A kislányom nagyon akaratos, sértődékeny és dacos, valamint nem akar szótfogadni. Mi ilyenkor a megoldás, hogy neveljen jól? 3 éves múlt.
1-2 hónapja alakult ez ki, előtte is volt akarata, de mára már nagyon eldurvul néha. Ha nem az van, amit akar, visszaszól hogy úgy se fogom megcsinálni. Majd ha felkapom és erővel viszem pl fürödni, enni, utána dacos és lebiggyeszti a száját, azt mondja nem szeret, nem lesz a barátom most már. Persze azért sem csinálja, amit kellene. Hiába mondok bármit, fenyítek (pl: nem lesz esti összebújás, fürdés után irány egyből az ágy, vagy nincs csoki, cukor...), képes akár rámcsapni is. Majd,ha már látja, hogy mérges vagyok a vagdalkózásától, és azt mondom, oké, akkor én se fogok szót fogadni, ha te szeretnél kérni tőlem valamit. Nagy nehezen erre már hajlik és dirrel-durral elvégezzük a dolgokat. Ha nagy ritkán odacsap, egyből mondom, hogy anyának ez fáj, miért bántasz? Erre odabújik rögtön és szeretlek, meg bocsi anyu...
Ha nem akarok cukrot adni, vagy nem hagyom este tévézni, hisztizik, csapkod. Jön utánam és könyörög, hogy légyszi anya...
Mikor indulunk valahová, úgy kell unszolni, hogy na menjünk már. Kitalál mindent időhúzásnak, és vitázunk. Ha valahonnan haza kell jönni, pl mamáéktól. Nem akar és ismét jön az időhúzás, bármit mondok csalogatónak, semmi. Általában sírással jövünk haza, vagy kb fél órás unszolásra, rábeszélésre öltözünk és indulunk.
Parancsolgat, vitázik velünk, sőt sokszor direkt veszekedni akar, óvodásat játszik. Befenyít, hogy ha nem maradok csöndbe, kimehetek a konyhába... :) Ezek aranyosak, de van hogy túlzásokba esik. Rámkiabál, ha valamit nem csinálok meg rögtön, hiába mondom, hogy várj egy picit mindjárt.
Az egyik pillanatban tök jó kedve van nevetgél, aranyos, aztán hirtelen nem akar semmit, nem ad oda semmit, nem mutat meg semmit, nem nézheti a mama és apa mit csinál...Mert csak a mamával és az apjával olyan elutasító sokszor, még puszit se akar, löki el magától.
Na meg az esti hisztik, hogy ő nem akar aludni, fél egyedül, simogassam... Éjszaka, ha felkel nem akar csöndben lenni, bárhogy nyugtatgatom, szeretgetem, üvölt.
Hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket?
Megvannak a szabályok itthon, nem változnak. Tudja mikor mi következik egy átlagos napon. Óvodába most nem jár, szabin vagyok vele itthon. Mindig következetes vagyok, amit meg kell csinálni megcsináljuk, akárhogyan is. Ha azt mondom, nem az nem. De az apja sokat megsajnálja és enged neki, ami nem tetszik és már kértem ne csináljon ellenem, mert én szívok.
Ha azt mondja nem szeret, annyit mondok, hogy ezt sajnálom, én akkor is szeretlek, bármit csinálsz.
Ha hiszti van, leültetem a fotelba és kérem nyugodjon meg, elmondom miért nem lehet és megértem, hogy ő mit akart volna. Amíg nem tud lecsillapodni, a fotelben marad. MAjd szól, hogy anya megnyugodtam játszhatunk. Ilyenkor megköszöm neki, hogy ügyes volt, hogy lecsillapodott.
Fenyegetésnek mi számít? Ha elveszek valami játékot, vagy amivel éppen játszik és nem jön enni, az jó cselekedet, vagy nem? Ha megfenyítem, hogy elveszem a kedvenc alvókáját, ha nem lesz csönd már végre és én alszok vele, az csúnya? Nem jó?
Mikkel érveltek végső kétségbeesésetekben? Amikor már nem tudjátok mivel bírjátok szófogadásra?
válasza:Hűha.. Ez nagyon bonyolultnak tűnik.
Én csak "pipálok", érdekel, mit írnak, akik tudják a megoldást! Nálunk még csak 1.5 éves a csajszi, de jobb félni alapon inkább olvasok :)
Kitartást Neked, remélem hamar nyugi lesz!
:)
Valamit elneveltem volna rajta? De egyébként olyan jó és okos gyerek, csak néha vannak heppjei, amik nehezen kezelhetőek és mára már napi szinten többször előjönnek ezek a gondok.
válasza:Első vagyok:
látom senki nem írt, pedig érdekelne.
