Szerintetek miért ilyen a 3 és fél éves kisfiam?

Az én fiam 2,5 és ő is hasonló. Mondjuk vannak barátai a játszón, de ritkán játszik velük, inkább csak mellettük, de mindennap mondja, hogy menjünk már le, a barátaim várnak már. Most pl nyaralni vagyunk, és itt is addig érzi jól magát a medencében, amíg egyedül van, utána kéri, hogy vegyük ki. Egyszerűen fogadd el, hogy ilyen. Változni fog! Nekem a nagy pl pont az ellentéte volt, ő mindig csak másokkal tudott játszani, mindig mindenki azonnal a barátja volt (most is ilyen).

Talán oviba bekerülve változni fog.

Az én 3,5 évesem is pont ugyanilyen. Bár ő a bölcsistársaival jól megvan, egyből játszanak, hogy bemegy, de a játszón a két homokozó közül abba megy be, ahol nincsenek, vagy játszik, és oda megy egy vele egykorú, vagy akár kisebb, nagyobb kisgyerek, akkor már mondja, hogy "mehetünk!". 1,5-2 évesen, ha csúszdázni akart, és ment a csúszda felé, de egy gyorsabb kisgyerek is arra szalad (a csúszda felé) hirtelen megtorpant, volt hogy még el is sírta magát. Ez már nem jellemző, de még mindig megvan ez a tartok mindenkitől... Amúgy barátságos, nyugodt, felnőttekkel jól elvan, közlékeny, de ez a menekülés a gyerekek elől.... kiakaszt sokszor. Remélem én is, hogy fog változni, és nem lesz olyan nyámnyila, mint az anyja....

Hála az égnek!!!! Most annyira megnyugodtam, bár tudom ez rajtad nem segít, de én azt hittem, hogy csak az én 3,5 éves lányom ilyen. Már azon gondolkodtam, hogy elviszem valami dokihoz, mert pánikol a gyerekektől. Pont ugyanazt csinálja mint a tiéd. Ő nem bölcsis, itthon van velem és a kicsi tesóval. Tavaly nyáron nem volt ilyen problémánk, ez most tavasszal kezdődött. Próbálom állandóan magyarázni neki, példát mutatni(én beszélgetek a játszótéri gyerekekkel), de néha annyira kiborító! NÉha látom rajta, hogy a szíve szakad meg annyira szeretne pl. csúszdázni, de mivel van ott más gyerek, még a játszóról is elmegyünk. Én nagyon remélem, hogy hamarosan túljutunk ezen a dilin is. (majd jön egy következő)