Mi lehet az oka, hogy 2év 4 hónapos kislányom szavakon kívül nem mond semmit, nem fejlődik a beszéde?

Attól tartok. Az én lurkóm elmúlt 2,5 éves mire egyáltalán szavakat mondott, most 3 éves és kb. egy-két hónapja kezd alkotni rövidebb mondatokat, persze hol értjük, hol nem :-D

Sajnos óriási keresztje egy anyukának az összehasonlítgatás, a többi csodagyerek léte, de (ezt a mondatot gyűlölöm...) MINDEN GYEREK MÁS. A szobatisztaság pedig hormonális érettség kérdése. Nem tanulható. Az enyém sem az még, néha úgy érzem, nem is lesz az soha, pedig már 37 hónapos :-(

Semmi baj nincs!

Én valamiféle csodababa voltam, másfél éves koromra már egész mondatokban beszéltem (azóta is jó a beszélőkém...:D), az öcsém viszont 3 éves koráig azon kívül, hogy "Aja (anya), Apa, Ádi (Ági:))" semmi mást nem mondott. Utána már évekig úgy selypített, hogy csak mi értettük. De letisztult a beszéde, értelmes kiskamasz lett belőle mára.:)

Csak máshogy vagy szokva.

Nagy csapda a gyerekeket (akár sajátokat) mindenben egymáshoz hasonlítani. Tök más gyerek, más személyiség, máshogy fejlődik.

Azt kell figyelni, hogy nagy vonalakban minden rendben van-e, és ha igen, akkor csak várakozni, míg kibontakozik.

És saját tapasztalat, hogy minden gyerekkel más és más módszereket/nevelési módokat kell alkalmazni, ugyanazt a problémát (pl. szobatisztaság) is máshogy kell megoldani.

Ne aggódj, figyeld a gyereket, és próbáld segíteni ahogy tudod.

nekem 3 gyerekem van de nem hasonlítom össze őket

nem érdemes mert mid másban jó

és igen türelmetlen vagy mert az első gyerek máshogy fejlődött

hidd el 6 éves korra mindegyik ugyan olyan szinten fog állni h elkezdhesse a sulit

előtte bőven van ideje mindenre

az uncsiteso 3 évesen úgy kezdte az ovit h nem beszélt egyáltalán kb fél év múlva szépen folyékonyan beszélt

és egy kicsit túlzás h minden 2,5 éves szobatiszta a játszón összesen 3 gyerek az a többi vagy 6-8 gyerek még pelusos nappalra is !

Ja, hogy van még egy kistesó?

Ez sok mindent megmagyaráz.

Legyél vele türelmes, ne elvárásokat támassz most elsősorban, hanem mutasd meg neki sokszor, hogy mennyire szereted.

Emellett én kiemelném számára, hogy mi az, ami miatt ő már nagylányos, hogy milyen ügyes.

Nem tudom miket csinál, de pl. ha szépen megeszi kanállal egyedül a levest, és ezt mostanában tanulta meg, akkor mondhatod neki, hogy "de ügyesen eszel, ez már igazán nagylányos".

Az ilyen mondatokkal növeled az önbizalmát, és erősödik benne az, hogy "jó nagynak lenni", tehát törekedni fog jobban azokra a dolgokra, amikről persze tudja, hogy a "nagyok világába tartozik", csak éppen eddig tudat alatt elutasította.

Kitartás!

egy másik 3 gyerekes

Nem akarlak győzködni, olvass egy picit utána pszichológia vonalon, hogy milyen tudat alatti reakciói vannak egy gyereknek ilyen testvérhelyzetben.

Szó nincs arról, hogy el van hanyagolva, lehet ő kiegyensúlyozott, de akkor is fel kell dolgoznia, hogy már nem ő pici a családban, és ez járhat ilyen "tünetekkel", bár azt is hozzá kell tenni, hogy ennyi idősen még amúgy sincs lekésve ezekről a dolgokról.