Szerintetek hogyan lehet úgy nevelni egy gyereket, hogy "ne legyen irigy"? Egyáltalán van értelme erre nevelni?

Velem is ezt csinálták kiskoromban,amire anyám úgy gondolta nincs szükségem,odaadta más gyerekének.Így én is védem mindenem.

Én a gyereknek azt tanítom,hogy amire nincs szüksége,azt adja oda olyannak,akinek kellhet.De ami az övé,az az övé,kölcsön adni lehet,de figyelni kell,hogy visszakerüljön,értékeset pedig kölcsönbe sem.

A szülőnek törekedni kell, hogy ossza meg a játékokat és ne legyen irigy. Én nem mondanám, hogy "megéri" irigynek lenni, mert akkor könnyen kihasználják! Aki hagyja magát, azt kihasználják, igen! De amúgy nagyon sok probléma származik abból gyerekkorban, ha az adott gyerek irigy.

Én is törekszem arra, hogy adja oda a fiam a játékait más gyerekeknek. Nyilván nem örökbe, nem veszem el tőle a saját játékát és adom oda másnak. Miért tenném? Az az övé. De ha van pajtás, akkor magyarázom neki mindig, hogy adja oda a másiknak, hogy játsszon vele az is, aztán majd visszakapja. És ugyanez fordítva is, mert ha ő akar más játékával játszani, az meg irigykedik, az ugyanúgy neki sem esik jól. Közösségbe meg pláne jó, ha nem irigy a gyerek, meg akkor a közösség úgyis hozza magával, hogy bizony osztozni kell, mert különben majd senki nem akar vele játszani, meg nem fogják érte kedvelni.

Engem is erre tanítottak, és nem származott belőle gondom.

Egyke gyereknél kicsit nehezebb kivitelezni, ott tényleg csak a közösség fog eredményt hozni, egyke gyereknél nehezebb, hogy ne legyen irigy, de törekedni kell rá, hogy ne legyen az.

Én sem azt írtam,hogy ami nekem nem kellett,hanem ami szerinte nem kellett.Rengeteg olyan dolgomat vett el amiért sokáig sírtam,főképp hogy én vigyáztam a dolgaimra,míg akiknek adta,azok összetörték,nem vigyáztak rá.

Tudod miről beszélek,sose tedd ezt a gyerekeddel.Önálló kis emberke,legyen annyi döntési joga,hogy ami az övé,ő döntse el,hogy neki adja másnak vagy sem.

Ha meg akarod mutatni neki az adakozás örömét,akkor szedjetek össze olyan játékokat,amiket már kinött,nem játszik vele,de ő válassza ki őket,és vigyétek be gyerekkórházba pl.

De ezzel egy időben el kell kezdeni azt is,hogy a boltban minden pénzért van,a pénzért meg kell dolgozni.

4 évesem van,tanuljuk a pénzzel bánást,van kis perselye,különböző dolgokért kap pénzt.És abból veszünk játékot.Ha megunja a játékot és odaadná másnak,akkor már tudja hogy azért megdolgozott (pl segit nekem gyümölcsöt felszedni,porszivózni,ilyenek,ami egyébként még nem az ő dolga lenne),jól átgondolja,hogy odaadja csak úgy vagy megbecsüli.

Nem nevelem irigynek,csak megtanítom,hogy megdolgozunk mindenért,vigyázzunk mindenre,de ami már nem kell,abból lehet adakozni.

első voltam

Nekem erről az a véleményem és tapasztalatom, hogy ez pont egy olyan dolog, amit nem lehet direkt neveléssel tanítani, csak is közvetetten.

Nem tudom, van-e testvéred. Nekem van, és kezdetektől fogva természetes volt, hogy osztozni kell. Nem csak a csokin meg a játékokon, hanem a szobán, a szüleink figyelmén, mindenen. Megszoktuk. Egyikünk sem irigy egyáltalán, így nőttünk fel, de nem hegyi beszéd meg a játék erővel elvétele árán, hanem mert egyszerűen nem volt más opció.

