Ti éltetek már úgy hogy magányosan, egyedül babátokkal szinte a 4 fal között?
Na én most pont ebbe a szituban vagyok , amikor körbe vagy véve családtagokkal , férj, anyós, sógor, de mégse számíthatsz igazán senkire, sem barátilag sem gyermeknevelésben mert mikor pont szükség lenne rájuk akkor mindenkinek épp van valami dolga, mert te vagy az anya,amikor próbálsz témát keríteni kiforgatják a szavaidat,vagy pedig te vagy a hallgatóság.
Amikor álmatlan éjszakád van mert a kicsi nem alszik és csak sír amikor látszik de nem mondod senki nem veszi át tőled, amikor elmentek férjeddel sétálni vinni a gyermeketeket és szinte némán csendben tologatjátok mert nincs mit mondani a másiknak, barátok nincsenek, senki akivel ki lehetne beszélni a napi fáradalmat, a minden napok olyanok hogy felkeléstől lefekvésig otthon vagy amikor a párod dolgozik ha nem akkor esetleg elmentek vásárolni , ha van pénzetek.
Van hogy szinte 2 naponta veszekszünk férjemmel, mert nem tudok beletörődni hogy se barátok se egy segítőkész férj.
Amikor itt az interneten próbálom kibeszélni problémám akkor mikor a férjem itthon van akkor nem lehet, volt rá eset hogy sétából jöttünk haza és még aludt a kicsi a babakocsiban és nem akartam felkelteni, mert úgyis rossz alvó, a férjem a konyhába a kicsire tudott figyelni, én meg bejöttem a szobába átöltözni közben megnéztem a számítógépet van e üzim, nem telt el 5 perc és felháborodva jön be a kicsivel a kezében hogy nekem a gép az első, mintha neki olyan nehezére esett volna behozni ő hallotta meg hamarabb hogy felébredt.
Engem az udvartól 5 helység választott el őt meg csak 1.
De gondolom az volt a baja hogy nem tudott nyugodtan cigizni.
Mért nem tudok bele törődni hogy ez a feladat csak az anya szerepe és miért nem tudom elnézni hogyha kényelmesen ül a férjem a fotelben ez idő alatt?
Lassacskán megőrülök a magányba.
Ingerlékeny vagyok a havim miatt is és tampont cserélek 2 óránként, és amíg a wc-n vagyok addig a gyerek ordít.
Engem az bánt hogy így sincs kihez szólnom napközben, amikor a férjem itthon van ő inkább 15 percenként fél órára képes ki menni vagy csendben a dvd-t bámulni egész nap ő vele sem lehet beszélgetni.
Sokszor mondom neki hogy fogja meg a gyermeket , mert épp pakolászok, lehet ezért menekül el, de ha nem adom oda neki akkor semmit nem tudok csinálni mellette 3 hónapos akkor meg gúnyból neki áll takarítgatni, mert én nem csinálom meg mert nem tudom.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Segítenek nekem de keveset mert anyósom is dolgozik hétköznap hétvégén meg főz.
Amikor munkába megy már ő hajnalban fenn van de amióta a férjem rákiabált, amikor bejött mert sírt a gyermek hogy meg kérdezze mi a baj, akkor majdnem úgy jött ki a dolog hogy a férjem kizavarta a szobából hogy mit kiváncsiskodik mikor mi se tudjuk miért sír, na azóta hajnalban nem is jön be egyántalán csak mikor megy munkába 5 percig babusgassa ha fenn van.
Esténként annyit szokott segíteni hogy amíg megfürdünk a férjemmel addig babusgatja ha éppen nem alszik.
Ha főzök hétköznap akkor a sogór tologatja a babakocsiba de csak akkor ha nem tud elaludni amíg én főzök.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Én 3 gyerekkel vagyok hasonlóképpen :-( Mi igyan csak Magyarországon belül költöztünk, de borzalmasan magányos vagyok :-(
Az én szúleim már nem élnek, testvérem nincs. Anyósom 5 éve nem láttam (mondjuk ez nem is nagy baj...), apósom meg kb havi 1x feljön vendégségbe, és ennyi. Párom hajnalban megy dolgozni, és amíg rá nem vettem, hogy a legnagyobbat ő hozza el az oviból, addig este 7-8 körül ért haza. Csomószor hétvégén is dolgozik, vagy programot szervez magának. Este elaltatom a gyerekeket, utána odamennék beszélgetni picit hozzá, de ő vagy valami játékot kattintgat, vagy valami weboldalt tekerget, eközben(!) "beszélget" velem (nagyjából oda sem figyel, úgy érzem, zavarom a netezésben) A házimunkában alig segít - már csak azért sem, mert ugye nincs itthon... Apja szerint ő keresi a pénzt, nem is kéne segítenie...Pfff... Nincs egy ember napokon, heteken át, akivel pár percet tudnék beszélgetni. Errefelé a játszótéren is eléggé zárkózottak az emberek, nem veszik jó néven, ha csak úgy elkezdek velük beszélgetni :-(
A fáradtság, és magány miatt valóban nagyon ingerült vagyok, de ha több segítségem lenne, gondolom jobb lenne a helyzet.
Apósom szerint vegyek be egy Xanaxot, és tegyem a dolgom...
Ha szó nélkül csinálom a dolgom, akkor én vagyok a mártír, ha panaszkodok, szólok, hogy ez így nem jó, akkor meg házisárkány.
Kibírhatatlan, és nagyon fájdalmas állapot!!! Kezdek a depresszió mélyebb bugyraiba csúszni. Napi szinten sírógörcsök, suicid gondolatok, hasonló. De ha a felét is elmondom a férjemnek, akkor én vagyok az elmebeteg. Nos.. lehet, hogy már azzá váltam :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!