Normális ez így? Többi lent

Nézd, nem anyudnak szülted, hanem magadnak. Ha anyud szívesen unokázik, az jó, ha nem, akkor ez van. De ahogy írtad, hetente átmentek vagy ő jön, tehát nem az van, hogy le se tojik titeket, csak éppen felnevelt téged és a tesóidat (ha vannak), most pedig nem szeretné teljes időben előről kezdeni a babázást. Ezért tényleg nem kell haragudni rá. Azt pedig igazán nem értem, hogyan gondolod, hogy mondja le a saját programját a kedvedért.

Nekem édesanyám pedagógus, elvileg egész nyáron szabad. Tudod mit csinál? A barátnőivel nyaral meg táboroztat. Egész nyáron. És én boldog lehetek, ha kéthetente szakít ránk időt, mert az ismerőseim nagy részének még ennyi sem adatik meg, mert messze vannak a nagyszülők.

Szóval igen, anyud is megérdemli, hogy végre lehessen saját élete is. Ne irigyeld el tőle, most a te dolgod elsősorban a gyereknevelés.

Semmit nem tudsz tenni.

Nalunk is ez van anyosom evente kb 2x vigyaz az unokajara.

Legutobb 2,5 orat volt nala a kisfiam ,5 eves.Teve be es amig nem mentem erte, vegig tevezett,mama meg olvasot..

nem anyukáddal vállaltad a babát hanem a férjeddel. nektek kettőtöknek kell mindent megoldanotok, ti hárman vagytok a kis család.

anyukádnak nem kötelessége vigyázni az unokájára, lemondani a programjait, stb. persze tök jó ha lelkes és segít, de elvárni nem lehet és nem is szabad.

gondolj bele, ő eddig veletek törődött, téged/titeket felnevelt, ő is ugyanúgy veletek volt ahogy most te a te gyerekeddel.

neki most jött el a "szabadság", hogy mehet ahova akar és amikor akar, ezt tartsd tiszteletben.

nekem is ilyen anyukám, most éli ki a fiatalkorát, ő 18 évesen lett anya és mikor már én is kirepültem, bekattant, elhagyta apámat és csak magának él. valahol értem, más kérdés, hogy persze rosszul esik, de elfogadom

Lehet, hogy nem lesz szimpatikus a válaszom, mégis leírom, hátha segít vagy elgondolkodtat.

Nekem már 3 éves a kisfiam, de ő is abban az életkorban van, amikor nagyon szüksége van rám, illetve természetes, hogy anyás, hogy eleven, hogy igényli a figyelmet attól, akihez a leginkább kötődik.

Szeretném előre bocsátani, hogy elégedett vagyok az életemmel és olyan nyugodt boldogságot érzek általában- még a napi csip-csup problémák ellenére is.

Szívesen cserélnék veled, komolyan.

Bármikor.

Köztünk, pontosabban az élethelyzetünkben épp csak annyi a különbség, hogy nekem már nem élnek a szüleim, így nincs kinek panaszkodnom és nem tudom azon törni a fejem, hogy "ki vigyázhatna a gyerekemre".

Sőt: a külföldi férjem is külföldön dolgozik, így a mindennapokat egyedül szervezem.

Nem, nemcsak a háztartásvezetést (és hidd el, hogy a 1,5 éves szétpakolós eleven kisgyermek lesz még dackorszakos is :), bevásárlást stb. hanem teljes állásban dolgozom is (pénzügyi területen, elemzőként, férfiakkal, kemény elvárásokkal körülvéve).

Emellett egy ideje megint sokat tanulok (pedig szülés előtt is volt néhány diplomám).

Mégsem adtam még be életében egyszer sem a kisfiamat játszóházba, mert én "kikészültem idegileg mert állandóan foglalkoztatni kell", nem bíztam még rá soha senkire (az édesapját kivéve persze, aki 2 hetente tud 2-3 napot itthon lenni, de nem nagyon tudok előre tervezni, hogy mikor jön, mert ez attól függ, hogyan, milyen áron foglal jegyet magának).