Nekem is két gyerekm van, egy 3 éves kisfiú és egy 1,5 éves kislány. A nagy most éli a nagyon irigy korszakát. Én úgy vagyok vele - és ezzel egyetérteésben vagyunk a hasonló korú gyerekekkel rendelkező anyukákkal a játszón -, hogy a saját játékát akkor kell kölcsön adni a másiknak, ha ő épp nem játszik vele. Tehát olyan nincs, hogy ő épp hintázik, egy másik gyerek ráül a kismotorjára, ő meg dühösen kitépi alóla, aztán megy vissza hintázni. De ha ő szeretne vele játszani, akkor szépen vissza kell kérni (amit a nála kisebbek persze nem értenek, de azért van ott az anyukájuk, hogy segítsenek nekik). Ez az elv, persze a gyakorlatban nem mindig megy ilyen simán. :)

Ettől függetlenül az a véleményem, hogy az ilyet leginkább a családban lehet megtanulni.

"sose tedd ezt a gyerekeddel.Önálló kis emberke,legyen annyi döntési joga,hogy ami az övé,ő döntse el,hogy neki adja másnak vagy sem. "

Én meg nem így gondolom. Ha ő akar a másik játékával játszani, ami éppen megtetszik neki, mert hogy ő akar, akkor ő is engedje meg, hogy amivel a másik akar az ő játékaival játszani, azt engedje át egy időre. És ebből nem lesz vita és így tanulja meg.

Szerinted kérdező egy egyke gyerek, mit fog a másiknak odaadni a saját döntési jogán? Elárulom neked! Semmit! Mert mindent irigyelni fog. Ezt látom a saját gyerekemen, a környezetünkben élők gyerekein, hogy szinte semmit nem osztanának meg, ezért a szülők magyarázzák, hogy ne legyenek irigyek és engedjék, hogy játsszon a másik az ő játékukkal. És szerintem így nem lesz belőle probléma.

Én arra nevelem a gyerekem,hogy kérje el,amivel játszani szeretne.Ha nem adják így járt,de tőle viszont szép gesztus,ha ettől függetlenül odaadja az ELKÉRT játékot más gyereknek kölcsönbe.Osztozkodásra nevelem őt,ami elég jól megy,bár vannak kedvenc,vagy éppen kedvenc játékai,amivel nem szereti,ha a másik is játszani akar.Olyankor megy a harc,ő tartja a kezében,a másik meg el akarja venni,és tépi,húzza.Na szerintem erre is kéne a kedves anyukáknak figyelni,hogy mástól erőszakkal ne vegyen el a csemetéjük semmit,mert ebből gondok lehetnek.Én ezt tartom rossznak,mert van ezer játék,amivel lehet játszani,ha valamelyik irigy,és nem ad valakinek oda valamit.Ezzel nem csinál sok bajt,max. nem lesz annyi barátja.De ha a gyerek elveszi a másét,az már necces,mert következményei lehetnek.Az én gyerekem kezéből téptek már ki sokszor játékot játék közben,szegény először csak sírt keservesen,a másik meg röhögve elszaladt vele.Mondtam neki,hogy ne hagyja,hogy elvegyék,de adja oda,ha elKÉRIK. Na,oda is adja,ha kérik,de ha elveszik erőszakkal,az megviseli.Mondtam neki,hogy menjen utána,és kérje vissza.Ha visszaadja,akkor ok,de ha nem,egyszerűen vegye vissza,mert csúnya dolog elvenni,ami a másé.Olyan nincs,hogy valaki valamit elvesz csak úgy mástól.Mondtam,hogy -lehet lepontozni- csapjon a szeme közé,és vegye vissza jogos tulajdonát,mert mi lesz,ha felnőtt lesz?Egy bárgyú birka,aki hagyja kifosztani magát?

A mai világ gyerekei nagyon szemtelenek,nem árt,ha tisztességtudó,DE alkalomadtán tigenis tudja magát,és cuccait megvédeni.

Lehet vitatkozni ezen,hogy hát még csak gyerek,de könyörgöm!Senki nem fogja erre megtanítani,csak a szülei,és már gyerekkorától rá kell nevelni,hogy ilyen a világ.Később már késő lesz,mert megszokja,hogy megadja magát,és ne álljon ki magárt.Félős lesz,és beszari,akit az oviban,suliban majd csicskáztathatnak...

Az én gyerekem már 2 évesen rászólt még egy felnőttre is,hogy ezt,meg azt nem szabad csinálni.Szerintem az a normális,ha elmagyarázzuk neki,nem csak hagyjuk,had csináljon,amit akar,és csak az éppen aktuális pillanat történéseikor lépünk közbe.