Egy 6 éves gyermek általában milyen?

Most a napokban sokat voltam együtt az unokaöcsémmel. Az anyukám szervezett pár programot, amire engem is elhívott a 2 éves lányommal.

Tudni kell, hogy a két gyerek imádja egymást, nagyon jól kijönnek együtt.

Viszont elgondolkoztam, hogy tényleg ilyen baromi nehéz egy 6 éves gyerekkel?

Értem én, hogy fiú és sok az energiája, ők mozgékonyabbak, stb .. de nekem ez kicsit fura. Lehet azért, mert lányom van és még korban sem tartunk ott. Talán vele ezek szerint mégis csk könnyebb jelenleg.

Szóval voltunk játszóházban, ahol percenként új dolgot kellett kipróbálni.Kb. 5-6 órát töltöttünk ott, nem több száz hektáros területű fekvése volt az épületnek.

Nagyon jó kis játékokkal és "barlangokkal" volt felszerelve. Kedvet kaptam volna én is a labdák közé ugrálni, stb. Bár terhesen vicces lett volna :)))

Nem győztem az unokaöcsém után "rohanni, szaladni". Nem amiatt voltam a seggébe, mert féltettem - tud vigyázni magára -, hanem amiatt, mert számtalanszor rákellett szólni, hogy helyesen használja a játékokat. Emellett a felügyelők (ott dolgozók) sem győztek rászólni.

A végén már kiabáltam fel az ugrálóvár tetejére, hogy másszon le, mert balesetveszélyes.

Tegnap pl. elmentünk állatkertbe. Nagy kaland volt már az eleje. Ott kezdődött, hogy megevett egy zacskó győri édes kekszet. Ezután a lányomnak vettem pogácsát, mondván, nincs más nasink már.

Nem sajnálom a gyerekektől az ételt, miért tenném?!

Na, vettem még 30 deka pogit az uncsinak.

Be se értünk az állatkertbe (a kettő között kb. 10 perc gyaloglás volt), megint éhes volt.

Anyukám mondta neki, hogy most ettél meg egy rahedli ennivalót, kcisit türtőztesse magát.

Ekkor megsértődött és felakart mászni az elefántok tetjére az állatkert kapujában. Na, akkor én szoltam rá, hogy ne csináljon butaságot. Igy még durcásabban beült az elefántok lábaihoz.

Vettünk két zacskó (hatalmas mennyiségű ... ) zoo-csemegét. Mondta, hogy etessük meg a kecskéket. El is mentünk, az egészet kiszorta nekik. Majd közölte, hogy a zsiráfokat is megakarja etetni. Mondtuk anyukámmal, hogy már nincs több nekik való étel. Erre pedig azt válszolta, hogy majd akkor vegyünk.

Állandóan rohant, alig lehetett utolérni. Mégha sosem járt volna ott megértem, de kb. 1 hónapja volt utoljára, így nem nagy változás lehetett a kettő között. Vagy csak nekem nem tűnt fel.

Telt az idő, eljött az ebéd idő. Megbeszéltünk anyukámmal, hogy veszünk valamelyik büfében ebédet.

A lányom tüerlmesen várt, nézelődött. Az unokaöcsém pedig cska azt hajtogatta, hogy menjünk már ajátszótérre csúzdázni, stb.

Nem kellet több, a lányom is mondta, hogy hinta-hinta. Mondtam nekik, hogy ebéd után kicsit pihenünk még (nézelődünk) és mehetünk a játszótérre.

Erre az unokaöcsém csak hajtogatta és erősködött, a lányom meg a "tiltásom" hatására elkezdett sírni. Még sosem csinált ilyet, mivel mindig "megbeszéltük" a dolgokat, eléggé váratlanul jött ez a lányomtól.

Nagy nehezen megebédeltünk, épp a kávénkat ittuk anyukámmal, amikor unokaöcsém felállt az asztaltól és elindult. Kérdeztük, hogy hova mész? Erre nagy durcásan közölte, hogy a játszótérre megy, mert mi nem megyünk és ő unatkozik. Visszaültettük és kb. 10-15 perc után elindultunk a játszótérre.

Az állatkert végén délután meglepően jól bírta a lányom alvás nélküli létet. Viszont az unokaöcsém állandóan szekálta. Lökdöste, emelgetni akarta, piszkálni a haját, stb. Percenként szóltunk rá, hogy hagyja békén sétálni, mert kicsit fáradt és most amúgy sem szeretne vele "játszani". De, ez nem volt érthető az uncsi számára, csak csinálta. Mire anyukám eréjesebben rászólt és megint jött a hiszti. Persze ekkor már sírással/bömböléssel.

Elnéztünk még a pónikhoz is, hol azt apukámmal találkoztunk. Leültünk a padra (végre jó árnyékos, hűvös helyre) és percenként mondta az uncsim, hogy menjünk már tovább, mert ő unatkozik.

Mondtam neki, hogy most ülünk egy kicsit, mert mi öregek vagyunk és elfáradtunk. Pihenj te is vagy játsz a kavicsokkal. A lányom szó nélkül elkezdte pakolgatni a kavicsokat ide-oda.

De, csak nem volt jó. Nyafogott-hisztizett.. mire már nem bírtam tovább és megkérdeztem tőle, hogy mi a jó istent fogsz te az iskolában csinálni?!!

Megkérdezte, hogy miért?! Mire mondtam, hogy ahogy nagyobb leszel több órát kell majd a padban ülnöd és figyelned/tanulnod!

Igaz, most még nem, mert max csak 3-4 órát kell a padban üléssel töltened, de ez így nem lesz jó.

Erre elhallgatott és leült kavicsokat pakolni..

Anyukámmal beszélgettem arról, hogy a lányom is ilyen-e, mert én külcső szemmel ezt nem látom, de azt mondta, hogy ég és föld a különbség.

Az uncsim ennél rosszabb volt ennyi évesen.

Ráadásul az anyukám teljesen kivan akadva attól, hogy ha unatkozik az unokaöcsém, akkor vagy hisztizik és eléri (általában) amit akar vagy neki áll enni.

Utóbbi következménye volt pár napja az, hogy reggeltől - estig evett, mert őt nem érdekelte a gyerekvasút és társai, ahová az anyukám elvitte őt.