezik számomra érzés. Amikor megszületett a kislányom, akkor én sem értettem mi történik velem, az első 1 év nagyon nehéz volt... épp azok miatt, amit te is említesz: a legnehezebb elfogadni azt, hogy ilyen szinten megváltozik az élete az embernek. És erre lehetetlen felkészülni! Nálam még az is nehezítette a dolgot, hogy soha, senki egy szóval sem készített fel arra, hogy mi is vár rám az első hónapokban... tényleg totál naív voltam, azt hittem életem legboldogabb, legfantasztikusabb időszaka jön, no kb a teljes ellentéte lett ennek...
A könyv nekem épp abban segített, hogy felismerjem, hogy a kislányom után, aki nem igényli olyan szinten a babusgatást, mint a 2. gyerek, a kisfiamnak igenis olyan szintű szeretetéhsége volt (olyan nagy az érzelmi tankja) amire kb úgy 1 év múltán jöttem rá. És ennek felismeréséhez is a könyv vezetett.
válasza: válasza:Én nagyapa vagyok,és 3 felnőtt gyermekem van.A régiek közül való vagyok.
Mindhárom gyermekem másként élte meg a dackorszakot,de hamar rájöttem,hogy a harc helyett,a figyelem elterelés a jó út.(Pl.megkaparint egy éles kést,s az élét fogva játszik vele-ez a hiszti-hármat tehetek:1.kirántom a kezéből,s én vágom el a kezét.2.rákiáltok,hogy tegye le,s erre ő reflexszerűen megszorítja,s így én okoztam a sérülését.3.előveszek egy darab csokit,s megkérdezem:Ugye ez neked nem kell,és megehetem?-erre elejti a kést,és a csokiért nyúl.A csoki,a figyelemelterelés.Ez lehet egy vicces grimasz,majomszerű ugrándozás,s néha még igazi csoki is.
Legfőbb törvény:
A dackorszak,a gyermek saját akaratának kifejlődése.
Ha azt az akaratot összetörjük,egy jellemtelen,akarat nélküli felnőtt lesz belőle.Néha megengedhetjük,hogy egy kicsit megsüsse a kezét,a dacával,ha az nem túl forró,de ha lehet,adjunk neki érdekesebb játékot a vasalónál!
Szeparáció.
Kegyetlen érzés!Olyan,mintha kiképzés,nyelvtudás nélkül ledobnának ejtőernyővel Szudán felett téged egyedül.
Végszükségben gyakoroljuk csak,de előtte meg kell tanúlnia,hogy téged megölelni bármikor kijöhet a szobából,bármennyire is hisztizik!Tudnia kell,hogy a te szereteted semmilyen körülményben nem változik!Egyébként örökérvényű súlyos sebeket okozol gyermekednek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!