Adnátok tanácsot visszahúzódó gyermekek anyukái?

Ő nagyon ritkán sír(t) a bölcsiben, simán ment a beszoktatás is. Ő olyan típus, aki beletörődik a helyzetbe, elfogadta, hogy menni kell. Igazából azt sem értem, hogy miért szeret bölcsibe járni, ha nem csinál ott semmit, nem akar ott játszani, nem akarja, hogy barátai legyenek. Ennek ellenére szokott azért játszani, mindig van vki, akit a barátjának nevez, igaz, ezek a nevek változnak :)

Attól félek, hogy ha majd oviban tényleg vmit meg kell csinálni, pl olyan teszt, amiről szó volt, mi van ha pont akkor nincs kedve leülni hozzá és nem csinálja meg?

A kislányom Halak. És tudom, hogy ilyennek kell lennie, ő ilyen személyiség. Biztos hogy ő is művészlélek. Folyton ábrándozik, kalandozik, iszonyatos képzelőereje van. Biztos nincsen önbizalma. Nekem sincs, Rák vagyok. Én is ezt csináltam végig gyerekként, nem szerettem oviba járni, nem szerettem a közösséget, iskolában már jó volt. És emlékszem hogy nekem nagyon nehéz volt, nem akartam, hogy neki is ilyen legyen. Bár úgy tűnik, hogy ő szeret bölcsibe járni, őt boldoggá teszi az is, ha nézelődhet. Csak a gondozó nénije most amolyan csodapókként beszélt róla, hogy furcsa, hogy nem babázik, nem rajzol, nem csinál semmit...