Ti éltetek már úgy hogy magányosan, egyedül babátokkal szinte a 4 fal között?
Na én most pont ebbe a szituban vagyok , amikor körbe vagy véve családtagokkal , férj, anyós, sógor, de mégse számíthatsz igazán senkire, sem barátilag sem gyermeknevelésben mert mikor pont szükség lenne rájuk akkor mindenkinek épp van valami dolga, mert te vagy az anya,amikor próbálsz témát keríteni kiforgatják a szavaidat,vagy pedig te vagy a hallgatóság.
Amikor álmatlan éjszakád van mert a kicsi nem alszik és csak sír amikor látszik de nem mondod senki nem veszi át tőled, amikor elmentek férjeddel sétálni vinni a gyermeketeket és szinte némán csendben tologatjátok mert nincs mit mondani a másiknak, barátok nincsenek, senki akivel ki lehetne beszélni a napi fáradalmat, a minden napok olyanok hogy felkeléstől lefekvésig otthon vagy amikor a párod dolgozik ha nem akkor esetleg elmentek vásárolni , ha van pénzetek.
Van hogy szinte 2 naponta veszekszünk férjemmel, mert nem tudok beletörődni hogy se barátok se egy segítőkész férj.
Amikor itt az interneten próbálom kibeszélni problémám akkor mikor a férjem itthon van akkor nem lehet, volt rá eset hogy sétából jöttünk haza és még aludt a kicsi a babakocsiban és nem akartam felkelteni, mert úgyis rossz alvó, a férjem a konyhába a kicsire tudott figyelni, én meg bejöttem a szobába átöltözni közben megnéztem a számítógépet van e üzim, nem telt el 5 perc és felháborodva jön be a kicsivel a kezében hogy nekem a gép az első, mintha neki olyan nehezére esett volna behozni ő hallotta meg hamarabb hogy felébredt.
Engem az udvartól 5 helység választott el őt meg csak 1.
De gondolom az volt a baja hogy nem tudott nyugodtan cigizni.
Mért nem tudok bele törődni hogy ez a feladat csak az anya szerepe és miért nem tudom elnézni hogyha kényelmesen ül a férjem a fotelben ez idő alatt?
Lassacskán megőrülök a magányba.
Ingerlékeny vagyok a havim miatt is és tampont cserélek 2 óránként, és amíg a wc-n vagyok addig a gyerek ordít.
Engem az bánt hogy így sincs kihez szólnom napközben, amikor a férjem itthon van ő inkább 15 percenként fél órára képes ki menni vagy csendben a dvd-t bámulni egész nap ő vele sem lehet beszélgetni.
Sokszor mondom neki hogy fogja meg a gyermeket , mert épp pakolászok, lehet ezért menekül el, de ha nem adom oda neki akkor semmit nem tudok csinálni mellette 3 hónapos akkor meg gúnyból neki áll takarítgatni, mert én nem csinálom meg mert nem tudom.
válasza:De hova mehetnék?
Ez az hogy nem tudok hova menni,kihez, sétálgassak egyedül az utcán a parkban mást sajnos nem tudok.
A férjemnek ilyen problémái nincsenek, én vagyok aki új helyen van és nehéz beilleszkedni.
Ez nem úgy megy a barátkozás hogy majd valakit leszólítok az utcán vagy a játszótéren itt más nyelven beszélnek és nem értek az ő nyelvükön, nem eleget.
válasza:Akarni kell. Én 3-4 szavas "nyelvtudással", mutogatva teljesen jól barátkoztam idegenekkel külföldön. Általában valamilyen segítséget, információt kérve szólítottam meg őket, aztán utána már róluk, a személyükről érdeklődtem. Soha nem volt gond belőle, ez mindenkiből pozitív reakciót vált ki. A mutogatás is kommunikáció, nem csak a beszéd. Amúgy rengeteg nemzetközi szó van, amit mindenki megért, aki a kicsit is kapcsolódik a nyugati kultúrkörhöz.
Rajtad múlik, hogy mennyire szocializálódsz.
válasza:Épp ez benne a lényeg amellett hogy nincsen kivel beszélgetni hogy nem passzolhatom le a gyermeket.
