Túlságosan aggódom magamért, az egészségemért. Hogyan lehet ezt leküzdeni?

Azon kéne elgondolkodnod, hogy miért képzeled úgy, hogy a gyerekeid nélküled nagy bajban lennének. Nem bízol a párodban, hogy felnevelné őket? Nem bízol bennük, hogy fel tudják dolgozni, ha veled történik valami?

Az biztos, hogy nehéz ennyire negatívan megélni mindent. Többet kéne rábíznod a sorsra, és jobban megbíznod a családodban. Örülj, hogy a mai napot is a gyerekeiddel töltötted, és ne azon gondolkozz, hogy mi lesz, ha a holnapot nem fogod. Pozítívan nézd a világot, mert a gyerekeidnek is egy kiegyensúlyozott anyára van szükségük olyanra aki el fogja tudni engedni őket évek múlva és nem gondolja később sem, hogy a gyerekeik nem is létezhetnek nélküle.

Hát nem akarom elítéli az előző választ,mert lehet neki elég ennyi is,de sztem ő nem volt hasonló problémában még.

Én érzem miről beszélsz.Hasonló szituban vagyok.

Nekem is van egy 17hós kisfiam,egy szinte felfelé ívelő karriert szakítottam meg a baba miatt-félre ne érts,mi vállaltuk,tehát szerettem volna,nem besikerült baba,csak épp nem tudtam,hogy ez az életemre ekkora hatással lesz és ennyire egyedülleszek utána.Van egy nagyon aranyos ,imádott férjem.Aki tényleg mindent megtesz a maga módján,hogy anyagilag jó legyünk.De a gyerek nevelésben már annyira nem akar segíteni.amikro hazaér és a kisfiúnk szeretné ha játszana vele,sokszor ideges,állandóan csak azt hallaom,hogy ezt nem szabad,azt ne csináld stb..stb..ami meg már engem idegesít-Ez által sok konfliktus is van közöttünk.Legutóbb az apósommal is nagyon össze vesztem,mert szte én negatív vagyok,mert nem hagyom,hogy egy 30éves szétesett kis alkatrészeket tartalmazó tűzoltó autó létráját szopogassa-és én pesszimista vagyok sztem,mert csak a rosszat látom mindenbe.A lényeg,hogy gyakorlatilag annyira össze vesztünk,hogy elzavart a lakásából.Én is a férjem is értetlenül álltunk a dolog előtt,de én jöttem magamtól ,nem kellett nagyon zavarnia.Azóta sem közeledik ,bennem viszont már akkora utálat van,hogy legszívesebben szembe köpném a viselkedése miatt.Bunkó volt szó szerint,mert a fele sem volt igaz az állításának.A férjem most köztem és a szülei közt örlődik,mert nyomják az agyát a duruzsolással-és ez 11év után történt.sosem voltunk egymásért oda az apósommal a 3métres távolságot mindig betartottam,de hát nem őt hanem a fiát szeretem így elviseltem.És nem Értem ezt miért kaptam...de a lényeg,hogy amióta ez megtörtént iszonyatosan elkezdett hullani a hajam.de szó szerint.sosem volt még ilyen.fésülködésenként 60-100szál is kijön,kb 1.5hónap alatt a felére csökkent.Már elkezdtem kivizsgálásokra járni ,de eddig még semmi nyoma valószínűleg az idegességtől és én ebben a szituban magyarázom..

anyukám mondott egy jó tanácsot.Csukjam le a szememet és képzeljek el egy lufit és fujjam bele a lufiba a problémáimat amik zavarnak.Zárjam le a lufit és engedjem el,és nézzem ahogy száll a nap felé,és egyszer csak azt fogom látni,hogy eltűnik a lufi,mert szétégette a gondjaimat a nap.

Ez egy nem kitalált dolog ez egy gyógyítási dolog-nem részletezem.Minden este-mikor ez eszembe jut megcsinálom és már sokkal könnyebben dolgozom fel ezeket a dolgokat és azt veszem észre a hajam sem hullik annyira.Még nem jött rendbe de már sokkal jobb.

Célokat tűztem ki magam elé,amiket megpróbálok megvalósítani,hogy lefoglaljam magamat és előrébb jussak.

persze az időm nagyon kevés rájuk,mert a kisfiam egy nagyon rossz alvó gyerek így vannak napok mikor hagyja vannak,hogy semmit nem tudok csinálni,de haladok lépésenként...A lényeg,bár nem egyformák a problémáink és hidd el én is bepánikoltam a hajam miatt,hogy lehet daganatom van vagy ilyesmi de rájöttem,hogy tényleg nem szabad ebbe belemerülni.Tényleg azt kell nézni ami neked és a gyermekeidnek a legjobb szted.Ha az,hogy egyfolytában velük vagy akkor az..stb.Tényleg úgy kell élni,hogy kiélvezve minden percet.A pszihológus talán azért tud segíteni,mert bár a problémáidat nem oldja ő sem meg,de rá tud világítani egy helyes útra.Egy kívül álló személy aki nem fog vissza élni a gondjaiddal és meghallgat ,ami nagyon fontos.

sajnos nekem a férjem olyan,hogy egy ideig hallgatja de ha valamivel nem, ért egyet már rögtön vita lesz belőle és ez nem jó,mert így nem tudom megbeszélni a problémáimat vele. tehát ergó magamnak küszködök a lelki nehézségekkel.A barátok fele is lekopott mióta gyerekünk van hiába van nekik is-más felfogásban élünk..így szinte egyedül vagyok a gyerekkel.sokszor már én is kikészülök,de mindig a kicsi sorsát nézem...Ha gondolod és van kedved írj egy privit és beszélgethetünk-amikor ráérünk..van,hogy én is fent vagyok a neten esténként de néha dolgozom,de vannak így megismert ismerőseim akikkel msnezgetek és ez jó dolog.nem árt egyikünknek sem..ha van kedved..Jobb ötletem most hirtelen nekem sincs..üdvy,Zs