Ti mikor hagytátok egyedül a gyereketeket a kertben játszani, miközben a lakásban (főzés, takarítás) voltatok és néha-néha ránéztetek?

Kedves 10-es!

Ebben teljesen igazad van, én is féltem, de valamiféle szabadságra is szüksége van a gyereknek. A szülőnek kell tudnia mi a megfelelő időpont erre. Természetesen eleinte én is figyeltem a manómat. A teraszon pucoltam a zöldséget, és figyeltem mikor mit csinál, mi az ami érdekli, mi a veszélyes, azokat kiiktattuk. Amikor kiment az udvarra, gyorsan tesz egy kört. Rögtön kilövi a kutyaszart, és kiabál kaka-kaka, és mutatta. Addig el sem mozdult onnan, amíg nem intézkedtem. Aztán már ő mondogatta, hogy kaka, meg mondta, hogy hozni lapát, felszedni. Jó pár játékot (homokozó)tettem ki az udvarra, így mindig el volt foglalva. Szerencsére kisebbként sem vett szinte semmit a szájába, nem rágott semmit, így attól sem kellett tartanom, hogy valamit a szájába vesz. De voltak nekünk amolyan megbeszélt szabályaink. És nagyon jól tartotta hozzá magát. Fel-alá mászkált az udvaron, kiment a kapuhoz autót nézni, persze a kapukulcs tuti helyen volt. Szóval ügyesen megoldottuk ezeket. Most a hónapban lesz 2 éves, és a nyarat, őszt végig kint töltötte. Már délelőtt 9-kor verte a bejárati ajtót, hogy kimenni.

1.voltam

11-es, abban igazat adok neked, hogy valamiféle szabadságra szüksége van a gyereknek, de mondjuk ezt 1,5 évesen elég erősnek tartom. én elég laza szülő vagyok, de 1,5 évest soha nem hagynám kint, azt meg, hogy megbeszélt szabályaitok vannak, az végképp túlzás, babáról beszélünk.

na mindegy, nem kötekedni akarok, meg mások vagyunk, csak kikerekedett ezeken a szemem

10-es vagyok, mondjuk szerintem attól is nagyban függ a dolog, hogy kinek mennyire gyerekbiztos a kertje.

Egy "zsebkendőnyi" területen - mint ahogy egy előző válaszban olvastam - valószínűleg jobban biztonságban van, de nálunk össze vissza tud bóklászni, nem is látok rá mindenhonnan, körbe tudja járni a házat, egyik szomszédunkban egy vadállat kutya van ahova ha akar át tudna nyúlni (mondjuk általában el van zárva a kutya onnan), szóval biztosan nagyban közrejátszik a telek mérete és elrendezése is.

Mondjuk mi a férjemmel ilyenekben mindig parásabbak voltunk, a férjem még nálam is jobban :).

Szóval nem tudom, hogy nálunk mikor fog ez az idő elkövetkezni :).

1,11 vok.

Na, azért én sem raktam ki a gyereket reggel 9-kor, és csak délben hoztam be. Én is gyakran kinéztem rá, a hangokból tudtam merre van, mivel játszik. Nem vagyok felelőtlen, de abban sem vagyok biztos, hogy szó szerint mindig mellette kell lenni.

Na igen, tényleg más, ha valakinek óriási kertje van, medencével, kerti tóval, hatalmas mászókakomplexummal, garázzsal, sufnival, mindenféle növénnyel... Nálunk van a zsebkendőnyi terület. 4 lakásos sorház, a hátsó "kert" 3x4 m-es. Csak fű van benne, se bogyós növény, semmi ilyesmi, nincs se kutyánk, se cicánk, a szomszédoknak sem. A kerítés zárt. Ahhoz, hogy valaki erre a hátsó részre bejöjjön, 3 kerítést és három udvart kellene átmásszon, hogy a gyerekig eljusson. Mivel nem arról van szó, hogy reggel kicsapom, este beveszem a gyereket, nyilván észrevenném, ha valaki a kerítések tetején akrobatikázna, hogy elvigye a kicsit...

Ennyi erővel babakocsiban, járókában sem lehetne kitenni a gyereket, vagy csak folyamatos kamerafelügyelettel...

Sokszor én érzem magam paramaminak, mert felénk simán kiengedik a két évest úgy, hogy nincs kerítés, javában építkeznek, mindenütt építési törmelék, szerszámok, tehát sokkal több veszély leselkedik rá, mint az én kertemben.