Mert múltkor is éjjel alig aludtam és babakocsiba tettem a gyermekemet a házban és a sógornak mondtam hogy tologassa egy kicsit amíg el nem alszik, anyósom a második alkalom már nem tetszett neki, hogy lepasszolom a gyereket azért hogy én pihenhessek.
Múltkor a páromnak adtam át tologtta 2 percig és utána passzolta tovább a testvérének ezen vesztünk össze.
válasza:Vissza tudnál költözni a szüleidhez?
Vagy testvéreidhez, barátokhoz, bárhová, csak ne maradj ebben a szeretettelen légkörben?
Sajnálom, hogy ilyen rosszul választottál magadnak férjet, de hidd el, kisgyerekkel is lehet párt találni, ne add fel, hiszen mindenkinek jár a boldogság!
válasza:Jól értem, hogy külföldön élsz?
Külföldön élő magyaroknak is vannak közösségeik, fórumjaik, csoportjaik facebookon. Ha erről van szó, ilyesmiket is kereshetsz, , ami először nyilván szintén internetes, de utána akivel szimpik vagytok egymásnak, lehet találkozót szervezni.
A babát is "felhasználhatod" ismerkedésre. Babaúszás, babatorna, baba club, stb. ezek mind lehetőségek neked is az ismerkedésre és olyan dolgok, hogyha a nyelvből az alapokat tudod, akkor nincs gond (csinálod a feladatokat a többiek után).
Nekem sem volt senkim. A régi barátaim eltűntek szép lassan, újakat meg már nehéz találni. De csak sikerült.
válasza:Menj el nyelvet tanulni. Előbb-utóbb gondolom majd úgyis dolgozni szeretnél, akkor mindenképpen fog kelleni.
Keress a neten ottani magyar közösségeket, magyar családokat. Jó eséllyel van olyan anyuka akivel hasonló korúak a gyerekeitek, így tudtok együtt járni játszótérre, sétálni, vásárolni.
Anyósod véleményét meg tojd le. Az enyémnek sem tetszett, hogy az Ő FIA pelenkáz meg etet meg büfiztet meg altat, mert az az anya feladata, bla bla. Elsősorban a férjeddel kell megbeszélned, hogy a gyerek közös. A vele járó feladatok is. Nyilván sok függ attól, mit dolgozik, mennyire tud besegíteni az éjszakai ébredéseknél (barátnőm férje sofőr, neki nyilván ki kellett aludnia magát). De munkától függetlenül délután-kora este tud a gyerekkel lenni, játszani, etetni, fürdetni, elvinni sétálni hogy te tudj aludni vagy pihenni, ilyesmi.
válasza:Nagyon ismerős a helyzet, pontosan ilyenben voltam én is. Nagyon sajnálom, tudom milyen magányos tud lenni az ember. Nálam még annyival volt rosszabb, hogy a párom amellett, hogy szinte semmit sem segített, folyamatosan kitalált dolgokat, amit szerinte úgy kellene csinálnom. Pl már a baba pár hónapos kora óta azzal jött, hogy ne szoptassam éjjel mert már rég át kellene aludnia az éjszakát. Aztán meg ne vegyem fel ha sír mert akkor nem tanulja meg megnyugtatni magát....és még hasonlók. Akkorákat veszekedtünk, amilyet el sem lehet képzelni, néha 3-4 órán keresztül. A legdurvább az volt, mikor egy én este altattam el a gyereket cicin, közben ment az üvöltözés és csak úgy elrohant. Én persze utána menni nem tudtam, kértem, hogy ne menjen de nem érdekelte, telefont nem vette fel, sms-re nem válaszolt és csak egy óra múlva került elő könnyes szemekkel, hogy én miért nem hallgatok rá amikor jót akar a gyerekünknek. Ja és persze emellett még ott volt az, hogy ő fáradt mert egész nap dolgozik én pedig ki tudom magam aludni napközben.