Igaz, az elmúlt 3 évben nem voltam színházban, pedig előtte nagyon szerettem. pontosítok: felnőtt színházban nem, de a kisfiammal havonta egyszer valamilyen gyermekelőadásra, bábszínházra elmegyünk.

Ritkábban olvasok. Pontosítok: sokkal többet olvasok, csak az összetétel változott. Előtérbe került Thomas a gőzmozdony és a népek meséi, a nemzetközi adózási szabályok :) és háttérbe szorultak a történelmi regényeim.

Nem szoktam kikapcsolódni járni. Pontosítok: egyedül nem- de a fiammal már fél évvel ezelőtt is el tudtunk menni komolyzenei koncertre, babakocsival is jártam könyvtárba, sokkal többet sétálok, szabad levegőzök, mint korábban. Igen, lehet, hogy ez nem "csajos" pláza vagy "trendi shoppingolás" (hidd el, megtehetném, ahogy a babysittert vagy a játszóházat is időnként)- de vonatoztam már csak azért, hogy vonatozzunk. Felszálltunk városnéző buszra a saját fővárosunkba, hogy más szemmel lássuk a lakóhelyünket egy délutánra, ültem már a játszótéri kispadon is és szellőztettem a fejem :)

Nincs időm egy jó kávéra. Pontosítok: egyedül nincs vagy trendi kiülős helyen nincs. Ellenben ha átjön a kisfiam barátja és az anyukája, akkor mindig kávézunk a kanapén ülve és olyan jó nézni a gyerekeket, ahogy együtt játszanak, autópályáznak, püfölik a xilofont :)

A kávé és a kiszolgálás pedig jobb, mint a kávézóban lenne- és még élő szórakoztatóműsort is kapunk.

Szerintem te is gondold át az értékeket az életedben- vagy ahogy írtam: pontosíts.

Néha nehéz meglátni a délutáni, kora esti sétának is a szépségét- pedig valószínűleg mindennap megteszed.

Ne mástól várd a segítséget, magad oldd meg a helyzeteket, legyél egy kicsit kreatívabb, szervezd ügyesebben az életedet és öröm lesz még vásárolni is járni kisgyerekkel (nekem a mai napig az- és zöldségesünk is szeret bennünket, mert még viselkedni is tudunk :)

Ez a kisgyermekes pár év hamar elrepül- közhelyes, de visszahozhatatlan évek a maguk fáradtságával, hisztijeivel.

A mókuskerék és szürkeség érzést pedig néhány apró trükkel meg tudod törni. csak rajtad múlik.

Szerencsésnek érezném magam, ha lenne egy életvidám anyukám, akivel hetente találkozhatnék.

Minden jót

En ugy latom a kornyezetemben ,hogy egyre gyakoribbak az ilyen nagymamak.

Kiveve Edesanyamat,72 eves de meg szunetekben viszi a kisfiamat nyaralni,telelni stb.

Anyosom aki 5 km lakik talan ha 2x vitte jatszora akkor is csak azert mert megkertuk ra.Pedig 5 percre lakik egy gyonyoru jatszotertol.

Es nem az a legnagyobb gond,hogy ritkan vigyaz ra hanem az ,hogy nyug neki a sajat unokaja.Ez nagyon rosszul esik nekem es a paromnak is.

De Kérdező, azt írod, átlagosan heti egyszer unokázik anyukád! Ez miért nem elég? Tudod, milyen sokan örülnének, ha ilyen lehetőségük lenne? Ne haragudj, ha durván fog hangzani, amit mondok, de nem azért vagy gyesen, hogy rendszeresen heti 2-3 teljes napra leadd a gyereket a mamának, és shoppingolj vagy nem is tudom, mit csinálj.

Mi együtt laktunk a nagyszülőkkel, sokat segíettek persze a szüleimnek, de ez azt jelentette, hogy anyum elment heti kétszer egy órára tornázni, és időnként beiktatott más programot is, de nem arról volt szó, hogy a nagyszülők átvették a nevelésünket. Ez nem az ő feladatuk, és személy szerint akkor sem tartom ezt ideálisnak, ha az ismerőseid között ez a szokás.