El vagyok keseredve! Normális ez egy 2 éves kisgyereknél, amit a kisfiam csinál?

Minden rendben van a kisfiaddal, nyugodj meg. Ebben az életkorban a hiszti, akaratosság teljesen normális. A verekedés is lehet normális, ha nem Tőletek látta és nem találkozik erőszakkal (TV pl.), akkor ezt is kinövi. az én kisfiam is csapkodott engem, pedig soha nem ütöttem meg és nem is fogom. Nagyon elkeseredtem én is, és nem tudtam milyen eszközhöz nyúljak, aztán utána olvastam, felhívtam egy pszichológust is, aki megnyugtatott. Mindig akadályozd meg, hogy bántson Téged, fogd meg a kezét, lábát, fordítsd magadnak háttal és öleld, beszélj hozzá nyugodt hangon. Ha fájdalmat okoz, szidd meg, és addig ne játsz vele vagy ilyesmi, amíg nem kért bocsánatot. Most én ott tartok a kisfiammal, hogy néha üt felém, és ő maga állítja meg a kis kezét, sőt ha véletlen játék közben meglök vagy ilyesmi, megkérdezi, hogy fájt-e.

Tudom, hogy nagyon nehéz, de hidd el, neki is. Te segíteni tudod őt a jó út megmutatásával.

Szerintem nagyon nehéz következetesnek lenni egy 2 évessel, akinek még lényegében semmilyen belátóképessége nem alakult ki. Maximum a lehető legnagyobb nyugalmat magadra erőltetve próbáld megakadályozni az ütlegelést és határozott NEM-mel tiltani, mint ahogy eddig is tetted! Az én kisebbik lányom már majdnem 3 éves, de még az egyszer-kétszer alkalmazott büntetés (üljön a lépcsőn) se nagyon vezetett eredményre. Vagy ott is vergődött v. akkor is odaült magától, amikor nem volt oka. Nekem mindkét lányom rendkívül hisztis, még a nagyobbik 6 éves is képes néha értelmetlenül balhézni, üvöltözni és vergődni. Ilyenkor valahová leültetjük v. beküldjük a szobájába és várunk, hogy lecsillapodjon - ha nagy ritkán az utcán jön rá, akkor kérem, hogy távolodjon el tőlem v. hagyja abba. A kisebbik meg tökélyre fejlesztette a hisztit: képes 1 percen belül annyira felhergelnie magát, hogy összehány mindent és csak ezek után nyugszik meg ill. sikerül megnyugtatni...anyósom szerint az ő gyerekei sohasem hisztiztek, ez a mi hibánk - főleg az enyém - mert 'megengedem' nekik. Mondom igen, elhiszem, hogy az ő gyerekei angyalok voltak, de a mi lányaink egyszerűen ilyen habitusúak és igen, rendszerint még külön kérem is őket egy kis hisztire, mert különben nagy lenne a csend itthon..!ahhh

Szakértők - én ugyan nem vagyok az, de ebben hiszek nekik - azt mondják, hogy a lehető legdurvább büntetési módszer a hideg vizes zuhany v. pl. a sötét szobába zárás. Ennek olyan későbbi életkori következményei lehetnek, amit sem gondolna ehhez kötni, annyira nem nyilvánvaló. Persze a gyerek elfelejti az adott szitut, de az érzés megmaradhat benne. Elég csak arra gondolni, hogy ma egyre inkább felfutóban van a pszichológián túl a kineziológia v. a Hellinger terápia - sok olyan meglett, felnőtt ember remél megoldást, akik ilyen-olyan múltbeli teherrel küzdenek és sokszor maguk sem tudják, hogy mi pontosan a problémájuk v. mi okozza azt, csak érzik, hogy valami nem stimmel.

Kedves 16-os! Amit a végén írtál, abban abszolút igazad van. A múltkor a nagyokos férjem valami marhaságért a sötét szobába zárta a nagyobbik fiamat, és nem engedte ki, fogta a kilincset. Szerencsétlen gyerek még össze is pisilte magát... Nyilván nem ez a megfelelő mód. Viszont a hideg zuhany nagyon jól használható, amikor olyan dührohamokról van szó, mint a kérdező gyermekénél. Ezek a gyerekek annyira begurulnak, hogy másképp nem hűthetőek le.

És a másik véglet sem jó, mint az, hogy úgysem jön be a büntetőlépcső, ezért ráhagyod, majd abbahagyja, mert ennek is ugyanúgy következményei lesznek a későbbiekben, és éppen azért fog majd pszichológushoz járni, mert felnőttként döbben majd rá, hogy nem létezik az aranyhal, aki minden kívánságát azonnal teljesíti. Az élte nehéz: nem kapunk meg mindent, ki kell várni bizonyos dolgokat, és tenni kell érte. Ezt kicsi kortól meg kell tanítani. Természetesen nem drasztikus módszerekkel, elnyomással, veréssel, vasfegyelemmel, de valahol egy gyereknek igenis tudnia kell azt, hogy nem fekszek le és vergődöm a földön azért mert anyának meg kell mosnia a kezét, mielőtt odaadná a játékot, amit kért a gyerek.

Sok 2 éves már rég bölcsis, és sorba áll és kivárja amíg mást öltöztetnek, amíg másnak szedik ki az ebédet, stb.

Az örökké mindenen vergődő gyereknek nem agyi baja van, szó sincs róla. De ha nem tanítják meg neki már piciként, hogy hogyan kell emberien, normálisan viselkedni, akkor előbb-utóbb az lesz a következménye. Meg kell tanulni osztozkodni, kommunikálni, kompromisszumokat kötni, viszonylag nyugodtnak maradni, és türelmesnek lenni. Ezekre pedig olyan módszerekkel lehet leginkább megtanítani a gyereket, mint amit pl a 15-ös írt.