Hogy tanítsam meg a kisfiamnak, hogy az utcán ne szaladjon el? 2 éves múlt.

Velem is ezt csinálta 2 évesen a fiam, amíg az egyéves húgát toltam babakocsiban. Egyszer így lemotorozott a villamos elé. Többet nem motorozhatott utcán, csak a kezemet fogva jöhet a mai napig (pedig már 5 éves) és én akkor bizony jól elvertem a fenekét.

100X megbeszéltük előtte, én is rohantam ordítva utána, le se sz.ta, nem maradt más. Értett belőle. Később okosabb lett és már az értette is miért ne tegye ezt.

A lányom dettó, nála is csak az használt, hogy arcba kiabáltam egyszer.

Gondolom most lepontoztok, pedig sok gyerek nem ért a szóból, magadhoz meg nem kötözheted, ki kell néha mozdulni. Vagy megtanul biztonságosan közlekedni az utcán, vagy jönnek a balesetek.

Nekem 16 hónapos a Fiam most kezd életveszélyes lenni igazából nálunk is!

Szerencsére nem gyors még, de ő is tépkedi a kezét a kezemből, szalad a polcok között...

Utcán nem próbálkozik de szerintem azért én is elporolnám a lábát!

Dokihoz nem vinném csak ha már semmi nem érne neki...

Vannak ilyen gyerekeknek hámok, pórázzal... :S

Nagyon szarul néz ki, meg olyan mintha kutyát vezetgetne az ember de inkább az minthogy az anyuka sírjon a végén mert nagyobb baj történik...

Unokaöcsémnek is volt, pesten kiszaladt egy kocsi elé... Az anyja meg inkább vett egyet, azt mondta lesza.rja, hogy hogy néznek ki de legalább él a gyerek és nem lesz baja.

A büntetésnek sokkal több a kára, mint a haszna. Kivétel OLYKOR , kizárólag ha betöltötte a 4. életévet a gyermek az ideiglenes figyelemmegvonás (ignorálás). HA FENYÍTED, EGÉSZ ÉLETÉRE A FÉLELEM FOGJA IRÁNYÍTANI, PERSZE, HOGY ENGEDELMESKEDIK, DE JÓ EZ NEKI?! Ez idomítás! Pl. ha elfenekeled, oszt' majd jóóól "megtanulja"... szegény gyermek ... persze , hogy megtanulja, de milyen áron...?!

Ha kell, itt is elmondom: kb. 12 hónapos és 3 és fél éves kor között MINDEN GYERMEK EGY IDŐRE dackorszakban van, ez életkori sajátosság -az, hogy pontosan mettől meddig, az már egyénfüggő, pl. van, akinek fél éve alatt lecseng pl. 2-2 és fél éves kora között, van, akinek 2 éven át tart pl. 12 hónapos kortól a 3. szülinapig, stb-, ÉS SZÜKSÉGES SZÁMÁRA MEGÉLNI, KIFEJEZNIE A DACOT, mert az én-határait ilyen pici korban tanulja meg (a csecsemő még TELJESEN azonosul anyjával, az emlővel, stb., ebből tanul kiszakadni, önállósodni), és mivel ilyen picur (max 3 éves), még nem is képes kifinomultabb pszichés mechanizmus kivitelezésére az én-tudata megismerésére, mint az indulatkitörések, az indulatos ellenkezés. Korlátozni csak akkor szabad az ellenkezésében, ha veszélyes helyzet van (mint az említett kérdésben foglaltak), és bizonyos napi rutinok vonatkozásában (alvásidő, étkezés ideje), de részben a téren is rugalmasnak kell lenni egy szintig, akárcsak egyes nevelési elvek terén, de a lehető legkevesebb esetben tanácsos korlátozni, sőt, javaslom empatikus, szeretetteli megértő figyelemmel lenni mind több ilyen megnyilvánulása esetén.

Konkrétan a kérdésre megoldásként javaslom a kisgyermeket babakocsiban tolni amíg megbízhatatlan, és bár a magunkhoz kötést elvetette egy beíró, amondó vagyok: lehet egyénileg is kísérletezni, melyik picur mit fogad el, pl. másfél évesek között van, aki még elfogadja a hordozókendőt (ha nincs babakocsi, hátha ezt elfogadja a kisgyermek). A lényeg: egyszerűen nem is értem, miért kísérletezik bárki is avval ,hogy TÖBBSZÖR is elfutott már ,de még mindig próbálkozik szorosan fogni a kis praclit... ha többször is kiszakította kezecskéjét a felnőttéből, akkor tudni lehet, hogy ez nem megoldás, és életveszélyes! Tehát pl. babakocsi, hordozókendő, vagy írt egyénre szabott megoldás valaki: kifigyelte, hogy az ő csemetéje kitartóan tolja a babakocsit, vagy áruházban a bevásárló kocsit.

Fontos a kommunikáció mikéntje is: bár 6 év alatt alapvetően nonverbális jelekből ért leginkább a gyermek (gesztusok, mimika, hangsúly ,stb.), mégis érdemes szóbelileg is: amikor történik egy problémás helyzet, OLYANKOR kell megbeszélni vele, abból érthet a gyermek, bár ez nagyban függ az életkorától is (beszédfejlődésétől kevésbé) ; bár már a csecsemő is sokat ért abból, amit mondanak neki. Tehát fő a biztonság, pl. told babakocsiban amíg tart a dackorszaka gyermekednek, de problémás szitu esetén szelíden, barátsággal, de határozottan , tömören magyarázd el neki az adott helyzetet, kérdezheted is -ha már beszédfejlődése megengedi-, hogy mit miért tett, hogy a beszélgetésetek során okosodjon, tudatosodjon, jobban képes legyen átlátni helyzeteket a picur (nagyon is helyesen írta valaki: áruházban elmondta kicsinyének, ha bújócskázik, baj lehet, "megtetszik vkinek", és elviheti, de legyen nyugodt, ha anya/apa mellett marad, akkor minden rendben maradt).

Hangsúlyozom: a gyermek nem szándékos cselekszik kb. 6 éves koráig, és egy kisiskolás csak részben szándékos még! Nem szabad felróni neki azt se, ha pl. az utcán megbízhatatlan! De a biztonságos közlekedés alapvető, írtam erre is javaslatot.

Kimerítő válaszokat kaptál, de azért én is hozzáteszem a magamét:

Nálunk is ez volt a helyzet. Én nem is tudtam megoldani, peidg következetesen és kitartóan hadakoztam vel.

Végül egy bébiszitter volt olyan kedves, hogy helyettem szigorúan az első pillanattól kezdve megkövetelte tőle a kézfogást. Aztán annyira megszokta, hogy utána már velem is hajlandó volt kézenfogva menni.

Szóval a tanulság: ha neked most nem megy kérj segítséget.