Minden 1,5-2 év közötti kisfiúval ennyire nehéz? Mi ez, dackorszak? Mikorra múlik el?

Köszi! :-)

Most végre alszik, de ma például még egész nap mindenért 5 percenként ordított. Az állandó rohangálást, rámolást még tudomásul is veszem, de az egész napos ordítás... Már majd szétszakad a hangzavartól a fejem. Létezik, hogy egy ilyen idős gyerek még ennyit ordít?

Köszönöm a válaszod, aranyos vagy, hogy segíteni akarsz!

Az alapvető helyzet az, hogy a kisfiamnak valami hihetetlenül nagy mozgásigénye, és rengeteg energiája van. Emellett pedig ragaszkodik hozzá, hogy egyfolytában csak rá figyeljen az ember.

Amellett, hogy minden nap főzök, mosogatok, mosok, takarítok, mindenbe igyekszem bevonni őt. Együtt főzünk, mosunk, takarítunk. De ha egy fél percre nem figyelek rá, már olyasmit csinál, hogy hihetetlen.

A mai nap például: mondtam neki, hogy menjünk mossuk ki a ruhákat (nem gépben, hanem kézzel). Engedtünk együtt vizet, segített emelgetni a nagy vödröt, öntöttük együtt a mosószert, beraktuk a ruhát a vízbe. Erre gyorsan kirohant a fürdőszobából. Kimentem megkavarni a levest a tűzhelyen. Körülbelül 1 percet voltam a konyhában. Megyek vissza a fürdőszobába, hát mit látok? Vödörrel meri ki a vizet és önti bele az összeset a centrifugába, aminek ugye "orrán-száján" folyik kifelé a sok-sok víz. Szóval az egész fürdőszobát eláztatta egy perc alatt. Próbáltam neki megmagyarázni higgadtan, hogy ez így nem jó, kézen fogtam és kivezettem a fürdőszobából. Na erre hatalmas ordítás, mert eltiltottam ettől a fantasztikus játéktól. Ez csak egy dolog, és száz ilyen van naponta. Nem tudom már biztonságosabbá tenni a lakást, mert mindent felér és elér. Kinyitja a vízcsapot, mert virágot locsol és "elfelejti" elzárni, telepakolja a sütőt műanyag tálakkal ("süt"), összeszedi a lakásban lévő összes szőnyeget egy csomóba ("takarít"), a konyhában mint a szélvész, úgy pakol, és "főz" az edényekben, telerakja őket krumpihéjjal, kavargatja, benyúl a hűtőbe mustárért, azt önt a krumplira, meg persze a fél konyha mustáros. Szóval nagyon eredeti és aranyos ötletei vannak, csak egyszerűen mindig kárt csinál. És olyan tempóban végzi mindezt, hogy nem tudok mindent megtiltani és megakadályozni! Olyan, mintha hozzá képest le lennék lassulva. Amíg összetakarítom a konyhai tevékenysége eredményét, már szét is szedte a hálószobát... Rohan mindenfelé. Egy üldözéses "játék" az egész napom. Hiába vagyok vele szigorú, nem győzöm megakadályozni a "rohamot". Hiába, egy másfél éves elmúlt gyereket meg nem zárhatok be a szobába, ha nem játszik el egyedül.

Egyébként rengeteget sétálunk és megyünk levegőre. Minden nap legalább 2 órát vagyunk kint. De a házimunkát el kell végeznem, nem lehetünk mindig csak kint...

Na most jó sokat írtam, már lassan fel is ébred, biztos!

Még egyszer köszi az érdeklődést!

Köszönöm a válaszaitokat!

Nem "tűntem el", csak az utóbbi 1-2 napban nem volt időm a gép elé leülni, olyan sok dolog összejött.

Természetesen nem sértődtem meg a 4. válaszon sem, sőt, több dologban én is hasonlóan gondolom a dolgokat. Az 5. és egyben már ez egyik korábbi válaszban leírt eset, meg szinte tipikus nálunk is!

