A Ti férjeteknek sincs türelme a gyerekhez?

Nálunk is hasonló a helyzet.

Én minden ilyen szituáció után elmondom a férjemnek (4 szem között) hogy mit sérelmeztem és hogy szerintem hogy kellett volna viselkednie adott helyzetben, és azt is, hogy miért. Tehát nem kioktatom, hanem ráébresztem pl mit érezhet az egy szem csöpp lánya, stb. Lényegében őt is nevelem :)

És én azt látom, hogy használ! Ahonnan indultunk, onnan hatalmas utat tettünk meg, de azért van még mit fejlődni :)

nálunk ő a türelmesebb. és el is kényezteti a lányait rendesen! még babázni is képes velük. szerencsém van,mert jobb apa,mint amire számítottam.

beszélj még egyszer a férjeddel-de úgy hogy ne vegye támadásnak. mondd el,hogy rosszul esik ez neked,stb

Nálunk is ilyen volt. Mivel nem értette a gyereket, ezért türelmetlen volt, sokszor lepasszolta, pedig igazán nem toltam rá a gyereket. Csak napi fél-egy óra szabadidőt kértem, amíg letusolok és rendberakom magam. És persze megkaptam a "munka miatt ideges vagyok", "elfáradtam a munkában", ""pihennem kell mert én holnap dolgozom" válaszokat. Nagyon rosszul esett. De mindez csak múlt idő.

A hatalmas változást azt hozta meg, mikor én visszamentem dolgozni elég hamar, és onnantól kezdve anyám és a férjem felváltva vigyáztak a babára. A férjem 1 héten belül beismerte, hogy dolgozni ezerszer könnyebb, mint babázni. Onnantól kezdbe egyrészt nem panaszkodik annyit (most nyilván persze panaszkodik ha baja van, itt a hárításos kifogásokra gondolok) és szó szerint rengeteget segít. Profin pelenkáz, altat, etet, néha már hamarabb pattan mint én! Azt mondta eddig nem tudta miről is szól a babázás, most már átlátja és így ő is hasznosan tud segíteni. Amikor anyuka átadja kicsit, hogy "csak játsz vele egy fél órát", az nem hatásos, azzal ő nem veszi ki a részét a feladatokból és nem is érezte magát hasznosnak.

Azóta mindenkinek ezt tanácsolom, próbáljatok szerepet cserélni kicsit és máris változnak a nézőpontok.

sok sikert!