Van köztetek olyan, aki legszívesebben kilépne a kapcsolatból, de a gyerek miatt nem tud?

Kedves utolsó(11-es) sose tudhatod, hogy egy olyan aki tanácsot ad nincs már esetleg túl egy ilyenen.

Most már érzed milyen butaságot irkálsz?:D

Persze, nekem is volt ilyen. Tavaly. Mikor 3 hónap alatt elutazott 2 hetekre. Mi is nagyon régóta együtt vagyunk és volt egy hónap mikor totál magam alatt voltam, hogy kell-e ez nekünk. De beszéltünk róla, még mindig nem vagyok biztos benne, hogy mindent megértett, amit én mondtam neki. De a lényeg, hogy túl vagyunk rajta, teljesen. Minden olyan mint régen. Aztán volt olyan időszak, mikor alig voltunk együtt szexuálisan, de azon is túl vagyunk. Voltak nehéz időszakaink együtt. De ilyenkor mindig eszembe jut, amiről a házassági felkészítőn beszélgettünk, sok erőt ad. Töj jó fej diakonus esketett minket, aki olyan mint egy pap, de házasodhat. Tehát tudja miről beszél. :)

Nem hegyi beszéd, de túl lehettek rajta, hiszen valamiért egymásra találtatok, de ezért tenni kell. Lehet, hogy könnyebb továbblépni, persze az sem könnyű, de évek válságaiból is ki lehet jönni.

Most ilyen társadalomban élünk, mindenből újat veszünk, nem megjavíttatjuk, a kapcsolatok is javarészt így működnek, rengeteg a válás.

Pedig ennek nem kellene így lennie, sőt, újra boldogságban lehetne élni. Mi sok gyereket terveztünk, de valószínűleg kettő lesz, max. 3, mert rájöttem, fontos a karrierem, az, hogy ide-oda menjünk, ahogy eddig is. Elkísérjük a gyerekekkel a férjemet az útjaira, világot lássunk. Ez hiányzott nekem, egy tök új munkahely a szakmámon belül, a tervek, az, hogy nem csak anya vagyok, hanem feleség és nekem is vannak álmaim, közösek is és sajátok is.

Nem akartam nagy szavakat használni, csak létezik más út is. Nem ver a férjed, nem terrorban élsz. Rendes, kedves ember, jól bánik veletek. A szerelem az, amit vissza lehet hozni, hidd el. Még ha máshogy is nevezzük ezután.

14-essel értek egyet. Próbálj meg először magadon, a szemléleteden javítani és újra közeledni a férjedhez, csináljatok kettesben is programokat, legyenek rendszeresen közös élményeitek, "randik" - hétköznapi találkák, mint akár dumálás bevásárlás közben vagy összedőlve a kanapén, és különlegesek is, amikor lepasszoljátok a gyereket pár napra.

A "többet és jobbat" pedig próbáljátok meg vagy együtt (mik a céljaitok, terveitek? ő erről hogyan gondolkodik?) vagy az életed egy másik területén (munka, hobbi, tanulás, új közösség).

Egyébként mi is 10 éve vagyunk együtt a párommal (3,5 éves gyerekkel), és szeretem, de dolgozni kell érte/értünk, mert voltak és biztos lesznek is hullámvölgyek. A boldog, vidám lét mindenkinél törékeny, átmeneti állapot.

Kedves 53%-os...

Pszichológusként olyan sokszor hallom ugyanazt az érzést tökéletesen más események által kiváltva... Gondolod, hogy ha te valamit megtapasztaltál, akkor azt mindenki ugyanúgy tapasztalja...? Nagyon nem...