A legjobban az igazságtalanság dühített. Ő megteheti, hogy fáradt, beteg, dolga van stb, de nekem állandóan készen kell állnom és semmi bajom nem lehet. De nem maradtam csendben, nem hagytam magam, végig folyamatosan kértem a segítséget, panaszkodtam, néha már követeltem a segítségét, hogy le tudjak mondjuk tusolni.
Már-már ott tartottunk, hogy én ezt nem csinálom tovább, egyedül egyszerűen könnyebb, tényleg a válás szélére kerültünk pár hónap alatt.
Szóval hidd el, ezzel nem vagy egyedül.
Nálunk a megváltást az hozta el, hogy nekem vissza kellett menni dolgozni elég hamar (külföld, más szabályok vannak itt a GYESre) és akkor a párom vigyázott a babára 3 napig, míg én mentem dolgozni. Tudom gonoszan hangzik, de én örömmel mentem vissza dolgozni, mert bár megszakadt a szívem, hogy nem láthatom a babám, mégis emberek közé mentem, újra "fontosnak" éreztem magam és kimozdultam.
Emlékszem az első nap könnyű volt a páromnak, mondta is hogy nem érti, mit rinyáltam folyamatosan, könnyű ezzel a gyerekkel. A második nap már nehezebb volt...a harmadik nap pedig már úgy várt haza az ajtóban, hogy "csak vedd már át ezt a gyereket". Nekem dolgoznom kellett, ezért hol anyám hol pedig a férjem vigyázott a babára. Anyám a kisujjából kirázta a babázást, még mellette főzőcskézett, pakolászott, takarítgatott. A férjemnél viszont hol káosz volt hol pedig vihar előtti csend (hozzáteszem az estéket és éjszakákat ugyanúgy én vittem, illetve még délben is hazaugrottam, tehát neki délelőtt 4 órára és délután 4 órára kellett vigyázni a babánkra). Egyszer azt mondta, egész nap egy SMS-t nem tudtam megírni! HATALMAS változást hozott ez a nézőpontjába pár hét alatt. Elsőként elismerte, hogy dolgozni sokkal de sokkal könnyebb, mint a babára vigyázni. Utána már sokkal jobban megbecseülte anyám és az én munkámat, a türelmünket, a kitartásunkat, a fáradhatatlanságunkat. Utána is voltak veszekedések, de másképp látta már a dolgokat és szépen lassan rendeződött a viszonyunk.
Nem hinnéd el, de most nagyon sokat segít. És ami még nagyobb változás, nem panaszkodik, hogy miért ilyen vagy olyan a gyerek, hanem teszi a dolgát. Ha valami nem tetszik neki, akkor leülünk és megbeszéljük a dolgokat és kitaláljuk, hogyan csináljuk tovább. Mostanság néha már átveszi a gyereket magától és elviszi elaltatni vagy fürdetni, ilyenkor én kapok egy kis szabadidőt magamra, hát elég fura érzés mit ne mondjak.
Viszont be kell, hogy valljam, elég komoly sérüléseket szenvedett a házasságunk a sok veszekedés miatt, most a szerelmünk újraélesztésén dolgozunk, mert már kezdtünk elhidegülni egymástól.
Szóval van remény, meg lehet csinálni! Bár még nekünk is nagyon sokat kell tanulnunk.
Én két dolgot tanácsolnék Neked:
- ne hagyd magad, panaszkodj, különben honnan látnák, hogy nehéz dolgod van
- bízd rá a párodra a gyereket 1-2 napra. Nem mondom, hogy kapcsold ki a telefonod mert én meg is őrülnék az aggodalomtól. Inkább legyél olyan közepesen elérhető, mondjuk fél óra alatt otthon tudsz lenni.
Már bíztam rá 3 óra hosszára, már akkor is úgy várt mint a messiást pedig csak a másik szobában vasaltam és utánam hozta.
Hamar elfelejti.
Csak ő 15 percnél többet egyszerre soha nem foglalkozik vele mert inkább beteszi a kocsiba és át passzolja a testvérének hogy tologassa ő.
Már annyit megtanúlt hogy a kezében már nem sír, el tudja hallgattatni.
tápszert kikeverni, megetetni.
A kakis pelustol írtózik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!