Tényleg mindenki ilyen könnyen veszi azt hogy vissza kell mennie dolgozni 2 évese mellett? Mondják hogy végre felnőtt társaságban leszek és hogy milyen jó lesz stb. Én nem vágyom a felnőtt társaságra :( Nagyon jól elvoltunk a gyerkőcömmel. Borzasztóan rossz kedvem van :((((. Nektek hogy volt a munkába állás? Ugye könnyebb lesz egy idő után? Napokon belül kezdek majd....
Nem veszi könnyen de ez van. Örülj annak, hogy otthon lehettél 2 évig. Örök életedbe nem állhatsz a szoknyája mellett.
2013. júl. 18. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
2/16 A kérdező kommentje:
Persze hogy örülök, csak most nagyon nehéz. Köszi a választ!
2013. júl. 18. 21:04
3/16 anonim válasza:
Véleményem szerint nem az együtt töltött idő mennyisége hanem a minősége a fontosa. Ezentúl is közös programok értékesek maradnak akkor semmi baj nincs vele.
2013. júl. 18. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
4/16 anonim válasza:
Ez mind bla-bla.... Én majd belepusztultam. Biztos közrejátszik az is, hogy egyszem gyerek, a férjemmel is megromlott a kapcsolatunk (sajnos) és nekem csak a fiam volt támaszom, így amikor újra dolgozni kezdtem, hetekig a sírás kerülgetett állandóan. Ma is bánom, hogy nem maradtam otthon vele 3 éves koráig, dehát a szükség nagy úr. Ha nem kajára kellett volna a pénz, én biztos az anyaságot választom, ameddig oviba nem kerül.
Hozzá kell tennem, hogy a bölcsis gondozónők isteniek voltak, ez valamelyest segített megnyugtatni a lekemet.
2013. júl. 18. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
5/16 Disi válasza:
Mi most kezdtük a bölcsibe a beszoktatást a hèten, aug. 1-jén kezdek. Már múlt héten kezdtem érezni hogy mennyire fogy az időnk, nagyon szenvedek én is :( Imádtam vele itthon lenni, megélni a rosszat és a jót is. Persze mikor rosszabb napjaink voltak én is mondogattam, hogy már rám fér a felnőtt társaság az egèsz napos hiszti helyett... Most egy kicsit jobb a kedvem, mert úgy látom nagyon tetszik neki a bölcsi, a gondozónénink is megkedvelte, és nyugodtan hagytam ott arra az 1-2 órára. Ha sírna akkor tuti én is ki lennék borulva. Persze nincsenek illúzióim, tudom hogy biztos lesz rossz nap is, de most ez nagyon sok erőt ad, hogy mikor ott ülök az első fél órában látom hogy milyen jól elvan és csak néha kezd el keresni. Biztos vagyok benne hogy ha megérzi rajtam a bizonytalanságot, akkor kibillen ő is, úgyhogy most ezért tartom magam. Majd ha elkezdek dolgozni akkor tuti nekem is potyogni fognak a könnyeim, de remélem egy pár hét alatt belerázódunk. És igen, én is sokkal szivesebben maradnék vele otthon.
2013. júl. 18. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
6/16 anonim válasza:
3-sal értek egyet,én is majd bele pusztultam!Én nagyon élveztem itthon lenni vele,rengeteget csavarogtunk,játszottunk és borzasztó jó volt nézni,átélni,megélni ahogy cseperedik..az első lépések az első szavak..hjajj még most is fáj a szívem..
No szóval piszok nehéz volt!Ráadásul főnökváltás volt a munkahelymen mire visszamentem aki egy hárpia,szívből gyűlölöm és nekünk a bölcsis gondinéni is hagyott némi kívánni valót maga után,lehetett volna jobb is!No de már mindegy,elballagott a bölcsiből,szeptemberbe kezdjük az ovit hátha ott kedvesebb óvónéniket fogunk ki.
2013. júl. 18. 22:09
Hasznos számodra ez a válasz?
7/16 anonim válasza:
6-os vagyok..szóval nem a 3-sal hanem a 4-sel értek egyett
2013. júl. 18. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
8/16 anonim válasza:
De ki veszi könnyedén? Itt olvastad valahol?
Én nem ismerek olyan anyukát, és én is rosszul vagyok már a gondolatától is, hogy visszamenjek, pedig eljön a szeptember...
Én sem vágyom dolgozni, bár szeretem a munkám. Nagyon jó itthon Vele. Ő a második gyerekem, sokkal anyásabb is mint az első volt. Az első könnyebben vette az elválást, a közösséget, most ezzel is gond lesz. Ugyanezt a szörnyű érzést éreztem akkor is, most is. Bűntudat keveredik a szomorúsággal, sajnálattal. De akkor meglepően könnyen ment a lányomnak, és nekem is sok volt a munkám, lekötötte a gondolataimat. Munka az most is lesz, csak a fiam gyors leválásában nem bízom sajnos. Félek, hogy a bölcsi előtt síró anyukák közé fogok tartozni. Ha megtehetnénk, maradnék otthon örökre.:)
2013. júl. 18. 23:33
Hasznos számodra ez a válasz?
9/16 anonim válasza:
én is hamarosan visszaállok dolgozni, de már most félek...
2013. júl. 19. 06:06
Hasznos számodra ez a válasz?
10/16 zabmester válasza:
Nekem jó volt, nem tragédiaként éltem meg. Igaz, én egyedül neveltem a fiam pici kora óta, szóval lehet, hogy ezért is. De én örültem, hogy végre valami más is történik, nem csak a szokásos dolgok. Mondjuk a fiam is olyan típus volt mindig, akinél nem kellett azt éreznem, hogy ez baj, mert pillanatok alatt beszokott a bölcsibe, szeretett ott lenni, meg jó előre fel is készítettem rá, úgyhogy ezt ő is úgy élte meg, hogy valami pozitív változás történt, nem azt érzékelte, hogy elszakítják tőlem, hanem hogy még több dolog történik, ami érdekes, izgalmas. Lehet, ha azt érezte volna, hogy én ezt valami borzasztó dolognak élem meg, akkor ő is máshogy viszonyult volna hozzá, de szerencsére nem így volt.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: