Kötődő nevelést pártoló és 'kedves', nem a verés erejében hívő anyukák válaszát kérhetném?

Nekem két sajátom van, és nevelgettem éveken át többeket is.

Mindannyian mások, más-más érzékenységgel és szükségletekkel. Az egyik pesztrált fiúcskának is hasonlóan nagy fizikai kontaktus igénye volt, a saját lányom meg kifejezetten testkontaktus függő (nála ismerem az okokat, a másik gyereknél csak gyanítom), már 5 éves, de még mindig egy matrica. Minden egyéb tekintetben teljesen okés, nincs elnevelve, jó eszű, emocionálisan érzékeny, kifejezetten talpraesett gyerek, nagy baráti körrel, ha kell tisztelettudó, ha kell kiáll magáért stb. Nem volt vele sosem beilleszkedési vagy egyéb probléma... De emellett a mai napig még MATRICA. És ha fáradt/bizonytalan akkor még mindig birizgálna/simogatna/csipkedne állandóan, ha nem figyelmeztetem. Nálunk az vált be, hogy (kb 100ezerszer) elmondtam neki, hogy ez nekem kellemetlen, és mivel nem akar nekem fájdalmat okozni, nyilván tartóztatja magát. Cserébe azért ölbeveszem, megölelem, hagyom, hogy kiélje a testi kontaktus-igényét. Csipkelődés helyett foghatja a kezem, csak ne csikizzen stb. Ha félálomban elkezdi, elhúzom a kezem, kb egy éve jutottunk el odáig, hogy nem hisztizik miatta (egyébként nem jellemző rá különösebben a hisztizés, általában csak ez a matatós-dolog volt neki mindig ennyire fontos), néha bedurcizik kicsit, néha elfogadja.

Neki is van kedvenc alvósa, azt odaadom ölelgetni, illetve bevezettük az "anyapólót", amin "ott van az illatom", azt is morzsolgatja a kezem helyett. Ez amiatt is bevált, mert elég hülye munkarendem van és gyakran csak altatás után érek haza. Ő nehezebben veszi az estéket nélkülem, mint az öccse, de az anyaillatú póló hadrendbe állítása jól bevált. Egyébként nem csak nekem csinálja ezt a matatizást, ha a maminál van pl és fáradt vagy lelki támogatásra szorul, azonnal megy, bújik és kezd simizni, vagy apjával ugyanígy. Az öccsének erre sosem volt igénye, ő inkább vigyorogva kibújik az ölelésből, vagy elhajol a simogatás elől, pedig mindkettejüket igyekeztem ugyanazon nyomvonal mellett nevelni (nyilván mivel mások az érzelmi szükségelteik, vannak eltérő dolgok mint pl motiválási technikák stb, de az én morális hozzáállásom azért ugyanaz).

Én azt mondom, jól teszed, ha kicsit nagyobb önkontrollra akarod szorítani, mert meg kell tanulnia, hogy figyelembe vegye a másik érintett fél véleményét is.

De én elsősorban a motiválásra helyezném a hangsúlyt, nem a büntetésre. pl vegyél egy nagy ív apró marticát, vagy piros filc biztos akad otthon és jelöljétek a naptárba azokat, amikor megállta a csipkedést. Mittomén 10 darab pirospont után kaphat valami kis értékűt amire vágyik. 10 után megint ,aztán megbeszélitek, hogy 20 után valami nagyobb dolgot kaphat (esteleg minden kihagyott pont után újraindul a számlálás). Válasszon magának valami új kedvenc alvóst, előre beszéljétek meg, hogy most azért veszitek, hogy a kezed helyett ezt ölelgesse. Esetleg új, nagyfiús ágyneműt is kaphat stb, valahogy jelölvén az új korszakot (ha külsőségekben megújul a fekhelye, akkor valószínűleg könnyebben elfogadja az új szabályokat is). Ha eddig csak hozzád bújva aludt el, egy kalap alatt megpróbálhatod rászoktatni arra is, hogy nem fekszel mellé stb.

Ha minden csődöt mond, én csak akkor kezdeném el az általad leírt módon szankcionálni, hogy "elszeparálod" magadtól, mert matatás a lelki igényét jelzi, és szerintem muszáj valamilyen "legális" módon kielégíteni. Ezért is tartom jónak, hogy alternatívákat keresel. Remélem sikerül valami kompromisszumos megoldást találnotok, én mindenesetre drukkolok :) És ne vedd negatívan a majomszeretetről meg leválási gondokkal ómenkedők kommentjét. Még ha a stílus nem feltétlenül helytálló is, vélhetően segítő szándékkal írtak... nem mindenkinek van tapasztalata túlérzékeny gyerekekkel, és sokan beleesnek abba a hibába, hogy azt hiszik, csak az lehet jó, amit ők annak gondolnak, vagy ahogy ők csinálnak.

Visszakanyarodva az eredeti témához ,még egy utolsó mondatot engedj meg: a másik matrica-gyerek, a a fiúcska akiről fentebb írtam, már nagykamasz. Nem lett lelkibeteg nyámnyila attól, hogy kiskorában extra-bújós volt, Sőt! Nagyon frankó srác lett. És igenis hiszem, hogy a sok-sok ölelés is hozzájárult, hogy belőle olyan értékes emberke lett, amilyen...

Először is hülyeség a kötődő nevelés kifejezés,nyilván mindenki azt szeretné ha a gyereke kötődne hozzá és kötődni is fog,ha nem történnek drasztikus dolgok pl anyja elhagyja vagy baba korában meghal.

Az,hogy 3,5 éves gyereked melletted alszik,állandóan ölben van,babusgatod,elkényezteted,folyton ugrasz minden szavára,minden kérése teljesítve van az nem kötődő nevelés hanem majomszeretet tehát ha tovább folytatod a fejedre nő,és teljesen elkényezteted.A fiam sosem aludt velem,sosem kötöttem magamra,vannak szabályok határok,ha igényli ölelgetem,puszilgatom,nélkülem is tökéletes feltalálja magát jól érzi magát és a bölcsit első napjától kezdve imádja sosem sírt,szinte biztos,hogy kötődik hozzám,pedig nem vagyunk összenőve és sosem voltunk,rászólok ha kell és kapott a fenekére kezére ha szükség volt rá nyilván nem rendszeresen és inkább akkor ha veszélyeztette magát,és hiába beszéltem rongyosra a szám.Egy 3,5 éves nem csecsemő akit folyton emelgetni kell ölben tartani,meg vele aludni,pont azért ilyen "érzékeny" mert magadhoz láncolod.Hagyj neki több szabadságot,járjon rendesen oviba aludjon saját ágyában,és legyél következetes,és a szülője ne a szolgája.