Vannak itt anyukák, akik együtt aludtak a gyerek (ek) kel és nem bánták meg? Vagy akik megbánták hosszú távon?

2 fiam van, 1 és 3 évesek.

Én ezt a témát elég rugalmasan kezeltem mindig is.Ennek 3 oka van,1. nagyon sokat kelt a nagyobbik éjszaka,egyszerűen nem tudtam mindig visszatenni,a mi ágyunkban kötött ki,most a kicsi is ébred még rendesen,sokkal egyszerűbb magam mellé venni. 2.Tudom,hogy ez megnyugvás nekik...anno nekem is az volt,emlékszem rá,hogy jó volt egy rossz álom után átmenni a szülői ágyba,ez biztonságot jelentett.Most komolyan,a saját gyerekemet fosszam meg ettől az érzéstől??neeem...

3.a páromnak semmi problémája vele:)

ja és a +4.én is úgy élvezem mikor mellettem szuszog,vagy szuszognak(mert van olyan hogy mindkettő mellettünk alszik:)

Nálunk is az a lényeg,hogy mindenki a saját helyén alszik el,aztán alakul az éjszaka ahogy alakul:)

Engem is riogattak,hogy ne engedjem,mert nem tudom leállítani majd őket,érdekes,a nagyobbik magától leszokott róla!Már jó ideje egyáltalán nem jön át éjjel,ha megébred akkor is visszafekszik.

És nagyon jól látod szerintem,ezek az időszakok el fognak múlni,olyan gyorsan megnőnek,és akkor már tuti nem fognak mellettünk szuszogni....szóval szerinte élvezd most,hogy melléd bújik:)

Fél...3 éves korban előjönnek a racionális és irracionális félelmek is.Pl éri egy rossz élmény nap közben,e miatt rosszat álmodik,felébred de nem tudja elmondani,vagy már nem is emlékszik az álomra,csak az érzés van meg.

De félhet a sötéttől,vagy a székre lerakott ruhától,aminek a sötét árnyába valamit beleképzel...1001 ok lehet.