16 hónapos kislányom, ha valamit nem engedek neki újabban harap. Mi a jó megoldás ilyenkor?

Hű hát nem is tudom, lehet, hogy ez nem a lejobb megoldás, te vagy ott, te látod, hogy meg lehet-e csinálni, de én lehet, hogy ÓVATOSAN visszaharapnék. Amikor megharap, elmondanám neki, hogy ez fáj nekem, ha ez nem hatja meg, akkor megmutatnám, hogy nézd csak, neked is fáj ha megharaplak, inkább ne harapdáljuk egymást mert az senkinek sem lesz jó, neki sem.

Az én lányom két éves. A nyár legelején rászokott, hogy harapott, csak úgy szórakozásból. Harapta a vállamat, a mellemet, combomat, mikor mit. Próbáltam kérni, hogy ne tegye, szép szóval, magyarázva, majd határozottabban, erélyesebben rászólva, de sehogy se használt. Csak pimaszul a szemembe nevetett, és harapott. Aztán egyszer megharapta a combom belső felét, de úgy, hogy sivalkodtam, hogy hagyja abba, annyira fájt. Alig tudtam kiszabadítani magam, úgy szorította a fogaival. Véresre harapta. Nem vagyok rá büszke, de akkor szájon vágtam. Akkor először, és remélem utoljára. Nem ütöttem nagyot, de megletetésként érte, hogy ő kikaphat bármiért is. Nagyon sírt, beszélni is elfelejtett, csak dadogott, hogy anya megütött. Persze abban a másodpercben meg is bántam a taslit, felkaptam az ölembe, puszilgattam, ringattam, és vele együtt sírtam. Elmagyaráztam, hogy nagyon szeretem őt, de nézze meg, fájdalmat okozott nekem. Megértette, azóta se harap. A mai napig lelkiismeret furdalásom van, pedig tényleg nem ütöttem nagyot.

Nem tudom, nektek bejön-e, de nálunk mikor harapni próbált, elkaptam a kezét és azt nyomtam a szájába, közben mondtam, hogy ezt harapjad. Ugye hogy fáj? Anyunak is fáj, Maminak is fáj, Keresztanyunak is fáj (akit épp harapni akart) és általában abbahagyta. Ha próbálkozott még, akkor leraktuk kézből, vagy otthagytuk és nem játszottunk tovább. Persze mindig jött, hogy bocsi-bocsi, olyankor elmondtam neki, hogy nem jó dolog harapni, mert az fáj és kb két hét alatt lecsengett nála ez (kivéve az egyik barátnőmet, őt mindig orron harapja, mert mindig nevet rajta...Hiába mondtam neki, hogy nem kéne, így járt... De másnál már meg se próbál harapni)

Nekem 20 hónapos a kisfiam, és nálunk is volt ilyen időszak, hogy harapott (amikor fáradt volt, de ez akkor sem mentség rá). Megkérdeztem a védőnőt, hogy ilyen esetben mi a jó megoldás, ő azt mondta, hogy határozottan meg kell fogni a kezét, lehajolni hozzá és a szemébe nézve (tudom, ez nem könnyű,amikor hisztizik közben), mert nagyon fontos a szemkontaktus azt mondani, hogy nem szabad, ez anyának fáj, inkább simogasd meg anya kezét, stb. De azt is mondta a védőnő, hogy azt sosem szabad mondani, hogy nem szeretlek (bár ez eszembe se jutott volna), csak azt, hogy anya mérges. Nekünk ez bevált. Nem első alkalommal, de pár nap alatt leszokott róla.