Ti éltetek már úgy hogy magányosan, egyedül babátokkal szinte a 4 fal között?
Na én most pont ebbe a szituban vagyok , amikor körbe vagy véve családtagokkal , férj, anyós, sógor, de mégse számíthatsz igazán senkire, sem barátilag sem gyermeknevelésben mert mikor pont szükség lenne rájuk akkor mindenkinek épp van valami dolga, mert te vagy az anya,amikor próbálsz témát keríteni kiforgatják a szavaidat,vagy pedig te vagy a hallgatóság.
Amikor álmatlan éjszakád van mert a kicsi nem alszik és csak sír amikor látszik de nem mondod senki nem veszi át tőled, amikor elmentek férjeddel sétálni vinni a gyermeketeket és szinte némán csendben tologatjátok mert nincs mit mondani a másiknak, barátok nincsenek, senki akivel ki lehetne beszélni a napi fáradalmat, a minden napok olyanok hogy felkeléstől lefekvésig otthon vagy amikor a párod dolgozik ha nem akkor esetleg elmentek vásárolni , ha van pénzetek.
Van hogy szinte 2 naponta veszekszünk férjemmel, mert nem tudok beletörődni hogy se barátok se egy segítőkész férj.
Amikor itt az interneten próbálom kibeszélni problémám akkor mikor a férjem itthon van akkor nem lehet, volt rá eset hogy sétából jöttünk haza és még aludt a kicsi a babakocsiban és nem akartam felkelteni, mert úgyis rossz alvó, a férjem a konyhába a kicsire tudott figyelni, én meg bejöttem a szobába átöltözni közben megnéztem a számítógépet van e üzim, nem telt el 5 perc és felháborodva jön be a kicsivel a kezében hogy nekem a gép az első, mintha neki olyan nehezére esett volna behozni ő hallotta meg hamarabb hogy felébredt.
Engem az udvartól 5 helység választott el őt meg csak 1.
De gondolom az volt a baja hogy nem tudott nyugodtan cigizni.
Mért nem tudok bele törődni hogy ez a feladat csak az anya szerepe és miért nem tudom elnézni hogyha kényelmesen ül a férjem a fotelben ez idő alatt?
Lassacskán megőrülök a magányba.
Ingerlékeny vagyok a havim miatt is és tampont cserélek 2 óránként, és amíg a wc-n vagyok addig a gyerek ordít.
Engem az bánt hogy így sincs kihez szólnom napközben, amikor a férjem itthon van ő inkább 15 percenként fél órára képes ki menni vagy csendben a dvd-t bámulni egész nap ő vele sem lehet beszélgetni.
Sokszor mondom neki hogy fogja meg a gyermeket , mert épp pakolászok, lehet ezért menekül el, de ha nem adom oda neki akkor semmit nem tudok csinálni mellette 3 hónapos akkor meg gúnyból neki áll takarítgatni, mert én nem csinálom meg mert nem tudom.
Segítenek nekem de keveset mert anyósom is dolgozik hétköznap hétvégén meg főz.
Amikor munkába megy már ő hajnalban fenn van de amióta a férjem rákiabált, amikor bejött mert sírt a gyermek hogy meg kérdezze mi a baj, akkor majdnem úgy jött ki a dolog hogy a férjem kizavarta a szobából hogy mit kiváncsiskodik mikor mi se tudjuk miért sír, na azóta hajnalban nem is jön be egyántalán csak mikor megy munkába 5 percig babusgassa ha fenn van.
Esténként annyit szokott segíteni hogy amíg megfürdünk a férjemmel addig babusgatja ha éppen nem alszik.
Ha főzök hétköznap akkor a sogór tologatja a babakocsiba de csak akkor ha nem tud elaludni amíg én főzök.
Én 3 gyerekkel vagyok hasonlóképpen :-( Mi igyan csak Magyarországon belül költöztünk, de borzalmasan magányos vagyok :-(
Az én szúleim már nem élnek, testvérem nincs. Anyósom 5 éve nem láttam (mondjuk ez nem is nagy baj...), apósom meg kb havi 1x feljön vendégségbe, és ennyi. Párom hajnalban megy dolgozni, és amíg rá nem vettem, hogy a legnagyobbat ő hozza el az oviból, addig este 7-8 körül ért haza. Csomószor hétvégén is dolgozik, vagy programot szervez magának. Este elaltatom a gyerekeket, utána odamennék beszélgetni picit hozzá, de ő vagy valami játékot kattintgat, vagy valami weboldalt tekerget, eközben(!) "beszélget" velem (nagyjából oda sem figyel, úgy érzem, zavarom a netezésben) A házimunkában alig segít - már csak azért sem, mert ugye nincs itthon... Apja szerint ő keresi a pénzt, nem is kéne segítenie...Pfff... Nincs egy ember napokon, heteken át, akivel pár percet tudnék beszélgetni. Errefelé a játszótéren is eléggé zárkózottak az emberek, nem veszik jó néven, ha csak úgy elkezdek velük beszélgetni :-(
A fáradtság, és magány miatt valóban nagyon ingerült vagyok, de ha több segítségem lenne, gondolom jobb lenne a helyzet.
Apósom szerint vegyek be egy Xanaxot, és tegyem a dolgom...
Ha szó nélkül csinálom a dolgom, akkor én vagyok a mártír, ha panaszkodok, szólok, hogy ez így nem jó, akkor meg házisárkány.
Kibírhatatlan, és nagyon fájdalmas állapot!!! Kezdek a depresszió mélyebb bugyraiba csúszni. Napi szinten sírógörcsök, suicid gondolatok, hasonló. De ha a felét is elmondom a férjemnek, akkor én vagyok az elmebeteg. Nos.. lehet, hogy már azzá váltam :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!