Érdemes egy 9 éves gyereket "erőszakkal" zongoratanulásra fogni?
Vannak különféle hangszereim a pianínótól kezdve a szintin át a gitárig, én játszogatok is ezeken, de a fiamat ez az egész hangszertanulás-dolog abszolút nem érdekli.. számára a hangszertanulás (de úgy összességében a tanulás is mint olyan) egyenlő az inkvizíciós kínzással.
Amúgy jóeszű, ha valaminek úgy igazán nekiül, akkor rekordsebességgel tudja megtanulni, csakhogy sajnos utál tanulni, a zonogra elé pedig hat lóval sem lehet odavontatni.
válasza: válasza:#4 vagyok
Engem ugyebár mint írtam kényszerítettek (az első 2 év után nagyjából), hogy elvégezzem a 6 évet zongorából. Azóta sem zongorázom, egyet viszont megfogadtam akkoriban, hogy én nem fogom olyan dolgokra kényszeríteni a gyerekemet, amiből nem lesz haszna...mint nekem sem volt/van.
Tehát szorgalmaznám a nyelvtanulást és a sportot, táncot suli mellett. Mégpedig azért, mert a nyelvből nagyon sokat profitálhat. Engem is kényszerítettek rá, és azt is utáltam, hogy még szombaton is nyelvórára jártam délelőtt, de már akkor is felfogtam, hogy igen ez a boldogulásomhoz szükséges lesz. És ezt lehet használni is a mindennapokban, ugyanúgy, mint az írást, olvasást, és a matekot. Tehát még mindig ott tartunk, mit itt mindenki ír, hogy attól, hogy nem fog zongorázni, nem lesz kevesebb, ez olyan tudás, amivel valószínűleg semmit nem fog kezdeni...
És hogy a sport meg a tánc miért több?! Mert a testi (és részben a lelki) egészséghez elengedhetetlen...így arra is rá fogom kényszeríteni, ha szükséges, de bízom benne, hogy az egészséges életmódba nő bele, tehát természetes lesz....
Ne kényszerítsd olyanra, ami sem örömöt sem profitot nem hoz neki, teljesen értelmetlen, hadd legyen boldog kisgyerek...
válasza:#4 vagyok még mindig, mert majd' elfelejtettem :)
És amellett, hogy zongora, meg szolfézs, meg énekkar...otthon akkoriban rappet hallgattam és szolíd technot...a zenei ízlésemen cseppet sem változtatott, és igen, nagyon szívesen hallgatom, sp-t, és fluor tomit, mert jó kedvre derít...jelenleg 30 vagyok :D
Miben változtatta meg a világomat a zenetanulás...semmiben. Lexikális tudásom talán több lett, semmire nem emlékszem már abból, amit akkor tanultam, talán...és nagyon talán, lehet egy egyszerűbb darabkát le tudnék pötyögni...de nem biztos...
Bartókról pedig azon túl, hogy tudom ki volt, egy dolog ami nagyon markánsan az eszembe jut, hogy nehéz volt játszani, és még rosszul is hangzott...utáltam...
Öcsém most 14 éves. Szintén saját elhatározásból futott bele a csapdába, akart zongorázni, azóta már megbánta persze :) Utolsó éve van belőle. És rockot hallgat egyébként meg...nyilván nem Mozartot, meg egyebeket :)
Azzal, hogy rákényszeríted, a világot nem fogod megváltoztatni, nem fog mást hallgatni, máshogy érzeni.
Amíg maga nem kéri, szerintem hagyd a témát...
22-es, némi ellentmondást vélek felfedezni: mint írod, téged a nyelvtanulásra is kényszerítettek, és azt is utáltad. Most utólag viszont már belátod, hogy a nyelvtanulás (számodra) mégis hasznos volt. Innentől egy lépés, hogy ez akár fordítva is megeshet. Ki tudhatja előre?
A nagy dilemma éppen az, hogy rábízhatjuk-e egy 9 éves gyerekre a döntést olyasmiben, aminek még nem láthatja az esetleges távlati hasznait, vagy inkább a liberális elveket követve a "csináld amihez kedved van"-utat választjuk, aminek van egy olyan kockázata, hogy semmihez nem lesz kedve.
Azt nyilván nem akarom, hogy a gyerek egy életre megutálja a hangszert és - esetleg - ezen keresztül a zenét is.
Az iskolai fogalmazások megiratását csak analógiaként probáltam felhozni arra, hogy az is egy művészeti ág alapjait képezi, mégsem kérdőjelezi meg senki az iskolai létjogosultságát, holott gyakorlati haszna adott esetben annak sem lesz, sok esetben még értelmiségi pályán sem, hadd ne említsem a jogászokat, akik általában még helyesen írni sem tudnak, nemhogy fogalmazni :o
Mindenesetre, azzal sajnos egyet kell értsek, hogy a kényszerrel megtanított dolgokat ritkán szereti meg az ember - ezt támasztják alá a hozzászólók saját élménybeszámolói is, és tulajdonképpen ez a legnyomósabb érv, ami a "kényszertanítás" ellen szól.
Az alapvető célom ugyanis nem az, hogy ha törik ha szakad, akár fogcsikorgatva is, de zongorázni (vagy gitározni) tudjon az a gyerek, hanem hogy mindezt élvezettel tegye. És egyelőre ez a kitétel sajnos nem teljesül. Kitörő öremet eddig általában mindig a zongoraóra vége okozott számára, bár néha büszkeséggel töltötte el, hogy a gyakorolt egy-két menetet, vagy dallamot már helyes ujjrenddel hiba nélkül tudta végigjátszani - bár félő, hogy ez a büszkeség inkább az irányomban való megfelelés és bizonyítás öröme volt, semmint a jól végzett munka okozta belső elégedettség.