Nekem a leírtak alapján nem tűnik félrenevelésnek. Nagyjából én is így csinálom/de mondom, még csak másfél éves :)
A nagy igazság: fő a következetesség. Na, ez nálunk is megvan. Nagyon értelmes egy csajszi/persze, minden szülő ezt mondja a gyerekére :)/ de pl dokinál is megmondja, fáj-e valami, ha igen, akkor mi, kinyitja magától a száját, nyugton marad..Pedig alapból nagyon sajtkukac.
Ez csak egy példa volt, de azért írtam, mert SZERINTEM mi jó irányba haladunk. De tényleg nagyon megegyezik a nevelési technikánk.
Fogalmam sincs, Nálatok mi lehet a baj. Bíztam benne, hátha jön valaki, aki megmondja, mi lehet a gond.
ui: ha nem ír senki, akkor én se válaszolok, és akkor másfél nap múlva ki tudod emelni a kérdést. Hátha épp akkor jön egy segítőtárs :)
válasza:
válasza:hát talán tudok valamit segíteni..., láttam régen egy müsort ahol ugyanilyen problémákról volt szó, és egy ugymond "dadus" próbált segíteni a családnak. Leírok egy két dolgot amit ő csinált, persze hogy mennyit ér nem tudom, de azokon a gyerekeken sokat változtatott.
Pl. Csinált egy napirendet
egy jó nagy lapra, felírta mikor mit csinálnak
Pl reggel 6 óra ébredés
7 óra reggeli
10-12 ig játék
13 óra ebéd
és így tovább
Mivel ő még csak 3 éves, ugyanezeket rajzold le neki, és magyarázd el neki mi mikor van, így kialakul egy szokás az életében.
És tudni fogja hogy pl amikor te főzől, akkor ő neki ez a játékideje, és nem fog nyaggatni hogy menj vele tévét nézzni.
Aztán felállíthatsz szabályokat
ezeket is kiirva egy lapra,(vagy lerajzolva) mondjuk mondatonként, és kiragasztani valahova. Pl:
Anyuval nem kiabálunk, vagy Anyut nem ütjük meg!
Ha valamelyiket megszegi akkor meg kell büntetni! (Nem megverni)
Ez a nő a müsorban, csinált egy ugymond büntetősarkot, ahova leültette a gyereket, ahány éves volt a kicsi annyi percre.
El kell neki mondani: hogy itt kell ülnöd három percig, mert ezt meg ezt csináltad!
Ha feláll onnan a gyerek, odamenni, nem szabad hozzászólni és visszaültetni, és előröl indul a három perc.
( egyébként kb 20 perc után beadták a derekukat és végig ülték a három percet pl.)
ha lejárt az idő, leguggolni hozzá, azért hogy egy szinten legyél a gyerekkel, a szemébe nézzni, ismét elmondani neki hogy azért ültél itt mert ezt csináltad, Kérjél bocsánatot!!
Miután bocsánatot kért, adni neki egy puszit!
Remélem tudtam segíteni, egy próbát megérnek, az a fontos hogy nem szabad feladni, végig kell csinálni.
válasza: válasza:Én is ezt csinálom a fiammal aki két éves. Nekünk nagyon bevált a büntető sarok. Azóta sokkal könnyebb, de nem csak büntetni kell a gyereket jutalmazni is. Nálunk ha nagyon ügyes és jól viselkedik matricát kap, amit a hűtőre ragaszthat./régi a hűtő elfér rajta, de teheted füzetbe is/
Néha még így is szelektív a hallása de már sokkal könnyebb.Ne hagyd rá szerintem a hisztiket, mert hamar megtanulja hogy hisztivel mindent ellehet érni.
Sok sikert!
válasza: válasza:A büntisarok vagy gondolkodó szék vagy bárhogy is nevezzük szerintem nagyon jó dolog. Tapasztalatból mondom, hogy az óvodában is bejön, pedig ott aztán van jól és rosszul nevelt gyerek is. Még annyit hozzátennék, hogy nálam az jött be a kifejezetten hisztis gyerekeknél, hogy megkerestem azt a dolgot, amit nagyon szeret csinálni, vagy ami nagyon érdekli és(ez nem pénzbe kerülő dolog) ezért , hogy azt csinálhassuk képes lehiggadni. Előre elmondom, hogy ezt meg azt fogjuk csinálni, addig még van 5 perc. Én nem figyelek rád, nyugodtan hisztizz, de ha ezt(pl nyomdázás, viráglocsolás,új játék, segítség nekem valami felnőttes dologban...)elkezdjük, te csak akkor jöhetsz oda, ha nyugodt vagy. 90%ban valahogy lenyugszanak és odajönnek.
Az szerintem nem jó, ha bohóckodunk és eltereljük a figyelmét. Egy ekkora gyerek már tudja mit csinál és miért. Az egészben a legfontosabb a következetesség. Még akkor is, ha néha jó passzban vagyunk és nem bánjuk, akkor is ugyanúgy kell mindent csinálni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!