Amikor átváltottatok kiságyra a rácsos ágyról, nem mászkált ki a gyereketek?

én is féltem ettől, de képzeld el, hogy nem, nem jött ki 1x sem, pedig még csak olyan 1,5 éves volt mikor vettük! Persze márr csak akkor mentünk aludni mikor már tényleg álmos volt...

de azért amúgy volt pár nap míg megszokta az új ágyat..pedig nagyon örült, együtt vettük, és egész nap le-föl mászkált rajta, du. abban is aludt,és mondta, hogy este ebben alszik, majd jött az este, és csak sírt, és sírt...még jó, hogy a régi ágya ott volt pár napig még, így átmehetett abba, de aztán szépen megszokta, odaültem mellé, mondtam, hogy látod milyen jó, hogy össze is tudunk bújni ha akarunk? :-)

Nekünk is kijött,mikor levettük a rácsot,mert hiányoztunk neki.Főleg az apja,mivel nagyon keveset találkoznak.Bemászott közénk,hamar elaludt,én megvártam,és visszapateroltam a saját helyére.

Volt,hogy nem tettem vissza,mert nagy az ágyunk,és elférünk,még ha én néha a szélén vagyok kénytelen kapaszkodni. :) De nem baj,ez van.Nem gondoltam soha,hogy köztünk fog aludni,de nagyon keresi a közelségünket.Igazából nappal nem lehet tutujgatni,mert ő nem hagyja magát,de éjjelre mindig "visszaváltozik" úgymond "kisbabává",és a közelünkben szeretne lenni.

Megértem,aki rá akarja szoktatni a gyerekét,én is így voltam ezzel,míg meg nem tanult önállóan közlekedni,és értésünkre nem adta,hogy hiányzunk neki. :)

Belegondolván,hogy "pár" év múlva szinte csak enni jár majd haza a suliból,és szinte még puszit sem lehet neki adni majd,szerintem ennyi belefér,nem olyan borzasztó az együtt alvás...

:D