Másfél évesnél hogy zajlik az evés?

Ami darabos, ezt eheti, amit villával, kanállal kell enni, az is eheti, de én is adom Neki másik kanállal. Így Ő is én is kanalazunk, de egész ügyes egyedül is.

Pohárból is iszik teljesen egyedül és pont a helyére teszi vissza. :D

A levest pl ha nagyon szeretné enni, a répát felkarikázom és eheti, de megérti, ha azt modnom, most ezt csak én tudom adni, vagy ha nyafizik, nincs hami. Hamar rájött, h nem éri meg, mert én tényleg elteszem az ételt ha nyafog és nem hagyja, h etessem...

Szóval következetesség és ha nem kéri úgy, ahogy TE szeretnéd adni, akkor mehet is jástazni, nincs étel, ha kilöki, kiköpi többször, vagy szétnyomja, bohóckodik... Hidd el, pár alaklom után ha éhes, nem fog jástazni, mert akkor rájön, h tényleg el kell mennie az asztaltól ha rászólsz.

Persze lehet rugalmasan is kezelni, kicsik még, próbálkoznak, de a lányom mindent megért és igyekszik megfelelni, szót fogadni. :)

20 hónapos. :)

Elöször is kezdettöl ragaszkodok ahhoz, hogy VAGY eszik, VAGY játszik - ugyanis késöbb nagyon nehéz leszoktatni arról, ami rosszat megszokott.

Adok a kezébe egy kanalat, azzal próbálkozik, amennyire sikerül, a másikkal meg én etetem. Ha egy falatot kiköp, akkor figyelmeztetem, hogy ez nem játék, hanem ennivaló. A második kiköpésnél befejezzük az evést.

Szórakoztatni tilos, mert ezzel csak rászoktatod arra, hogy rossz evö legyen. Amig éhes, addig eszik, amikor meg már csak unalomból enne, akkor jobb abbahagyni, mert ezzel alapozza meg az ember a késöbbi elhízást, amikor nem éhség miatt eszik valaki, hamnem pótcselekvésként.

Elöfordul, hogy eleinte párszor nem lakik teljesen jól - ilyenkor ha éhes, akövetkezö etetést kicsit korábbra teszem, de ha következetesen elvárod a rendes evést, sokkal kevesebb probléma lesz.

Ami kivétel a játszás címszó alól, az az, ha a saját kanalával nem rendesen eszik, elpotyogtatja az ételt - ez ugyanis a tanuláshoz tartozik. Viszont ha direkt lehajigálja vele az ételt, akkor azt nem engedem.

2. vagyok: a köpködést én nagyon nem kultiváltam, kb. egyszer történt meg, mondtam neki, hogy ilyet nem csinálunk, kiköpte megint, szépen elvettem tőle a tányért, kivettem az etetőszékből, és megbeszéltük, hogy akkor jön vissza, ha már nem köpköd. Fél óra múlva jött, és megette szépen a maradékot. Azóta nem történt meg.

Szerintem se szórakoztasd egyébként... Én mindig akkor adok enni neki, amikor mondja, hogy anya, nyamnyam, egyébként nem (már 11 hónapos kora óta jelzi, ha éhes). Megvárom, amíg szólj, fél kilenc, tizenegy, egy, fél öt és fél nyolc körül kb. mindig hallom, hogy megy a hűtőhöz, és mondja, hogy nyamnyamnyamnyam. (+/- fél óra).

Szerintem sem mintagyerekség kérdése, mondom ezt úgy, hogy van két teljesen ellentétes habitusú gyerkőcöm. A fiam nagyon jó evő, mindent megevett amit elétettem, mennyiségileg is. Nem játszott, nyugton maradt, 1 éves kora körül amikor rájönnek a nyálfújásra, akkor próbálkozott evés közben is, de nem volt jellemző utána, mert látta rajtam, hogy ez nem tetszik. Lehet olyat játszani, de nem kaja közben, mert minden csupa kaja lesz.. nem mellesleg nem köpködjük az ételt, de ő persze ezt játéknak vette még, nem az étel ellen irányult.

A lányom már egy öntudatos akarnok, picinek egy hisztigép volt, most 17 hónaposan már azt mondom, hogy próbálja visszafogni. Ő is jó evő, mindent megeszik, de mennek a harcok az etetésnél. A szilárd ételt egyedül eszi, néha engedi, hogy én is a szájába adjak egy kanállal, de van, hogy a levesnél is harc van, mert kiveszi a kezemből a kanalat, és ha én adom neki, elfordul, akkor nem kell. A végén mindig megegyezünk, és megeszi mind, így meg úgy is.

Én azt gondolom, hogy valóban eltérő habitusúak a gyerekek, de ezt a szülőnek kell tudni kezelni. Mert (ahogy az egyik válaszoló is írta) ha rohangálunk utána a tányérral a lakásban, hogy egyen, akkor hogy várjuk el, hogy ő az asztalnál szépen fog enni, mikor ezt szokja meg? - anya úgyis hozza utánam. Persze én is néha szoktam ezt csinálni, mondjuk uzsonnánál a szobában a szőnyegen eszünk játék közben, de nem jellemző, és tud a gyerekem szépen is enni asztalnál, vendégségben is. Én is eszek a tv előtt is, szóval nem vagyok egy minta szülő, akik csak az asztalnál étkezik, főleg, hogy nincs is étkezőnk, (sosem volt, és ezt szoktam meg én is).

Szerintem nem kell félni az erélyes hangtól, rászólástól sem, csak azért, mert lány... mondjuk nekem a fiam után már könnyű a lányomra is rászólni rendesen, mert a fiam pont a 3 év körüli dackorszakát élte, mikor a lányom is öntudatára ébredt. (csak azért, mert megkaptam, hogy "figyeld meg, a lányodra nem fogsz úgy rászólni, mint a fiadra!" Dehogynem.

Én is annak a híve vagyok, hogy ja egy párszor nem eszik, mert elküldjük az asztaltól, még nem fog éhen halni, de valamivel kell fegyelmezni.