Tényleg szégyellnivaló ezért a lányom ( nagymamamak )?

Pffff.... Nálunk a fordítottja van, amit mi csinálunk az a tökéletes. Nekünk van tökéletes munkánk, tökéletes lakásunk (még gyerek nincs, de rajta vagyunk a témán) mi vagyunk abezzedek. Sogornőm meg a családja meg akiket szídni lehet. Olyan aranyos a kislányuk és már most hallottam olyat, hogy jaj majd nekünk mennyivel szebb gyerekünk lesz mint a Letícia, meg majd mi mennyi mindent tanítunk neki, meg mennyivel több dolgot meg fogunk tudni adni.

Szóval baromi szar a másik oldalon a tökéletesnek lenni is... Nem is megyek szívesen hozzájuk

Bocsi, sötétben gépelek :) *"nem szólhatsz be"

És nem javasolnám, hogy ezért ne járj anyóshoz, hiszem a kislánynak joga van a nagymamájához.

A túletetésre is regálnék: anyuka, Jucuska annyit eszik, amennyi jólesik neki, ő dönti el, mikor elég. Kész passz.

Ha ennyire idegesíted rajta, akkor minek mész? Párod elmegy a gyerekkel, Te meg addig pihensz otthon. Anyós már úgy sem fog változni, szerintem így fogadd el. Egyik füleden be a másikon meg ki.

Gyerekeddel érezteti, hogy Ő nem olyan ügyes okos mint a másik unoka? Mert akkor én Őt sem szívesen engedném, mert tudom milyen mikor nem vagy kedvenc.

15-16 vagyok. Igen, ezt tanulni kell. Nekem is kellett. Ma is felmegy bennem a pumpa, csak annyi a különbség, hogy már fel vagyok készülve a reakcióira, nem ér váratlanul, ezért tudom jobban kezelni. Meg aztán nem vagyok már 20 éves, van némi respektem saját magam előtt, meg merek szólalni, bárki bármit is gondoljon.

Most lehet, hogy durva vagyok, de én így kezelem a helyzetet: beállítottam az agyamban, hogy anyósom kissé "fogyatékos", olyan, mint egy nagyra nőtt, buta gyerek, és ennek megfelelően kezelem. Amit lehet, ráhagyok, amit nem lehet, azt meg szép türelmesen de határozottan elmagyarázom neki. És: nem nyelek le semmit, hogy aztán utólag rágódjak rajta, mit kellett volna mondani. Úgy vagyok vele, el kel magyarázni szegénynek, mert magától nem tudja. Most már anyós előtt is nagyobb a respektem :)