Hogyan tudnék "bekeményíteni", hogy kicsit jobban viselkedjen, ne hisztizzen annyit?
2 éves fiam mostanában sokat rugdos és ver, dobál és rátapos dolgokra. Üvölteni kezd, ha napközben nem adom oda neki a cumit meg az alvóállatát. Utóbbival az a baj, hogy elvileg csak alváshoz kapja őket, de mivel az alvószoba egyben a játszószoba, így állandóan az ágyhoz megy és hisztizik, ha nem tudja egyedül kivenni őket, vagy ha nem találja ott. Néha az utcán is levágja magát a földre, ha nem a játszó felé megyünk vagy nem azt csináljuk, amit szeretne (nem mindig tudom, hogy mit is szeretne).
Eddig úgy "neveltem", hogy csak azt nem engedtem meg neki, amit tényleg nem szabad (konnektor, bizonyos fiókok, konyha).
Vagy ez most ez az időszak, türelemmel ki kell várnom, míg elmúlik?
Csatlakozom az előttem lévő hozzászóláshoz ami valóban hatásos.
Az én kisfiam is nagyon hisztizett piciként (most 10 éves)
Véleményem és tapasztalatom szerint fel kell állítani egy mércét magad és a fiad között, hogy tudja, hogy mit szabad és mit nem. Amikor hisztizett akkor úgy tettem ahogyan az előttem lévő is, figyelmen kívül hagytam, bár odafigyeltem, hogy nehogy kárt tegyen magában, vagy esetleg bosszúként olyat csináljon. Hamar rájött, hogy ez nálam nem működik és elhagyta. Nagyon csintalan és huncut volt, pláne akkor amikor fogta a ceruzát amivel épp rajzolt és a konnektorba akarta volna dugni, én rászóltam, hogy nem szabad ő pedig nevetgélt és huncutkodott. Akkor volt az első és az utolsó, hogy bántottam (kapott a kezére) persze azóta nem csinálta szerencsére, de minden esetre kicseréltük a konnektorokat biztonságosabbra.
Van minden gyermeknek dacos korszaka amikor "szembeszáll" a szülővel. jaj és hol van még a tini korszak.. :) Mára már tudja, hogy hol a határ. Nehéz volt és nehéz, az biztos. De tudni kell ki a "főnök".
Sok sikert kívánok és remélhetőleg hamar elhagyja ezt a dacos korszakát.
Egyetértek az előttem szólókkal, kiegészítve azzal, hoyg igen, 2 éves körül van az ún. dackorszak. Ez kb. arról szól, hogy ilyenkor fejlődik ki a gyerekben az a tudat, hoyg az emberek egyének egyéni akarattal és elkezdi próbálgatni (a gyerekek soha semmit nem csinálnak félgőzzel, mindig mindent telejs gőzzel), hogy az ő akarata mennyire erős másokkal szemben. Ebben az égadta világon nincs semmi meglepő, természetes dolog. Mint ahogy az is természetes, hogy erre a szülő úgy reagál, hogy a gyerek tudomására hozza: a te akaratod, szereped ebben a családban ez és ez. Vagyis te egy gyerek vagy és én vagyok a főnök, a szülő. A történet erről szól, így alakulnak ki helyesen a családi viszonyok. Szóval nem szabad se bepánikolni, se nem azt hagyni, hogy egy fordított viszony alakuljon ki, ami azt sugallja: a ygerek a főnök. Ugyanolyan határozottan, ahogy ő keresi, hogy hol a határ, meg kell neki mondani: itt. Persze a gyerek tovább próbálkozik, feszegeti a korlátokat, mert új erőt fedezett fel önmagában és még nem tudja ez mekkora erő, de erre megintcsak ez a reakció: akkor is itt a határ, kész.
Első gyereknél ez nagyobb meccs, mert a többiek már eleve egy olyan helyzetbe kerülnek bele, ahol világosabban körvonalazódik, hoyg egy gyereknek hol a helye és a tesókhoz is alkalmazkodni kell. De midnen gyerek esetében egyértelműen jelezni kell, hoyg hisztivel nem ér el semmit. És ha 20-szor hisztizik és 20-szoros hangerőre kapcsol, akkor 21-edszer is ugyanúgy jelzed neki a határt. Muszáj kitartani, mert a gyereknek pont azt kell megtanulnia, hoyg mik a viszonyok a családban, ha pedig nem tanulja meg a helyét, akkor az életben is kismillió probléámja lesz és antiszociális bunkóvá válik. Ha a szülö következetes, akkor minden gyerek egy idő után feladja a túlkapásokat, ez tutti, ez a nevelés egyik kulcsa.
Az meg ne izgasson, hoyg a környezeted mit reagál a hisztire. Egy dolog égő: ha a környezeted azt látja, hoyg tehetetlen vagy a gyerekeddel. Ha azt látja, hogy van egy méregzsák, de az anyja/apja nyugodt és határozott marad és megvárja még a gyerek normális lesz, az egyáltalán nem égő! De itt nem is a környezet megítélése fontos, hanem a gyerek érdeke.
Köszönöm szépen aválaszokat, mindegyik nagyon hasznos volt.
A "nem figyelek rá és hagyom"-ot már bevetem rendszeresen, de sajnos még csak annyi sikerrel, hogy betartom, de ő még nem csinálja kevesebbet!
Remélem, hogy ez csak a korszak és lassan, de biztosan kevesebb lesz.
Vannak gyerekek,akiknél bevált már ez: amikor hisztizni kezd és földhöz vág valamit,akkor tedd Te is ugyanezt,kezdj el "bömbölni",vágd földhöz magad,és dobd el ami nálad van (ne a nagyi kristályvázáját).
Van aki úgy meglepődik,hogy elfelejt hisztizni..:)
De egyébként türelem és kitartás,ha nagyon nem bírod,akkor menj ki pár percre -ha tudod,hogy nem érheti baj. De engedi nem sokat ér,mert kitapasztalja mire mi a reakciód,és ami beválik az lesz a fő fegyver a kezében "ellened".
A fizikai részét a dolgoknak pláne ne engedd. Ha rúg,akkor határozottan fogd eg a lábát,ha üt akkor a kezét,ne engedd,hogy megüssön/megrúgjon,és nyugodt hangon magyarázd el neki,hogy amit csinál az nem jó,és fájdalmat okoz vele.
Végső esetben hideg vizes kendővel töröld meg az arcát,vagy kevés hűvös vizet spriccelj az arcára- baja nem lesz tőle,de kizökkentheti a tombolásból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!