Mit tegyek? A gyermekem állatokat kínoz?

Ez ihlette a kérdést?

[link]

Átérzem a helyzetedet, az aggodalmadat. Nekem 3 éves a kisfiam, és folyamatosan terrorizálja a macskáinkat. Az egyik mindig elmenekül, őt nem tudja bántani, viszont a fiatalabbik macsek túlságosan is szelíd, szinte együtt nőttek fel, ezért nem menekül el és hagyja magát gyömöszölni, hurcolni, nem karmol és nem harap! Hiába próbálom megértetni a kisfiammal, hogy fáj a cicának, ha a farkát húzza, ráfekszik stb, nem érti, és semmilyen büntetés vagy jutalmazás nem hozott eddig eredményt :( Én is mindig attól félek, hogy egyszer elpusztul szegény állat a sok macerálástól. Konkrétan nem veri meg, csak "megsimogatja", arrébb teszi, kirakja a szobából, kergeti... Arra is gondoltam már, hogy új gazdit keresünk a cicának, mielőtt baj lesz, de talált cica és nem valami szép, ugyan kinek kellene?

Mi szeretjük a cicákat, és minden állatot, mindig erre próbáltam tanítani a kisfiamat, és tessék... Elég volt az, hogy a mamája amikor nálunk volt, hangoztatta, hogy ő mennyire utálja a macskákat, és sokszor elzavarta a cicát, ha odament hozzá dörgölőzni.

A kisfiad nem hinném, hogy ettől már pszichopata lenne, de lehet valamilyen pszichés problémája, ha nem érzi át, hogy milyen fájdalmat okoz a cicának. A tette következményével nem ártana szembesíteni, elmagyarázni neki, mi történt. Ha nem sajnálja a cicát, nem látsz rajta szomorúságot emiatt, érdemes lenne elvinni gyermekpszichiáterhez.

Ez amúgy amolyan fiúszokás...

Ahogy a felnőtt férfiak között is sokkal több az érzéketlen bunkó, mint a nők között, ugyanúgy ez a nemek közti különbség már gyerekkorban is meglátszik.

A lányos anyukák könnyen beszélnek, hogy milyen gyengéden nyúl a cicához a gyerek. Persze, mert lány.

A fiúk között sajnos sok a defektes.