Most egy kicsit jobb a helyzet, mert véget ért az esős idő és tegnapelőtt, tegnap ismét 2,5 órát játszhatott kint a szabadban a fiatalember. Szóval jól kijátszotta magát és nem is volt semmi gond. Rájöttem, hogy olyankor van ez a viselkedése, amikor itthon "kicsi neki a tér". Ilyenkor egyszerűen nem tudom a figyelmét hosszú időre lekötni, mert úgy érzi magát, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Szóval ha kint vagyunk, vagy esetleg a nagymamáéknál vagyunk, ahol nagy a kert is és a lakás is, ott nincs ilyen probléma.

Igazatok van abban, hogy a hisztit kezelni kell.

Idáig én is ugyanazt a módszert alkalmaztam, mint az 5. válaszban írtátok. Egyszerűen leraktam a szobában, hogy hadd ordítsa ki magát egy kicsit. Van ugyanis egy magas falú járóka, ahova "büntetésből leraktam" néha, de sajnos már befelé tud mászni és kifelé is boldogul lassan, így nem merem otthagyni, mert a kimászás közben fejreesne. A szobában meg féltem egyedül hagyni még egy pár percre is (ablak, szekrények üveges vitrin része, stb. elég veszélyesek lehetnek).

Te hogyan hova tetted/teszed a kisfiad a szobában, ha büntetésből hagyod ott? Csak a szobában, vagy a kiságyában van ilyenkor?

A fenékre csapás ellen sem tiltakozom, ahogy a 4. válaszban olvastam. Néha ez is előfordul nálunk. Azzal is teljesen egyetértek, hogy ilyen korban, kisgyerekként kell megnevelni, mert később késő lesz. Csak vannak olyan gyerekek, akikkel könnyű bánni (a környezetemben csak ilyen van a mi fiunkon kívül), meg vannak akikkel nagyon nehéz. A "pici vízzel az arcába öntést" viszont én nem tartom helyes dolognak. Lehet, hogy hatásos hirtelen, de szerintem ez már veszélyes is lehet. Sokszor annyira belelovallják ugyanis magukat a hisztibe a gyerekek, hogy egy ilyen hideg vizes módszer akár egészségügyi kockázatot is rejthet magában. (Pl. elkezd levegő után kapkodni, fulladozik, stb.) Az apai szigor hatása nálunk nem működik, mert a férjem sokkal lágyszívűbb a gyerekkel kapcsolatban, mint én. Sajnos sokszor túlságosan is leveszi a kissrác a lábáról. Szóval nálunk előlem "menekül" a gyerek az apjához, ha baj van. Persze a helytelen dolgokat a férjem sem engedi, de sajnos - mivel jóval kevesebbet van itthon - nem ismeri annyira azokat a nyilvánvaló trükköket, amiket egy ilyen idős gyerek már rafináltan alkalmaz. Így sokszor a hisztit is sírásnak fogja fel.

Szóval ez a helyzet. Köszi a válaszokat még egyszer!

Neked is köszönöm, hogy írtál!

Azt hiszem ez a legutóbbi válasz fogalmazta meg a legpontosabban azt, amiről szó van.

Az én kisfiam is segíteni akar nekem, és persze kipróbálni mindent, amit csak megismer ezen a nagy, számára még ismeretlen világon! Tehát őt sem eleve a rosszaság vezérli, csak nehezen tudja még kezelni azt a helyzetet, hogy nem minden az ő akarata szerint alakul. Ebből adódnak a kiabálások, ordibálások. Sajnos sokszor az én türelmem is véges, és csak szeretnék olyan nyugodt maradni ezzel kapcsolatban, mint a legutolsó válaszoló anyuka. Szóval az a baj, hogy én sokszor "kiakadok", mert rengeteg a dolog, amit csinálni kellene, és úgy érzem nem jutok semmire. De valójában - a szándékos, "csakazértis" rosszaságot leszámítva - sok esetben nálunk is csak a segítő szándék és a megismerő, tesz-vesz tevékenység eredménye sül el rosszul.

Amióta a kérdést írtam, minden nap tudtunk hosszabb időre kimenni: boltba mentünk bevásárolni, játszótérre mentünk mászókázni, csúszdázni, hintázni, kimentünk a közeli tóhoz a kacsákat megnézni, stb. Nem is volt semmi gond egész nap. Nem volt bezártság, nem volt probléma.