Annyira el vagyok keseredve. Hogy segítsek a kisfiamnak?

Hát nem irigyellek a bölcsis beszoktatás miatt:-(

Egy dolgot tehetsz. Beszélj vele, mikor kettesben vagytok otthon (többször, minden nap, napjában esetleg többször hozd fel a témát), hogy van sok kisgyerek, akik játszani szeretnének vele, nem bántják, nagyon kedvesek, aranyosak. Szóval valami ilyesmi szöveggel. Egyszer el fog jutni a tudatáig, hogy senki nem bántja.

Csak türelmese kezdj el lukat beszélni a hasába...

Nálam ez a megbeszélős módszer nagyon bevált.

Akkor szoktak így viselkedni a kicsik, ha otthon nem játszanak egyedül, hanem mindig valamelyik szülővel.

Talán segítene, ha otthon is lenne gyerek játszótársa.

Ha beszokik a bölcsibe, akkor biztosan meg fog változni.

2 éves fiam is ilyen. 1 hónapja kezdtük a bölcsit. Azt mondják a gondozónők, hogy elvonul (egyenlőre), és megfigyeli a többi gyereket.

Előtte mi is hetente jártunk csiri-biri tornára - ott mindig ugyanaz a csapat volt. Kb. 3 hónap után közeledett feléjük.

Ma már a játékait is megvédi!

Itthon - bölcsi után - bemutatja a megfigyeléseinek gyümölcseit. :) Sokszor felsír éjjel, és kiabál. :( Nem könnyű, de remélem idővel megoldódik.

Mintha az én fiamról írtál volna! A játszótéren csak akkor ment oda egy játékhoz, ha nem volt ott más gyerek, képes volt sírva fakadni, ha 2 méternél közelebb ment hozzá valamelyik. Az utcán úgy szorította a kezem, ha gyerekek jöttek velünk szembe, majd eltörte! Mi nem erőltettük, beszéltünk a bölcsis gondozónőkkel, a sógornőm óvónő, ők is azt mondták, ne erőltessük rá a gyerektársaságot, majd alakul.

Teljesen kétségbe voltunk esve a férjemmel, hogy mi lesz vele, mert eredetileg 22 hónapos korában mentem volna vissza dolgozni. Aztán mégsem vettek vissza, így maradtunk még itthon, és tavasszal kezdte a bölcsit, majdnem 2,5 évesen. Először a gondozónők közelében szeretett lenni, de néhány hét alatt teljesen felszabadult gyerektársaságban. Rá is igaz lett az örök mondás: gyereknek gyerek a párja!