Megtapasztalván az órák alatti állandó kínszenvedést, fel is hagytam a hangszeres tanítással, de azóta is foglalkoztatott a kérdés, hogy talán érdemes lenne folytatni.
Dehát szépen lassan meggyőztök az ellenkezőjéről..
válasza:NEM! Azt írtam, hogy azt is utáltam, de MÁR AKKOR is tudtam, hogy az hasznos lesz... :D Olvasd vissza :D
Nagy különbség...
válasza:azzal nem mész semmire, ha kényszeríted. és valljuk be: a nyelvtudásnak sokkal több haszna van, mint a zenetudásnak. ez most csúnya volt, és igen, a zene remek eszköze a kommunikációnak, én is nagyon szeretem minden formáját, a klasszikustól a modernekig, de nyelvtudást jobban lehet kamatoztatni az élet minden területén.
leírom az én példámat: anyukám is gitározik, és engem is tanítgatott, hiába kértem, hogy ne. mára a szerelmemtől is alig viselem el, ha mellettem gitározik, bár ő mondja nekem, hogy mit szeret benne, és kezdek rá más szemmel tekinteni. csak egy ilyen kicsi emlék 4-5 éves koromból így rögzült. idősebb koromban táncoltam, de a tanárok megutáltak, mind a mai napig nem tudom, miért (sajnos ilyen volt a természetük, táncolhattam remekül, vagy rosszul, nem tetszett nekik), éveken át könyörögtem, hogy abbahagyhassam, de nem engedte. 13 évesen magamtól léptem ki. mára emiatt rettegek minden tömegsporttól, félek, hogy megint át kell élnem az egész csapat előtt a megaláztatásokat, megint én leszek a rossz, önbecsülésem semmi. hát rám így hatott a ráerőszaklás. épp ezért én is megfogadtam, SOHA nem fogok semmit ráerőszakolni a gyerekemre. ráadásul az anyukámmal is... hogy mondjam finoman... lenne mit javítani a viszonyunkon.
említetted az iskolát is. igen, az iskolákban is rengeteg fölösleges dolog van. lassan végzősként már tudom szelektálni a jövőm szempontjából fontos és szükségtelen dolgokat, el tudtam indulni az én irányomba. igen, az írás, olvasás, számolás alapműveltség, egy alapszintű átfogó tudás szükséges, amibe nem tartozik bele a kötelező biológia, kémia vagy bármilyen más fakt - és szerintem a zenetudás is ide tartozik. megértem, hogy neked fontos, de gondolj bele: vársz pár évet, hogy rájöjj, a te gyermeked mit szeret, és így hozod meg a döntést, legyen az foci, rajzszakkör, vagy akár a zongora (amiért láthatóan nem lelkesedik, talán próbálkozz mással). hidd el, ezt nagy részben a te és a gyermeked közötti kapcsolat érdekében mondom, és persze a fiad lelki viszonyulásai miatt. mert most nem tudhatod, ha kötelezően odaülteted a zongora elé, mit kap belőle vissza 10 év múlva. írták előttem is: előfordulhat, hogy elfelejti, és utálni fogja a beleölt időt, amikor focizhatott volna a barátaival, vagy valami más elfoglaltságot találhatott volna magának. mert az, hogy 3x zongorázott anyák napi ünnepségen, nem pótolja azért, amit elveszített. ezt itt és most nem tudhatod, és meg akarlak kímélni attól, ami most az anyukámmal és velem van: örökre beém égett a kényszerítés, szerteágazó és súlyos következményei is lettek, ráadásul a saját édesanyámmal alig beszélünk, tőmondatokban közöljük, ha valamire szükségünk van, vagy segítség kéne, és elsétálunk egymás mellett. és ez szörnyű érzés.
válasza:Köszönöm a válaszokat, a tanulságos és olykor szomorú élménybeszámolókat. Ezek végül is egyértelművé tették a kérdést. Várakozásaimmal ellentétben egyetlen olyan hozzászólás sem érkezett, amely arról szólt volna, hogy "igen annak idején utáltam a hangszertanulást, de ma már látom milyen jó, hogy rá lettem kényszerítve".
Azt azért továbbra is tartom, hogy az iskolának mindenképpen kötelessége lenne alapműveltség szintjén megismertetni a gyerekeket legalább egy hangszerrel (a zongora azért ideális, mert rendkívül tág lehetőségeket biztosít zenei fogalmak, motívumok szemléletes bemutatására, kipróbálására). Kedvcsinálónak is jobb egy ilyesfajta közös (a többi gyerek társaságában történő) ismerkedés a hangszerrel, mint a kötelező különórás foglalkozás, ahol a hangszer már csupán a napi penzum kényszerét szimbolizálja a gyerek számára.
Persze a hallással nem lehet mit kezdeni, ha valakinek nincsen, akkor ezen valószínűleg a foglalkozások sem fognak változtatni, dehát végül is rajzórákat is tartanak, holott vannak gyerekek, akiknek meg a rajzkészségük egyenlő a nullával, a rajz és vizuális kultúra oktatása mégis benne van az alaptantervben..
Dehát ez már egy másik kérdéskör.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!