Kedves szülők! Ti rábíznátok a gyerekeiteket egy pályakezdő 20 éves lányra?
Figyelt kérdés
Most jún.18.-án végeztem egy két éves felsőfokú OKJ-s képzéssel(csecsemő-és kisgyermeknevelő gondozó). Az összesített eredményemre nem igazán vagyok büszke, mivel jobb jegyet szerettem volna. Az írásbelim közül lett két jó eredmény, de van közte kevésbé jó. A bölcsődei gyakorlatom jól sikerült, de a demós vizsgám nem(itt játékbabám kellett vizsgázni). A szóbelim lett a legjobb, mivel az elnök meg is dicsért. De összességében csak a közepes szintet értem el. Most viszont nem tudom hogyan tovább. Egy másik képzés már fizetős lenne és arra sajnos nincs pénzem. Meg fogalmam sincs, ha esetleg tovább tanulnék (szakmát), egyetemen vagy fősulin mi az ami érdekelne és később el is tudnék vele helyezkedni. Egyébként ugyanezt a képzést érettségi után egyetemen is tanulhattam volna, csak az 3 éves és diplomát is ad. De nem vettek volna fel úgysem, mert nem lett meg a pontom. Pedig diplomával több fizetést kapnék. Na mindegy, úgy néz ki munkát kell keresnem és szeptembertől dolgoznom kellene. Viszont még sehol sem tartok:/ Igazából bölcsibe, csecsemőotthonba, családi napközibe, családok átmeneti otthonába és házi gyermekfelügyelőnek lehet vele elhelyezkedni. Gyakorlaton bölcsibe, csecsemőotthonba és kórházba voltunk(gyerekosztályon és csecsemőn), de itt nem lehet dolgozni, mert kell hozzá ápolói végzettség. Megmondom őszintén nekem a csecsemőotthoni gyakorlat jobban nyomott hagyott a szívemben. A bölcsis is tetszett, de ott már 2-3 évesek voltak és nem igazán csinálhattam semmit önállóan, még ha több időt töltöttem is itt. A csecsemőotthon pedig igazi szép környéken van egy kis családi ház szerűség kis udvarral, terasszal. Talán azért is tetszett ez jobban, mert mindig elvihettük őket babakocsiba sétálni a közeli játszótérre vagy a környékre. Persze megmondták, hogy mire vigyük vissza, de nem voltak ott közbe a gondozók és úgy foglalkozhattunk velük, ahogy mi akartunk. Meg ott csak két csoportszoba volt( az egyikbe 1-4 évesek a másikba egészen az 1 hónapostól a 10 hónaposig). Ők annyira aranyosak voltak, és olyan kis picik. És az volt a legjobb benne, hogy végre a kezembe foghattam őket és a pelenkázást(kakis pelust) is kipróbálhattam, amire a bölcsibe nem volt lehetőségem. Meg ott állva pelenkáztam és csak pisiset. Itt viszont már a pár hónaposat is ránk bízták, és engedték, hogy kivigyük őket sétálni. én mindig is az ilyen picurokkal akartam foglalkozni, de tudom, hogy milyen nagy felelősség. Sokkal jobban oda kell rá figyelni, mint az 1-2-3 évesekre. Ők még nem tudnak beszélni és tudni kell, hogy ha sírnak mit kell tennem. Ezért is bizonytalanodtam el. Úgy érzem hiába voltak a félévi év végi vizsgáim 5-ök, nem vagyok elég felkészült, hogy az ilyen kicsi gyerekekre vigyázzak. Meg csak közepesre sikerült az egész. Pedig ha visszagondolok arra a pár hónapos kislánya, akit mindig én vittem sétálni az otthonba összeszorul a szívem, mert annyira megszerettem. Mikor a kezembe fogtam és oda akartam adni a húgomnak meg a barátnőjének, mert eljöttem meglátogatni a gyakorlatom során, elkezdett sírni és bújt hozzám. Nem akarta, hogy más megfogja. Annyira ragaszkodott hozzám, úgy megszerettem. Itt amúgy már voltunk egy látogatóba is, mikor középiskolás voltam és már akkor mondtam, hogy szívesen dolgoznék itt, mert kis létszám van és igazi családias környezet. De így gyakorlat után jobban átgondolva félek, hogy lelkileg megviselne és nem lehetne rám bízni a gyerekeket. De amitől így munkakeresés előtt a legjobban tartok, hogy a zárkózottságom miatt akárhova megyek nem tudok majd beilleszkedni és ki fognak utálni a munkatársak. Nem vagyok az a kommunikatív típus és kevés az önbizalmam is.2013. jún. 28. 19:48
11/11 anonim válasza:
Látom, már régi a topik, biztos azóta megoldódott a kérdés, és állást is találtál.
Szerintem meg van az elhivatottságod, és bízzál magadban.
Én igen, rábíznám gyermektelen, de gyerekeket szerető és gyerekgondozásban jártas fiatalra a 2 éves lányomat.
Van a családban is ilyen lány, óvodapedagógusnak tanult, nincsen még gyereke, de nagyon ért a nyelvükön. A lányommal imádják egymást, és nekem csak az számít,hogy a gyerekem jól érezze magát és biztonságban legyen. (Ellenben van olyan több gyerekes ismerősöm, akire még a macskámat sem bíznám, mert agresszív, idegbeteg, türelmetlen láncdohányos. A saját gyerekei is rettegnek tőle).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!